Mi bajom lehet, hogy csak ezt a négy dalt hallgatom all the time?

Az Edith Piaf dal az Inception egyik fontos eleme. :)

Benelux Államok és a Rajna-vidék (első rész)

Fotóalbum linkje baloldalt!

1. nap: Odaút (Mosonmagyaróvár-Bécs-Linz-Nürnberg-Würzburg)

Még fura, hogy lassan több mint 1 napja egyhelyben vagyok, s nem utazom semerre. Csütörtök este tízre értem haza, s szinte fáj, hiszen nemsokára iskola, s hiába próbálok mesélni a családnak vagy bárki másnak az útról, az sajnos nem ugyanolyan, mint látni mindazt, amit láttam. Semmi kedvem hónapokon át, napról napra a rutint követni, itthon ülni, gürizni és csak keseregni. Le akarok lépni valahova messze, már szívemnek kedves úticéljaim is vannak, az egész életemet el tudnám képzelni Hollandiában.

Miután 4-én este sikerült átutaztatnom a hatalmas bőröndöm Óbudára, még picit pakolgattunk, s egy igazán kellemesen átaludt, ámde kissé rövid éjszaka után, 6 előtt már a Délinél is voltunk minden csomaggal. Fél hétkor indultunk el, a busz 46 kíváncsi turistával, 2 sofőrrel és egy első blikkre igen csinos és kedves, másodikra pedig tenyérbemászó és rosszul sminkelő idegenvezető hölggyel (innentől Lujiza) a fedélzeten meg sem állt egészen Wüzburgig, persze kisebb technikai szüneteket azért tartottunk, hiszen pisilni kell, s megjegyezném, hogy ha 20 eurót nem költöttünk klotyóra, egyet sem. Az éjszakát egy éppen átépítés alatt álló, ámde gyönyörű, minden négyzetcentiméterét középkori stílussal fűszerezett szállóban töltöttük, ahol elég sokára jött a vacsi, s nem is volt jó, de azért a reggeli kárpótolt. Bár a szobánk tele volt darázzsal, s este tízig takarította a szobagizi, azért a puha ágyikó és az arany puttó a fejünk fölött begyűjtött néhány pluszpontot.

2.nap: Rüdesheim, hajókázás a Rajnán

Reggel újból autópályára pattantunk, s már kora délelőtt a Rajna partján fekvő Rüdesheimbe értünk. Az apró városka a turisták nagy kedvence, hiszen utcái nagyjából csak kávézókkal, éttermekkel, szállodákkal és szuvenírrel vannak tele. Sétáltunk a legszűkebb sikátorában (Drosselgasse), melyben borozók és kocsmák állnak, s azért tervezték anno ilyen keskenyre, hogy a részeg legények faltól falig tudjanak támolyogni hazáig.

A hegyen álló Niederwald-emlékmű, amely Germániát ábrázolja, annyira nem vonzott minket, így maradtunk a bolyongásnál, vettem képeslapot és ajándékokat, ittunk egy jegeskávét, s nemsokára már indult is a hajónk. Két órán át csodálhattuk, a 2000-ben az UNESCO Kulturális Világörökségének részévé nyilvánított Felső- Közép Rajna-völgyet, apró falvak, s rengeteg, XI. Lajos által feldúlt középkori vár kísért minket utunkon. A nap hétágra sütött, a Rajna vize mesésen csillogott, s mire észbe kaptunk, már le is kellett szállnunk St.Goarshausenben.

Egy hosszabb szakasz után búcsút intettünk Németországnak, s miközben a buszon Hollandia történelmét hallgattuk, Delft felé, a szálláshelyre tartottunk. Itt egy Campanile hotelben két éjszakát töltöttünk, s szerintünk ez nyerte az aranyat az összes közül.

3.nap: Amszterdam,Volendam, Delft

Első célállomásunk Amszterdam, Hollandia egyik fővárosa volt, melyet az Amstel folyó, s megannyi csatorna szel át. Sajnos az eső zuhogni kezdett, így hamar elázott mindenki, s igen amatőröknek tűntünk a többszázezer biciklis között, akik a kormányt az egyik, az esernyőt a másik kezükben tartva lavíroztak a gyalogosok között. Mivel Amszterdam híres gyémántcsiszoló-műhelyeiről, meg is látogattunk egyet. Természetesen azt remélték, hogy valaki majd kemény pénzeket elkölt egy kis ékszerre, de be kellett érniük a spórolós magyarokkal, akik csak ámultak meg bámultak, s áhítattal hallgatták a mesét a gyémánt csiszolásáról, valamint a drágakövek fajtáiról. Még a Koh-i-Noor másolatát is láttuk, hiszen ez a cég készítette az eredetit, amely II. Erzsébet angol királynő koronáját ékesíti.

Következő programunk a Reijksmuseum volt, a derék hollandusok Szépművészetije, mely hatalmas, ám felújítások miatt csak egyharmada volt bejárható. Lujizával itt kezdődtek a bajok, ugyanis nagymamámék szerinte túl sokszor kérdezték meg, hogy nekem ingyenes-e a belépés, s ennek az lett a vége, hogy kicsit felkapta a vizet, s csúnyán nézett ránk. Persze mi is rá, s hazáig poénkodtunk Miss Morcin. A múzeumban láthattuk Rembrandt műveit, köztük Az éjjeli őrjáratot, egy nagyon jópofa Joan Miró gyűjteményt és még megannyi remeket. Ezután az éppen aznap esedékes Amsterdam Gay Pride csónakos felvonulása vágta át a számításainkat, amely amúgy lélegzetelállító volt, főleg azért, mert senki sem dobálózott kővel meg tojással, s hihetetlen látványt nyújtott a nagy forgatag, hiszen a 800 ezer amszterdami lakos csupán a felvonulás miatt 500 ezer vendéget kapott maga mellé. Hajókáztunk a város csatornáin, köztük a Herengrachton, az Urak Csatornáján, melyen végig gyönyörű és sokhelyütt a magyar szemnek igen aranyos patríciusházak álltak. Apró hidak alatt siklottunk át, a feldíszített, felvonulásra készülő ladikok utasai vidáman integettek minden turistának, a kikötőnél lekaptuk még a Hajózási Múzeum különleges épületét, a háromemeletes biciklitárolót és a vízen úszó luxus kínai éttermet. Kiszállás után a Dam, azaz Gát térre sétáltunk, ahol Beatrix királynő hivatalos Királyi Palotája, s az Új Templom áll, s csupán kétutcányira már el is kezdődött a Red Light District, azaz a Piroslámpás Negyed. Mindenfelé sexshopok, kirakatban álldogáló prostik, akik gyönyörűek, s ezért gondolom, hogy valószínűleg nem önszántukból dolgoznak itt, valamint rengeteg erre, s persze az egész országban a coffeshop, melynek földszintjén kávét, pincéjében pedig füvet és egy space cake nevezetű sütit árulnak, amely a nevéből ítélve biztos nagyon jó lehet. XD A szabadidőnkben sok mindent vásároltunk az itthoniaknak, végigmentünk a sétálóutcán, ahol mindenképp akartam venni egy rózsaszín napszemüveget vagy ernyőt, de nem jött össze, ehelyett lett egy amszterdamos pólóm, beszereztem öcsémnek egy mezt, kerámia fapapucsot, képeslapot…

Beleszerettem ebbe a hatalmas nyüzsgésbe, a város hangulatába, az biztos, de majdnem ennyire élveztem a kitérőt Volendamban, a bűbájos kis halászfaluban, ami kicsit Ilfracoombe-ra emlékeztetett. Aznap még ellátogattunk egy sajtfarmra, a majd’ háromméteres Iwan magyar szavakkal nyűgözött le minket, viccelődött, kaptunk kóstolót, s a szomszédban egy indián vagy talán dél-amerikai férfi mutatta be a fapapucskészítés művészetét félig angolul, félig pedig mágyárszki. Ebből gondolom, hogy sok földink jár Hollandiában turistaként. Egy gyors szélmalomfotózást követően hazaértünk, az átázott ruhát lecseréltük, s a vacsora után fakultatív módon besétáltunk az autópálya melletti hotelből Delftbe. Ez szintén nagy kedvencünk lett, a békanyálas vízben úszó hattyúkkal, függönyt nem használó hollandokkal, akik a csatorna mentén élnek nyugalomban régi, hosszúkás házakban meg lakóhajókban. Elértünk a városháza és a Nieuwe Kerk, azaz Új Templom által körbeölelt főtérre, amely mellett az esőben táncolt a város apraja-nagyja egy DJ ütemeire. Hazafelé szarrá áztunk, de megérte! Amúgy a száguldó autók mellett birkák legelésztek, nem messze pedig egy McDonalds parkolójában két tyúk és egy kakas trónolt. Elég ironikus volt…McChicken meg chicken…

4.nap: Gouda, Hága, Antwerpen

Másnap elhagytuk a tündéri Delftet, s gyorsan felpakoltunk a buszra, így nagyon hamar Gouda városába értünk, ami a reggeli órákban szinte teljesen kihalt volt, csupán a mi csoportunk lézengett a városháza, a mázsaház és a templom körül. Elcsíptük a harangjátékot, mely apró bábok segítségével Gouda alapításának történetét is bemutatta, egy apró St. Floris gróf gördült ki a kakukkos óra féle szerkezetből, s átadta a polgároknak a városi jogokat tartalmazó oklevelet. Ahogy közeledett az istentisztelet, hirtelen biciklisek százai jelentek meg, s negyed óra alatt szinte megtelt a Szent János templom, ahova mi is bekukkanthattunk, s megnézhettük a néhol magyar vonatkozású üvegablakokat.

Kora délután értünk Hágába, ahol sétáltunk a parlament épületegyüttese és a lovagterem közelében, benéztünk egy sétálóutcába és szerencsénkre a mesterséges tavacska partján egy természetfotó-kiállítás (http://www.wild-wonders.com) várt minket, ahol három magyar képet is láthattunk a fák alatt. Az összes fotó lélegzetelállító volt, felnéztem a honlapjukra is, örülnék, ha hozzánk is eljutna! Belefutottunk szabadidőben egy bolhapiacba is, ahol többnyire antik holmikat kínáltak öreg nénik, bácsik, valamint antikvitások eladói. Addig vadásztam a tökéletes darabra, míg szembe nem jött egy medál, amelybe beleszerettem. Egy zöldes, ovális féldrágakő, horgolásszerű ezüstdíszítés veszi körül. Gyönyörű a zsákmányom, s büszke vagyok rá, hogy elmondhatom, egy hágai bolhapiacról van antik ékszerem. J

A városban még láttunk egy homokszobor-kiállítást, betértünk sok boltba is, egy New Yorkerben fontos fülbevaló-vásárlásra szakítottam időt, kávéztunk egy teraszos étteremben, tartottunk egy fotószünetet az 1913-ban épült Békepalotánál, s nagynéném vett magának egy színes karcrajzot Delftről.

Ezek után elhagytuk Hollandiát, ami sajnáltam is, s Belgiumba utaztunk. Első állomásunk Antwerpen volt, amely nevét egy fura legendáról kapta. A Schelde folyón egy óriás riogatta a kereskedőket, s aki nem akart neki is vámot fizetni, annak letépte a kezét, s beledobta a folyóba. Egy napon egy római katona, bizonyos Brabo érkezett, megküzdött vele, s úgy bánt el a szörnnyel, mint ahogy a szörny a hajósokkal. Németül a kezet dobni ’hand werfen’, hasonló flamandul is, így lett ant werpen, tehát Antwerpen. Itt a közös nézelődés után megvettük az első adag belga sültkrumplit és pralinét, s bár kicsit összevesztünk családilag, boldogan indultunk este a brüsszeli szállás, egy Ibis Hotel felé, ahol végre mind a hárman egy szobába kerültünk.

http://picasaweb.google.hu/hk1993enator/BeneluxAllamokEsARajnaVidek#

Love The Way You Lie

Nemsokára egy nagyon hosszú élménybeszámolóval jövök, de az még kicsit odébb van, addig is csak annyit jelentenék ki, hogy csak néhány dolog van, ami visszatart attól, hogy lelépjek a világ végére, s az egyik ilyen ez a dal. Dominic Monaghan(Charlie-LOST) és Megan Fox lehengerlőek, szinte én is lángra kapok ettől a kliptől, a dal meg zseniális úgy, ahogy van. Kivágtam belőle Eminemet és Rihannát és csináltam animációkat a forró részekből, de sajnos egyelőre nem tudtam feltölteni.

                            

Auf Wiedersehn!

Hajfestés, teljes szervíz, pakolás, elköszönés. Csütörtökön ágyő és vissza sem térek következő csütörtökig. útvonal: KATT!

Közérdekű közlemény vol.2.!

Valaki megvenné nekem? Adományokat is elfogadok 5 forinttól 20 euróig! :) 10 forintot adj, s vegyük úgy, hogy lerendeztünk minden karácsonyt és szülinapot tíz évre előre!

Zooey & Gary - Get On The Road (agymenés)

Kéne nekem egy klón. Akinek elmesélhetek mindent. Értené, miről beszélek, csak az a baj, hogy nem mondanék neki semmi újat talán. Áhhh.

Szóval a Dr.Csont című sorozat főszereplője, Emily Deschanel rendelkezik egy gyönyörű, énekelni próbáló, ám annyira nem tehetséges húggal, Zooey Deschannel a neve és szerepelt a magyar honban 'Mi a manó?' címmel leadott Elf-ben, ami arról szól, hogy egy embergyerek(Will Ferrell) véletlen a Mikulás koboldjaihoz kerül, felnevelik, de aztán túl nagyra nő és elmegy megkeresni az igazi apját, beáll New York-ban dolgozni egy áruházban és beleillik a dekorációba, mert épp karácsony van, s persze egy csomó bonyodalmat okoz, mert kissé debil meg nem tudja mi az a turmixgép vagy tévé. De nem ez a lényeg, hanem inkább az, hogy az új Tired Pony albumon van egy duett, a Get On The Road, amelyet a lány, tehát Zooey Gary Lightbody-val énekel és nem mondanám, hogy passzol teljesen a hangjuk, de azért nem rossz a dal, az egész album hangzása olyan, hogy napestig tudnám hallgatni, főleg egy kis rásegítéssel, besötétítve a szobámat, a sarokban ülve. A jövőheti útra már bepakoltam a zenéimet, nagyjából 5 albumnyi Gary van rajta(Snow Patrol,The Reindeer Section,Tired Pony), meg persze minden más finomság. Amúgy az első kiszivárgott vagyis inkább bemutatott daluk, a Dead American Writers, ami nagyon fülbemászó. Remélem berobbannak a megfelelő helyekre. Nem a VIVA Chart Showra gondolok most. :)

Ha ezt az agymenést valaki értette, kérem jelentkezzen az ügyfélszolgálaton jutalmáért.

                      

A Rénszarvas Szekció szerint Budapest

2000-ben Gary Lightbody alapított egy bandát, The Reindeer Section néven, amelyben 47 zenész működött közre, összesen 20 különböző zenekarból, s két lélegzetelállító albumot hoztak össze(Y'All Get Scared Now, Ya Hear!,Son of Evil Reindeer). Miután megszereztem mind a kettőt, belehallgattam, s egyszercsak megakadt a szemem az egyik dalon, melynek címe Budapest. Miért, még nem tudom, de már rajta vagyok. Amúgy minden dal gyönyörű, jó tudni, hogy vannak még olyan művészek és a tucatot meghazudtoló emberek, akik ilyet tudnak alkotni.

Gary: "Én csak úgy hívom, orosz tengeralattjáró zene."

Manapság már nem pofátlanság és tiszteletlenség zenét letölteni? Imádom Gary Lightbody muzsikáját, legyen az Snow Patrol vagy Tired Pony projekt, de sajnos nem tudom megvenni az albumokat, s ha meg is tenném, nem tudnám rátenni a zenét a mobilomra, így felesleges lenne. De ettől még tisztelem őket, s mennék én minden koncertjükre is, csak az a baj, hogy nem vagyok hegy. Vagy Mohamed. Szóval, messze vannak. De azon az egyetlen budapesti koncertre becsületesen megvettem a jegyet. :) (L)
Július 12-én jelent meg a Tired Pony, The Place We Ran From című albuma, s az előtte bemutatott két dal alapján már nagyon vártam, hogy hallhassam a teljes anyagot, de sehonnan nem tudtam letölteni. Tíz perce döntöttem el, hogy jövő héten, valahol külföldön megveszem, de azért utoljára megnéztem, hátha felkerült, s láss csodát, egyetlen árva torrent várt rám a honlapon, csak rám. :) Olyan gyönyörűek az új dalok. Bocsánatot kérnék az alkotóktól, hiszen ők nem azok a fajták, akik milliókért mennek bulizni valahova, s csak azért pénzt kapnak, ha pózolnak. Ők alkotnak, dolgoznak, güriznek és nincs három villájuk és négy luxuslakásuk. Ők igazi zenészek.
Amúgy ez a kép tiszta MÜPA, Soroksári út, nem? Vagy csak nekem? :) Az egyetlen dolog talán az a környék, amit nem bánok az Eötvössel kapcsolatban. Imádom a nemzetis és müpás estéket.

I Love You Phillip Morris

Nem írtam semmi értelmeset mostanában, egyéb projektek vették el az időmet itt a gépnél, de ma hirtelen felindulásból megnéztem egy filmet, meg kell osztanom ezzel kapcsolatban a gondolataimat.

Jim Carrey és Ewan McGregor főszereplésével készült 2009-es vígjátéknak egy igaz történet az alapja. Steven Russell szinte tökéletes férfi. Hétvégén a templomban zongorázik a kórusnak, szerető feleségével minden este hálát adnak istennek apró örömeikért, kislányukért. Tiszteletben álló rendőr, s hála ennek megtalálja biológiai édesanyját, aki sajnos hallani sem akar róla. Megunva eddigi életét Texas-ba költözik a család, s egy majdnem halálos autóbaleset után úgy dönt, többé nem nyomja el magában legnagyobb titkát, mely szerint meleg. Összepakol, s Floridába költözik, ahol beszerez két kiskutyát meg egy Jimmy nevezetű srácot magának, s magas hőfokon égnek, költik a pénzt egész nap, akár a sztárok, s ezért pénzügyi csalásokhoz folyamodik. Nem tart sokáig a régi kollégáknak, hogy rájöjjenek, s mivel pontosan tudja, milyen is a börtön, úgy dönt, hogy öngyilkos lesz. Túléli, kétszer is, s bezárják. Tehetséges csaló, hamar beilleszkedik, elhiteti magáról többekkel, hogy ügyvéd, s egy szép napon megismerkedik a könyvtárban a szőke, kék szemű szépfiúval(McGregor). Rögtön egymásba szeretnek, de sajnos egy áthelyezés szétszakítja őket egymástól rögtön az első napon. Titokban levelezni kezdenek, majd Steven elintézi, hogy egy cellába kerüljenek. Amint kiszabadul, lelkitársát is kijuttatja, s együtt kezdik habzsolni az életet, amihez megint pénz kell...

Bár csak néhol olyan zseniális, mint Leonardo DiCaprio Kapj el, ha tudsz című csalós filmje, vígjátéknap elmegy, én személy szerint a combom csapkodva röhögtem egyes jeleneteknél. Ewan McGregor miatt töltöttem le, s sikerült az egyetlen olyan szerepét megtalálnom, ahol nem szerettem bele. :) Beteges homofóboknak nem ajánlom, de aki egy könnyed, nyárra beiktatható vigyorgásra, na meg a két főszereplőre vágyik, nézze csak meg! :)

                                       

Dudes on the tv 2night. Watch it, you all everybody!

 Ma, 19:30-tól kezdte adni az AXN a LOST 3 órás lezárását. The Final Journey névre hallgató összefoglaló, valamint interjú a stábbal, majd az évadzáró duplarész kerül képernyőre, s bár én már hónapokkal ezelőtt láttam, bőgtem is nagyot, mégis leültem nézni. Nem, nem vagyok olyan őrült fan, hogy szinkronosan végignézzem az egészet, de az biztos, hogy az utolsó jelenetek környékén átkapcsolok. Nem hinném, hogy újra sírni fogok, legfeljebb csak meghatódom. LOST, régen elmentél, s azt mondják, hogy az idő gyógyítja a sebeket, mégis hiányzol. Son of a bitch!

P.S. : Not Penny's Boat, akarom mondani, itt van néhány kép, azt hiszem, ha egy napon lesz annyi pénzem, elmegyek Oahura. Vagy lezuhanok egy repülővel Sydney és Los Angeles között félúton. Ezért a tájért megéri.

UPDATE: Bőgtem. Ez van. 

Csak két gondolat

Most vettem észre, hogy hirtelen átállt a blogom GMT-8:00-ra, csendes-óceáni időzónára. :) Nem tudom, talán ő ott akar élni egy kicsit. De már hazatérítettem.

Tegnap este zenét hallgattam és rájöttem, hogy az egyik kedvencem tök olyan, mint DK. Nem a szövegre célzok, hanem a stílusra, ahogyan énekel benne a csávó. Ha nem hiszed, hallgasd meg: http://www.youtube.com/watch?v=yxcYH-8Ugk4 

Helyek, ahol élnék. Mindenhol egy kicsit.

Ínglis tengerpart

Lostos sziget

Amcsi kisváros

Amcsi nagyváros

Európai nagyváros 

Európai kisváros

Tvájlájtos erdő

Life In A Day többek között

Egy apró kis akadály elég ahhoz, hogy feladjak bármit. Elvileg ma van a Life In A Day filmforgatás, melynek a lényege, hogy a világ bármely tájáról, bárki beküldheti a mozgóképen dokumentált július 24.-éjét, s a beérkező megannyi anyagból egy film készült a 2011-es Sundance Filmfesztiválra. Ha bekerül az alkotásod, a neved a stáblistára jut, s 20 szerencsés személyesen is ott lehet a bemutatón Salt Lake City-ben. Az projekt producere Ridley Scott(Gladiátor, A nyolcadik utas: a Halál, Mennyei királyság), rendezője pedig Kevin Macdonald. Gondoltam, én is próbálkozom, tegnap úgyis elővettem Kittyt, hogy megpróbálja kicsit coverezni, aztán persze a Windows Movie Maker bedöglött, s úgy döntöttem, hagyjuk a fenébe. Ha valaki tud ajánlani jó videószerkesztőt, megköszönném!

Ma reggel is voltunk Dudival állatorvosnál, már szinte a régi önmaga, legközelebb augusztus 4-én kell mennünk varratszedésre. Szegénynek a lába viszont elég sebes az éjszakai fogság miatt, mondta is az orvos, hogy vegyünk egy kertes házat. :) Ha felírja receptre, mindenképp! :)

Majd a Szellemíróról meg az Eredetről írok egy kis kritikát, mert az előbbi nagyon megfogott, az utóbbi meg majd hétfőn fog. :) 

Babám

Hát, nagyon rég nem bőgtem már úgy, mint egy lelkében ártatlan, elkeseredett kisgyermek. Tegnap megműtötték Dudit, az orvoshoz menet a családom addig piszkált és sértegetett, míg visszafordultam, s amint beléptem az ajtón, egyszerűen kirobbant belőlem. Fájt, hogy nem kísérhetem el és el sem köszönhetek rendesen. Nem reméltem, hogy bármi jóra fordul, hogy felépül, túléli. Ha az ember pesszimista, nem érik meglepetésként a rossz hírek, a jók pedig sokkal inkább boldogítják. Dudi túlélte, tegnap a gyógyszerek hatására kicsit dülöngélt és nem is evett, de reggelre jobban lett, már eszik is, bár nem túlozza el nagyon, viszont a fájdalomcsillapítóját nem akarja bevenni, remélem vagy ráveszi magát, vagy mégsem fáj neki, bár elég nagy műtét volt. Szombatig minden reggel kell vele menni antibiotikumos injekcióra, remélem, hogy két-három héten belük tényleg olyan lesz, mintha kicserélték volna, s még sokáig olvasztgatja jeges szívem.

Tegnap este a végén elmentem a Péterfy Bori koncertre, s bár a ZP nagy csalódás volt, Bori természetese most is fergeteges volt, bár elég rövidnek tűnt az egész, kettőt pislogtam, s már itthon is voltam. Van egy tippem, hogy miért volt olyan más, mint az áprilisi, sőt talán kettő is. O.O"

The Runaways

Kívül Lisa Plenske, Joan Jett legbelül. Talán ezért nem lesz belőlem sosem sikeres, tehetséges, vad rocksztár, hiszen nem adhatom el a lelkem. Új film és banda a kedvencek között: The Runaways!

                  

If I'll find my dreams in a raunchy bag, I'll pass them to the sender back...

Voltunk strandon, pompás kis beszámolót rittyentettem a dologról. Magamban. aztán elment a kedvem az írástól és annyiban maradt. Valószínüleg mindennel ez lesz. Mindig valaki más aratja le a babérjaimat, hiszen annak idején azt hittem, hogy én fogok először csókolózni az osztályban, erre a legjobb barátnőm, na meg mindenki beelőzött. aztán jött minden, szépen sorban, az írás, a sorozatok, a zene, a sötét hangulat, de azt hiszem, ameddig én nem teljesítettem minden elképzelt küldetésem, addig mindegy is, hadd legyen mindenki boldog a helyzetében, velem meg majd csak lesz valami. Amúgy tegnap volt egy nagyon találó párhuzamom, ami nagyjából úgy szólt, hogy az Office olyan, mint a szex. Mármint Steve Carell Office című sorozatára gondolok és nem a  Microsoft programjaira.

Ma csináltattunk zöldkártyát a ZP-ben, néztem Chuck-ot és találtam benne egy gyönyörű dalt, ahogy meghallottam, tudtam, hogy Bon Iver, úgyhogy addig nem is nyugodtam, míg le nem töltöttem. Gyönyörű. :)

                  

Exmindenki, most meg senki

Talán egy olyan lélek lakozik bennem, aki már vagy századjára született újjá, s nagyon unja, hogy megint itt van, hiszen már mindent véghezvitt, megtapasztalt, ami lehetséges földi halandónak. Hiszen így érzem magam, olybá tűnik, mintha voltam volna már hősszerelmes, sorozatgyilkos, junkie, gazdag, halálos beteg, betegesen halálos, lány, fiú, kutya, macska és sirály Tintagel sziklái fölött. Valószínűleg ezért jön rám mindig a 'nem akarok én semmit már' érzés, mikor a jövőm tervezése olyan hatalmas akadályokba botlik, hogy szinte már lehetetlen. Voltam már minden és mindenki, ezért most nem vagyok semmi és senki.

Azt hiszem, a túléléshez meg kell találnom azt az apró darabkát magamban, ami nem egy ittragadt, kósza lélek maradványa, hanem a saját, egyedi alkotóelemem. Megőrültem? Megőrültem.

Steiner Kristóf - Gumimatrac a Gangeszen

Kristóf 27 röpke évének kalandjait, élményeit és szenvedéseit, valamint megannyi felmenőjének, barátjának és ismerősének történeteit nem olvastam az utóbbi néhány órában. Inkább a könyv sorai másztak a tudatomba, ez a szókimondó, érdekfeszítő memoir olvastatta magát. Néhol nagyokat nevettem, mikor a gonosz, ribancos Kristóf gaztettei voltak terítéken, belül sírtam a megtört, szőke kisfiú képével magamban, aki az édesanyját próbálja elengedni, meg is botránkoztam olykor, ami megdöbbentő volt, hiszen tudom jól, én is ugyanilyen negatív kritikákat váltanék ki fűből-fából, ha saját magamat vetném papírra.

Nagyon tisztelem, hogy ha mindent nem is, de lelke nagy részét belegyömöszölte ebbe a kötetbe, s kicsit az az érzésem, hogy Kristóf nem is annyira különbözik tőlem, sőt. Nagyon is hasonlítunk, csak minden, amit ő megélt, megtett, én sosem mertem, merem és fogom merni a jövőben, mindösszesen a fantáziámban élek olyan szenvedélyes/szenvedéses, színes életet, mint ő. Talán egy napon majd az én csodaországom is a nyomdába kerül és felnyitok pár lakattal örökre lezárt ládikát a lelkem legmélyén.

Számomra ez a srác oly távoli marad örökre(bár kétszer már összehozott minket a sors), legyen Izraelben, Angliában vagy Itthon, hiszen nem mozgunk ugyanabban a körökben, s mégis most az életét végigolvasva olyan, mintha velem alapított volna lányegyüttes a csillaghegyi hátsókertben. Érdekes.

My Endless Love

How can I fall in love again and again with one same thing? A few minutes are absolutely enough, and I cry or laugh again from my heart after hearing Gary Lightbody's voice. I knew that being a fan is not a momentary thing, but not even goes on forever. Maybe the 30-year-old Kitti will be completely different from the "now" Kitti(don't even know if I'm gonna turn 18 at all) and she won't remember Snow Patrol or Tired Pony.

They say: LIVE IN THE MOMENT! So, I don't think about future, just simply feel this passionate love and wait for the new Tired Pony - The Place We Ran From album.

Nyár...

Féltem, hogy túl rövid lesz, meg persze attól is, hogy ha valami rosszul sül el, akkor meg túl hosszú. Na most az van, hogy imádtam ezt a hetet, olyan volt, mintha nem is dolgoznék, hanem mondjuk bejárnék jól érezni magam, s néha kapok pár feladatot, hogy szívesség gyanánt végezzem el. Találtam magamnak két férfiút, akik mostantól talán távolsági vagy személyes segítséget nyújthatnak, ha beszarik a gép újra. A két sráccal annyit baromkodtunk, hogy szerintem behoztam a teljes júniust vele, ami egy kicsit sötétre sikeredett emocionálisan. Remélem nem szakad meg a kapcsolat, de ez még a jövő zenéje, mindenesetre éljen az iwiw, a facebook, a skype meg az msn, s persze a telefonos lista, amit az Eszter(egyik főnök) csinált! :)

Sajnos amilyen jó volt a hét, olyan szarul éreztem magam tegnap, újra él a tévé-kaja-kanapé-gép kombó, amit nem lehet megunni, de kibaszottul fáj. És ilyenkor megint beindul az agyam, sokat filózom dolgokon, amiken nem kéne, stb.

Holnap orvos-posta-állatorvos trió, pénteken csináltatunk Zöldkártyát, hétvégén remélem kinézünk a Kondorosiba, mert már kezdek kiolvadni a ruháimból, 21-én Péterfy Bori & Love Band, 28-án pedig 30Y koncert a ZP-ben, ezekre még kéne találnom kompániát(néhány homo sapiens sapienst, akik eljönnének velem, de nem szívességből, hanem mert mondjuk ők is bírják ezeket a zenéket és jól akarják érezni magukat).

Nemsokára itt van persze az augusztus 5. is, Bruges(a képen) már remeg az izgalomtól, hogy élőben is megtekinthessen engem(vagy fordítva?), s nagyon remélem, hogy az augusztus végi konferenciára is eljutok dolgozni.

Titkolt vágyam, hogy Veszprémbe is leugrom egy éjszakára háztűznézőbe, ha addigra sikerült Timiéknek mindent levajazni. Hát, körülbelül ennyi így a nyár.

I'm all alone all the time

Mindig is azt hittem, hogy imádok egyedül lenni, hiszen olyankor nem kell megjátszanom magam, esetleg figyelnem arra, hogy mit teszek vagy mondok. De rájöttem, hogy ezt igazán csak tömegben szeretem csinálni. Mikor a metróval utazol és egyetlen ismerős sem ül melletted, hogy feszülten hallgassatok, s mozizni is jó szólóban. Tegnap reggel, vagyis igencsak hajnalban, hiszen nálam a 3/4 hat kissé korán van nyáron, szóval anya elindult Kaposvárra, s itthagyott engem három napra, amelynek nagyon örültem, de azért mégsem fenékig tejföl. És még azt sem mondhatom, hogy a képen látható barátaim mindegyike szórakoztat, ugyanis Panda Olaszországban sütteti a hasát Norbival. :)Tegnap Dudit át kellett vinni az orvoshoz, s bár Orsi jött segíteni, úgy is marha nehéz volt az állat és végig remegett a kezem, míg kint vártunk. Beletelt legalább egy órába,mire sorrakerültünk, azt hittem már babám ott helyben pusztul el, én meg agyvérzést kapok. Megkapta a szurit, nagyjából két percet töltöttünk bent, kell még neki még egy 12-én, s utána valamikor műtét. :( Nagyon félek, nemcsak attól, hogy túléli-e, hanem attól is, hogy utána kiheveri-e a dolgot.

Szóval orvos után Orsi feljött hozzánk, néztünk Grey's-t, ami felettébb izgi volt. :) Tökéletes figyelemelterelésnek, csak az a gond, hogy pillanatnyilag egyetlen darám sincs, ami hatásosan beszippantana. Kitti nem akar sorozatot nézni, WTF??

Az éjszaka egyedül nem telt parásan, 11-ig néztem ezt-azt a tévében, s miután lefektettem a nyulat is, gyorsan fejbe vertem magam, s nemsokára már aludtam is. Reggel arra ébredtem, hogy 'Basszus, minek csörög valami mellettem??'. Olyan mély álomban voltam, hogy azt sem tudtam, mire való az ébresztőóra. Na mindegy, most kéne valamit ennem, na meg rendet raknom, mert délután jön nagymamám, s ha kupit lát, akkor ő takarít és azt nem hagyom.

Holnap fél kettőre megyek dolgozni az ELTE Egyetemi Kongresszusi Központjába, ott lesz a konferencia. Nem mondanám, hogy izgulok, de azért lesz néhány zavaró tényező(True Blood) meg ez a hőség, s akkor én még kommunikáljak illedelmesen érthetetlen kockákkal. :) Neem, amúgy ez nem igaz, tavaly is nagyon érdekes emberekkel találkozhattam, akik a világ másik feléről jöttek hozzánk és az egész nagy élmény volt. Az ORGANIZER felirat a nyakamban, nevemmel ellátva pedig egyenesen önbizalmat ad. :)

Közérdekú közlemény

Ha Istenben nem is, de egy felsőbb hatalomban hiszek, s főleg a gondolat erejében. Aki ezt olvassa, kérem mondjon el egy imát ahhoz a transzcendens illetőhöz vagy illetőkhöz, akiben ő hisz, hátha a pozitív gondolkodás segít, s az én egyetlen Dudim meggyógyul! Köszönöm!

Donauinselfest, Wien - Amy MacDonald koncert

Pár hónapja még csak jó messziről bálványoztam a világ legcukibb akcentusának gazdáját, s azt a lányt, aki egyszerűen a stílusával is szinte megigézett, és akkor még a hangjáról nem is beszéltem. Aztán egy osztrák Pesti Estben megláttam a fotóját, először továbblapoztam, de utána megint a kezembe került a cikk, s mikor alaposabban megnéztem, kiderült, hogy a bécsi Duna-sziget-fesztivál reklámja volt, amelynek egyik sztárvendége idén Amy MacDonald. Először azt gondoltam, hogy áhhh, Bécs az messze van, meg különben is, kivel megyek én oda ki, hol éjszakázom, meg hasonlók, de szép lassan elrendeződtek a dolgok, s mire észbe kaptam, a nagynénémmel ültem az Unterbahnon, az Alser Straße felé, ugyanis arra lakik egyik barátnője és annak kislánya, akik befogadtak minket a kirándulás idejére. Egy kis ebéd és ismerkedés után elindultunk, a szigeten egy csomó ingyenes ajándékot gyűjtöttünk, láttunk érdekes arcokat, nagyon jól éreztük magunkat, az egész hangulata fergeteges volt(hab a tortán, hogy a fesztivál még ingyenes is), majd kilenckor elkezdődött a koncert és szinte olyan volt az egész, mintha valaki tollakkal simogatná a kis lelkem, főleg mikor az alig pár méterre álló Amy, aki sokkal alacsonyabb, mint gondoltam, elénekelte a kedvenc dalomat, melyet már itt is közzétettem párszor, az I got no roots címűt. :) Isteni volt!

Másnap Schönbrunnban voltunk, s bár csak a hatalmas és gyönyörű kertben sétáltunk egész idő alatt, mégis iszonyat jó volt, az a hely maga a csoda! :) Amúgy a két nap alatt a hat metróvonalból négyen utaztam, plusz még a villamos, szóval mondhatom, hogy Bécs sokkal jobban meg van tervezve közlekedést tekintve, hiszen még a hülye is eljut bárhová, tényleg bárhová metróval, nálunk meg sosem lesz kész...

Ordinary things, nothing special

Húú, az utóbbi napokban a fél világot be, a lábamat meg lejártam, úgyhogy kicsit el vagyok fáradva, de mégis a dobhártyámat nyomja a csend, ugyanis Norbi és apa ma reggel elindultak Olaszországba. Alig bírtunk elköszönni egymástól, háromszor fordult vissza még egyszer csókot adni és magához ölelni. Bármilyen rossz is néha, annál jobban szeretjük egymást, úgy érzem, hogy ő talán az egyetlen ember, akivel fesztelen tudok lenni, s kicsit elfelejtem bánatom, hiszen ha együtt vagyunk, egymást szeretgetjük és mondjuk baromkodunk meg játszunk, akkor olyan, mintha újra gyerek lennék.

Hát, inkább nem is gondolok most rá, nehogy nekem itt megérezze és honvágya támadjon. ;) Ma így is volt elég gondunk, tegnap reggel óta nincs net és már mindent kipróbáltunk, felhívtuk az UPC-t, cserélgettük a kábeleket, de semmi nem változott. Ma bepakoltuk a gépet és elmentünk a Blahához egy szervizbe, ahol összerakta egy srác a gépet, s azt mondta, hogy valószínűleg a kábelünk a probléma, hiszen nála ment a net. Vettünk kábelt, most beszereltem és mint az látszik, újra van mit csinálnom tévézéshez és kajálás helyett!

Fociláz

Engem is elkapott...már a német VB-t is néztem annó, éppen Horvátországban nyaraltunk és rendszeres esti program volt, de így, felnőtt fejjel teljesen más. Tegnap nagyon büszke voltam Új-Zélandra, hogy nem adták magukat, s nem tudta legyűrni őket a nagy, híres-neves Olaszország. Valahogy mindig a kevésbé esélyes csapatoknak drukkolok, hogy 'csakazértis' megmutassák! Az előbb azért a Portugália-Dél-Koreán nehezen lehetett volna szépíteni azon a 7-0-on, így együtt örültem minden portugállal!

Ma már annyi mindent csináltam, hogy fel sem tudnám sorolni, s előttem is áll néhány program. Vettem egy szál vörös rózsát, olyan széép...

Múzeumok Éjszakája, s előretekintés

Tegnap egy kisebb társasággal elindultunk a Múzeumok Éjszakájára, ám múzeumot nem is láttunk a labirintuson kívül, hiszen az este során egy kiállításra sem mentünk be, viszont eljutottunk egy Torres Dani, egy Rúzsa Magdi, egy Budapest Rag Time Band és egy Maróth Viki koncertre. :) Mind jó volt, de Dani egyszerűen fergetegesen énekel. Szívében a zene és vérében a ritmus, főleg ha spanyolul énekel. Előadta El Mariachi című dalt is, mellyel bejutott annak idején a Megasztár döntőjébe. Nagyon tehetséges a srác. :)

Jövőhét pénteken megyek Zöldkártyát kiváltani, ugyanis július végén lesz  Bori koncert, s az elmaradt Orfűi újraélesztést be kell pótolnom. Szombat délben indulunk Bécsbe, este Amy MacDonald koncert, már nagyon várom, remélem előadja az I got no roots című dalát, amely szívem csücske a Love love-val egyetemben. :) 

Viva Comet and The John Locke Rap

Bár a VIVA Comet 2010 csütörtök este volt, csak ma sikerült megnéznem teljesen, s amellett, hogy nagy részén csak röhögtem, voltak nagy pillanatok is, mint például Natalie Horner, azaz a Cascada énekesnőjének fellépése, ami bár nem ment teljesen élőben, mégis nagyot ütött, csodálom a csajt, hogy ilyen gyönyörű és magabiztos annak ellenére, hogy nem egy gebe.

Az előbb találtam rá a junkie jóvoltából a 'The John Locke Rap'-re, ami egyszerűen zseniális. XD Azt hittem behalok rajta, LOST fanoknak kötelező!

Born on dark day in ’56

John Locke’s entire life had many conflicts

An unknown man behind a steering wheel

Struck John’s own mother with an automobile

Being pushed on a stretcher to a hospital room

She whispers to the nurse “I’ve got a child in the womb”

This accident alone, was hard enough to endure

But then she gave birth… 3 months premature!

Since raising a child at her age would be rough

Locke’s mother made a choice that was incredibly tough

The young John Locke went into foster care

And he’d draw weird pictures, just of smoke in the air

Then one day the young Locke had a guest

But the man stormed off once john failed his test

The man had no idea, 50 years from then

That John would be the other’s leader, taking over for Ben

John Locke

You’re a man of faith and destiny

Several years before his fateful flight from Sidney

John Locke’s own pops stole his motherloving kidney

The old boy meets girl in anger therapy

One look and locke said “Shes my density”

Al Bundy’s wife and the voice of Leela

Helen Norwood Lockes little heart steala

But you know how it goes, always the same with the hos

She peaced and left John Locke to sit and stew in his woes

After receiving his Dear John Letter

Locke headed west for some sunny Cali weather

He found acceptance one afternoon

When he stumbled upon a humble farming commune

He met a little buddy that he thought he could trust

But his little buddy Eddie was the piggy-wiggy fuzz

Locke had the cults back, when they were pushing dope

But when hes told to kill the narc, our hairless hero said “nope!”

John Locke

Some say you look like Mr. Clean

Setting out to deal with his daddy issues

He was crying too much, running out of tissues

John set up a meeting with his dear old dad

Showed up to confront him in his eighth story pad

Just as the answers were starting to flow

He tombstoned his boy right through the window

He fell from the skies, to the earth where he lies

Snap crackle pop, Locke was paralyzed

No love from his girl, his dad, or his mum

The appendages that sit below his waist are numb

Locke gets around in a chair with wheels

Now you know how Stephen Hawking feels

On 26 inch rims hes rolling straight to the bottom

Faith, Hope, Dreams, Our boy Locke has forgot ‘em

Cursed by fate and plagued with doubt

What else to do? Go on a walkabout

John Locke

I’ll never tell you what you can’t do

John’s boss Randy is a box store tool

Tell’s Locke he cant do it, treats him like a fool

When he calls up Helen… he says he wants to bring her

Turns out that this Helen is a his phone-sex swinger

Flying to Australia he meets his guide

Who tells John Locke that his journey’s been denied

“Your a liability, You just won’t make it through”

and John Says “Don’t ever tell me what I can’t do!”

His life is in the dumps but at least hes alive

As he rolls on board oceanic 815

Halfway home John’s flight goes down

And everybodys screaming cause they think think they’re gonna drown

When he comes to Locke is laying in the sand

Surrounded by wreckage on some whack island

Where my homies at? only heaven knows

Just then John Locke goes and wiggles his toes

John Locke

It makes me sad, I wish you were my dad

Locke finds a new life amongst the tropic scenery

and begins an epic quest to fulfill his destiny

He finds a hatch with his homie named Boone

Who tumbles off a cliff one afternoon

Pushing a button. Our Locke is a hero

He enters the code before the clock hits zero

John’s led to the Others, Richard, and Ben

Only a matter of time before he’ll be leading them

Time is slipping like a needle on a vinyl

And Jack’s dad tells him that this quest will be his final

To set things right, hes gotta bring back the six

What a shame he has to die to accomplish this

Feeling suicidal, all his pleas were ignored

Ben gets the job done with an extension cord

So where do we stand is he dead or alive?

I don’t know man, I’m just on season 5…

Röviden, tömören....

Komoly bajban vagyok...itt a nyár, de nincs mit felvennem, s unatkozom is kissé, de az adódó programok nagy részéhez semmi kedvem. És össze kéne szednem magam nyáron, hogy szeptemberben újult erővel tudjak végigszenvedni további két évet, tanárokat, egyéb embereket.

Háborog a lelkem is, s itthon is sok a feszültség, zavar az anyagi helyzetünk és félek bármiféle felelősségtől. Hát, ez van, de valahogy csak túlélem.

Tiszta kosz, meleg és lustaság

A nagyon jól elsült péntek este után, szombat reggel iszonyat korán keltem, s még délelőtt, a kánikula előtt elindultam nagymamámékhoz, hiszen estére jegyünk volt nagynénémmel a Tháliába, a Tiszta kosz című előadásra. El sem tudom mondani mennyire tetszett, nem is igazán a darab fogott meg, amely nagyon rövidnek tűnt és nem volt benne szünet, hanem inkább a hangulat és Póka Angéla, valamint Szabó Győző hihetetlen hangja. Előbbi szerintem bármit el tudna énekelni, de mégis a blues és a ghospel áll a legjobban neki, utóbbi jó kis orgánummal született, így inkább ajánlanám, hogy maradjon a bluesnál, mert ott nem foghat mellé. A zenészek is lehengerlőek voltak, sokszor improvizáltak a színészek és ők is, s bár nem volt közel sem teltház, vastapsot kapott az ötfős társaság. Aki jó zenére vágyik, na meg egy kis színházra, uzsgyi!

Utána nagynéném egy leánybúcsúra volt hivatalos, csakhogy lényegi információk hiányában(hol,mikor)hazamentünk és inkább ott vártuk, hogy vajon a belváros mely részére keveredik be a társaság Csepelről az éjszaka közepén. Egy ideig úgy volt, hogy megyek velük, de aztán a szúnyogcsípéseim és az álom legyőztek, így bekómáztam. :) A tegnapot végig dögléssel töltöttem, Isten áldja azt, aki felfedezte a ventilátort(Stephen Hales), nekünk is kéne egy, bár egyelőre csak redőnyünk lesz, az is sokat segít ebben a 150 fokban.

Így előretekintve elég üresnek tűnik a nyaram, az biztos, hogy holnap megyek kozmetikushoz, szerdán évzáróra, pénteken Bencsiékkel, de hogy a 30.-ai Esőember(Belvárosi Színház) után mi lesz, azt még nem tudom. Jó, ugye megvan az a 3 hétnyi fix program, de azért néha jó lenne elmenni strandra, bulizni, koncertre. Csak nehogy úgy járjak, mint az Orfűvel...(még mindig pipa vagyok, de lassan túlteszem magam rajta)

Pretty Little Liars

Charmed was the first tv show I was addicted to and my absolute favorite up to now. Yes, I'm a huge fan of LOST, House, Grey's Anatomy and many other series too, but Charmed is The Number One. I loved all the sisters, my favorite character was Piper who was played by Holly Marie Combs. Even now that the show ended 3(or 4) years ago, I follow the actors' and actresses' carrier. I watched Rose McGowan(Paige) and Julian McMahon(Cole) in Nip/Tuck, I crossed my fingers for Alyssa Milano(Phoebe) when her new shows were starting, but never ended. Now I took a look at Pretty Little Liars(PPL). This is a new show, a bit like Desperate Houswives Junior with mysteries, secrets, good-looking characters, drama and gossips in a small town. The story is about 5 girls who were very good friends, but one night, one of them disappeared and this changed their lives. One year later, everything became different, they got very far from eachother but one thing connects them, a secret. Holly Marie Combs plays the leading character's, Aria's mother. I watched PPL just because of her, but now I'm curious to know what happened to the missing girl, who is sending e-mails and messages in the name of her, who's the mysterious girl, Jenna etc., etc. :)

If someone would like to watch a fresh, light, kinda Gossipg Girl and Desperate Houswives mix, I advise PPL!

Champagne is the best

Nem gondoltam volna, hogy így fog elsülni a péntek estém. Miután elterveztem, hogy 26-án kimegyek Bécsbe, ott alszom egy ismerősnél, majd másnap hazajövök, engedélyt is kaptam a dologra, megnyugva feltettem a lábam, majd felhívott Orsi és a nem éppen jól elsült június 11-ét nem tudtam volna annyiban hagyni, így elvittem a szülinapost a kilátóba, ám előtte még megálltunk venni egy üveg pezsgőt. Én meg gondoltam, hogy áhhh, mi az kettőnknek! Hát, úgy tűnik, hogy a szervezetem már szomjazott minden cseppre, ugyanis eléggé jókedvűre ittuk magunkat, s konkrétan olyan szinten becsiccsentettem, hogy nem nagyon mertem hazajönni, így a végén negyed 11-ig kint lógtunk az utcán, na meg feküdtünk az Allee előtti füvön, ahol ment a VB-közvetítés. Nem sokkal fél után értem haza, s tömör mondatokkal kommunikálva gyorsan bedőltem az ágyba, hogy ne tűnjön fel itthon a dolog, bár azért a dülöngélést nem tudtam teljes mértékben minimalizálni. Sajnos azzal a tudattal kellett elaludnom, hogy egyedül nem mehetek ki Bécsbe, úgyhogy vagy jön nagynéném is, vagy hasonlóan, mint az Orfű, ez is szépen elmarad én meg megint egy szerencsétlen lúzer módjára ülhetek itthon. Vagy elmegyek pezsgőzni valakivel! :)

Utólag is BOLDOG SZÜLINAPOT, PITYU! (A képen nem Dudi van, de szerintem rokonok...)
Btw most hat óra, aludtam, mint a bunda, de fél hatkor felkeltettek a szúnyogcsípéseim, ám hónapok óta először érzem azt, hogy kipihent vagyok. Kibaszott szúnyogok! ÁÁÁÁá viszket! 

after THE END I started a new beginning

LOST is over, my English needs some improve, so I got to leave my mother tongue and use this beautiful and easy language. :)

Why? That's easy to answer. A few months ago, I started to read Jorge Garcia's(Hurley from LOST)blog, wrote two or three comments, but now, after LOST, he made a new blog and I follow it from post to post and I comment all the time. :) With links and questions and videos and stories, so there are some people from all around the world, who all of sudden react on my words or opinions, they come here to my little world and can't understand a single word. :) Pictures, videos and songs worth more than words, I know, but...

I'm not going to write in English all the time, but if the post is about LOST or tv series, I'm.

My knowledge is not so excelent, I might do some grammar mistakes and everybody can correct me, because this task is like a homework, hopefully I'm going to be smarter after that. :)

Read you later! 

Dude, I Totally Miss You (Tribute to LOST)

saját készítés(I made it all by myself)

Vers és Eminem - Not Afraid

Mr.Inszomnia visszatért, de néha jó oldalát is látom. Valamelyik éjjel megfogalmazódott bennem valami és addig nem nyugodtam, míg be nem kapcsoltam a mobilom, s le nem írtam, hogy nehogy elfelejtsem. Aztán hozzátett kicsit a Xerxes is. Hát, íme, de előtte még egy új kedvenc számom, amelyet köszönök Burtnak és a NagyZene Blognak!
                                                      

…amit csak veled lehet…

Mikor csak egy fa nő a réten,

az alá bújsz a hőségben,

s nem kutatsz messzi erdőket.

Szépen lassan elfelejted őket.

Éjjel, ha az álom nem jön még,

szemed előtt pompázik a rét,

s öleled a fát, dalt dúdolsz neki,

azt képzeled hallja, s bóknak veszi.

Ami fantázia volt, hirtelen felnő,

lesz belőle rideg valóság, s eljő

a pillanat, mikor tényleg elhiszed,

más fa nem, csak ez kell neked.

Itt az idő, most próbálok futni,

be az erdőbe, hol fa megannyi,

törnek az ég felé; fenyő, tölgy és éger,

de nehéz megtalálni, mi nekem kell.

Talán sorsom, hogy kietlen mező közepén állva,

mikor a vihar tombol, s zúdul rám villámok árja,

holtan rogyjak össze, egymagam,

egyedül törjek a fény felé abban az órában.

A jegy ára jól jön, de az élmények nem pótolhatók

Lehet, hogy Orfűből nem lesz semmi. Még nem kiabálom el, de talán jobb is így. Csak el kéne adnom a jegyet valahogy...
                                                       

MTV Movie Awards 2010

Ó, tudtam én, hogy az MTV Music Awards 2010, ha nem is egészében, de részleteiben a szart is kiveri belőlem röhögés formájában, majd' megbaszódtam ebben a székben, szinte már fetrengtem. a földön Nem, nem vagyok én trágár, csak utánzom a nagy művészeket, ugyanis a díjátadógálán, ha nem ezerszer, akkor egyszer sem fuckoltak, volt shit is dögivel, meg néhány suck és akkor a többiről ne is beszéljünk. Persze nem csak én vettem észre, amikor a Twilight megkapta a 13645327-dik díját, Peter Facinelli, azaz Carlisle direkt megtűzdelte köszönőbeszédét extra csúnyaszavakkal. :) Tényleg tarolt az Alkonyat, Új Hold, vagy tudom is én, hogy már melyik, én is szeretem, de azért nem annyira, hogy a címet meglátva rögtön ráklikkeljek Robert Pattinson-ra, mint legjobb színész, majd Kristen Stewart-ra, mint legjobb színésznő, meg hasonlók. Főleg azért volt zavaró, mert tavaly is ők kapták az összeset, sőt, még a legjobb csók kitüntetés is őket illette, s most érdekes módon nem volt fura eljátszani a színpadon, hogy hivatalosan is egy pár a két szupersztár.

Ez az este egyértelműen a mamák visszatérése is volt egyben, hiszen színpadra lépett Christina Aguilera, Jennifer Lopez, s Sandra Bullock pedig életműdíjat kapott, majd mondott egy csípős kis beszédett, s lekapta egy csókra Scarlett Johansson-t. Kíváncsi vagyok, ki lesz a következő! ;)

Az est házigazdája Aziz Ansari volt, akit eddig egyáltalán nem ismertem, az előzetesek során láttam először, nagyon poén a gyerek, rengeteg sírva röhögős sztoriétrt ő a felelős, de méginkább Tom Cruise, aki életében nagyjából harmadszor tett le valami használhatót az asztalra az Esőember és az Interjú a vámpírral után, hiszen a mega mogul, Les Grossman eljátszásával mindenkit lesöpört. :)

A KISS CAM során láthattuk Russel Brand és Jonah Hill csókját, ami engem végleg padlóra vitt, Russel igazi komédiás, még angol is, tehát nekem bejön, bár nem annyira, mint Katy Perry-nek, aki nemsokára hozzámegy feleségül. Apropró Katy, leendő Mrs. Brand előadta legújabb dalát a nemsokára megjelenő legújabb albumáról, de nem ütött akkorát, mint eddigi sikerei, bár volt benne minden, fura haj, ruha, Snoop Dog, szexi csajok, beach hangulat.

Bár idén még kapott egy pici figyelmet az exkirály és királynő, el kell fogadnia a világnak, hogy Zack Efron és Vanessa Hudgens csillogásának ideje lejárt, bár a hölgyet érdemes megnézni a Beastly című filmben, melyben feltűnik Neil Patrick Harris is. :) Vakot játszik Barney XD Must see.

Hát, ez volt a mese mára, a linken végig lehet nézni a teljes estét egy kattintással, megéri, az idei poénadagot szolgáltatja, na meg persze a listám is bővült pár filmmel.(Hangover, The Runaways, Beastly...)

Ja, s végre valaki beoltotta az AVATAR-t!!!

http://movies.mtv.tv/videos/playlist/2010-movie-awards-full-show

A Single Man

Ha végignéznéd ezt a trailert, nagyon nagyot csalódnál a filmben, ha egyáltalán rávennéd magad, hogy megnézd. Pontosan ezért nem ítélek előzetes alapján, s ha valamit letöltök, sosem sneak peak-ezem vagy trailerezem. Amúgy jó film volt. Érdekelne az eredeti, könyv változat is, csakhogy magyarul nem adták ki(ez mondjuk nem gond), s neten sem találom. Ez van.
                                            

Getting insane...(the one who thinks too much)

Az elmém, akár egy tál mákos tészta. Nem egységes, hiszen attól az, ami, hogy van benne ez is, meg az is. A tészta az alap, amely mindig túlél, amely kommunikál, amely barátkozik, szereti a családját, van jövőképe, egy tökéletes, boldog családot képzel maga elé, talán egy jó munkát, háziállatokat, együtt töltött szép perceket, közös vacsorákat. A mák már teljesen más tészta. Megfoghatatlan, de bármit is teszel, mindig érzed a fogad között. Azt gondolom, hogy a mák a realista, vagy talán a teljesen őrült része az elmémnek. Olyan gondolatokat rejt, melyek sötétebbek az éjszakánál. Nem akar jövőképet látni, utál mindent, ami átlagos és normális. Elege van az emberekből, s bár magával sem barátkozik meg szívesen, mégis úgy gondolja, hogy a legjobb állapot, ha egyedül van. Nem szeretne felelni senkiért, nem akar megfelelni, ösztönös, s olykor olyan mélyre süllyed, hogy talán át is venné a hatalmat, de akkor jön egy újabb adag tészta, ami próbál harmonizálni, visszaránt a világba és pár percre elfeledteti a rosszat. Mindaddig talán van esélyem a túlélésre, amíg a mákos tészta hirtelen tésztás mákká vagy egy tányér tiszta, fekete, mákká nem válik. És mi a legrosszabb? Utálom a mákos tésztát. De tényleg.

Just Music(not inspired by Luca, but the last song is here because of her)

Emilia Torrini - Sound of Silence, Israel Kamakawiwo'ole - Over The Rainbow, Jason Mraz - I'm Yours, Emilia Torrini - Today Has Been Okay, Lady Gaga - So Happy I Could Die, The Beach Boys - Wouldn't It Be Nice
Oldalt pedig Joe Purdy Wash Away című dala. Makes me cry.

For Nunu, Jorge and Bethany (Love You!)

Megfogadtam, hogy többet nem nyafogok és próbálom a dolgok jó oldalát nézni, valamint szó nélkül szenvedek majd és nem szomorkodom, de azért az ilyen dolgokat nem hagyhatok egy-egy mondat nélkül. Jó ideje olvasom Jorge Garcia, azaz a LOST Hurley-ének blogját. A srác egy rendkívül kedves, közvetlen ember, s gyermeki izgalommal ír le minden fontos apróságot, amit megél. Lehet az egy eltört ajándékbögre vagy éppen egy egér, aki a házába mászkált Hawaiin, s most a LOST befejezése után is sok finomságot tett közzé a sorozatról. Ma azonban egy nagyon szomorú hírt olvastam. Barátnőjével közös kutyusuk, aki ránézésre egy chiwawa, s időtlen idők óta él velük, gyermekükként imádják, sajnos tegnap egy kocsi áldozata lett, pont mielőtt a repülőtérre indultak volna, hogy hat év után visszaköltözzenek az Államokba. Jorge karjaiban hunyt el a drága, s Hawaiin fogják eltemetni, ahol fél életét töltötte. Ha ott élnék, biztosan tennék egy szál virágot, netán gumicsontot a sírjára, de így csak marad az a nagy adag szeretet, amit küldök a LOST legnagyobb emberének, akinek szíve és lelke egyenesen arányos testsúlyával!

Rest In Peace Nunu!