Vers és Eminem - Not Afraid

Mr.Inszomnia visszatért, de néha jó oldalát is látom. Valamelyik éjjel megfogalmazódott bennem valami és addig nem nyugodtam, míg be nem kapcsoltam a mobilom, s le nem írtam, hogy nehogy elfelejtsem. Aztán hozzátett kicsit a Xerxes is. Hát, íme, de előtte még egy új kedvenc számom, amelyet köszönök Burtnak és a NagyZene Blognak!
                                                      

…amit csak veled lehet…

Mikor csak egy fa nő a réten,

az alá bújsz a hőségben,

s nem kutatsz messzi erdőket.

Szépen lassan elfelejted őket.

Éjjel, ha az álom nem jön még,

szemed előtt pompázik a rét,

s öleled a fát, dalt dúdolsz neki,

azt képzeled hallja, s bóknak veszi.

Ami fantázia volt, hirtelen felnő,

lesz belőle rideg valóság, s eljő

a pillanat, mikor tényleg elhiszed,

más fa nem, csak ez kell neked.

Itt az idő, most próbálok futni,

be az erdőbe, hol fa megannyi,

törnek az ég felé; fenyő, tölgy és éger,

de nehéz megtalálni, mi nekem kell.

Talán sorsom, hogy kietlen mező közepén állva,

mikor a vihar tombol, s zúdul rám villámok árja,

holtan rogyjak össze, egymagam,

egyedül törjek a fény felé abban az órában.