2009. márc. 31.

Egy kicsit most feladom

Olyan nehéz, amikor az emberrel egyszerre történnek jó és rossz dolgok. Most hirtelen nem tudom, hogy örüljek vagy inkább legyek nagyon mérges. Eltűnt a tolltartóm, benne volt néhány dolog, amelyek fontosak nekem és egyik-másik még értékes is, de nem halok bele, ha nem kerülne meg. Viszont sikerült könnyen megírnom a Hamletes esszét, csupán negyed óra alatt, erre büszke is vagyok nagyon.

Rájöttem, hogy mostanában az idő túl gyorsan telik. Egymás után jönnek a hétvégék, de a matekórák valahogy sosem akarnak gyorsan továbbkúszni. Mindjárt öreg is vagyok, lassan megszületnem a gyerekeim, vagy meghalok, s kezdek aggódni, hogy sosem fogok igazán élni. Az nem megy nekem. Nagyon rosz tulajdonságom, hogy mikor szórakozom, nem érzem magam kellemesen, otthonosan. Ezért van az, hogy mozizás vagy bármi más elfoglaltság közben valahogy úgy érzem magam, mintha nem is én lennék. Kívülről nézem a szituációt, s a szívem azt mondja, hogy nem kéne itt lennem, nem kéne ezt csinálnom. Timi szokta mindig mondani, hogy ki kéne kapcsolódnom, de ez nem sikerül soha. A tavaszi szünetben úgy tűnik, hogy leugrok Veszprémbe, nem sokáig maradok, de végre tudok egy kicsit Timivel lógni, rég volt már olyan alkalom, hogy nyugodtan ellettünk volna, ha jön Pestre mindig siet, de hát meg is értem őt.

Azt hiszem, hogy nem szeretnék többé gondolkodni. Nem akarok semmit sem megoldani vagy segítséget kérni. Nem érdekel, ha jó, s az sem, ha rossz. Elvagyok, s bár kicsit feladom, mégis kellemesebb, ha az ember nem harcol. Nemsokára úgyse kell többet küzdeni.

Sok keresgélés után sikerült megtalálnom az egyik T-Com reklám zenéjét, nagyon szép. :'(


2009. márc. 30.

Mai termés és HOTENKÓD

Matek: 2/3, 3 Hát igen, de még mindig jobban jártam, mint egyesek. A töripáholyról sikeresen elmenekültem, nem bírtam volna ki órákon át ott ülni a tömegben, abban a levegőtlen teremben, bámulva a kivetítőt, így a többiek biztonsága érdekében inkább eljöttem. 

Tegnap este ment az AXN-en a The Cleaner, bírom a sorozatot, lehet, hogy ismerős az alapszituáció, talán ezért, de nagy mese az egész, hiszen leszoktatni egy embert a drogról vagy a piáról nem annyi, mint amennyit mutatnak. Amúgy most éppen futkároznak bennem a gondolatok, sok mindent írnék, vagy inkább elmondanék pár dolgot egy élő személynek, de azt hiszem nem eza blog a legmegfelelőbb hely. azt hiszem inkább elfelejtek mindent, nem akarok szomorú vagy megrázó filózásokat végigfuttatni. A legjobb lesz, ha inkább valami vidámat mutatok! HOTENKÓD!!

                             

2009. márc. 29.

Egy furcsa álom és One Tree Hill

Jó volt tegnap az a fuvallat, ami melengetett egy kicsit, nem tartott sokáig, de élveztem. Azóta persze sok minden változott. Most néztem meg nemrég a Tuti Gimi legújabb részét, a végén a sírás kerülgetett és azon gondolkodtam, hogy A, Miért nem lehet nekem is szerelmi életem, legyen az tökéletes, zűrös, drámával teli vagy romantikus? B, Miért nem nézhetek ki úgy, mint Peyton lelkiismerete? Választ nem kaptam még, majd elválik.
                                                             
Ma éjjel elég fura dolgot álmodtam. Meghalt az angoltanárom, Hideg és hát eléggé összeomlottam a hír hallatán. Egyszerűen bámultam az álombeli énemet és nem tudtam, hogy miért sír olyan keservesen. Nagyon kedvelem Hideg-et, tök jó fej velem és még gitározni is tanít minket, de nem az apám vagy a szerelmem, hogy ennyire megrázzon a halála! Lehet, hogy egy metafora volt és igazából valaki más volt ő, csak én Hidegre gondoltam? Tegnap az utolsó dolog, amit lefekvés előtt tettem az volt, hogy megnéztem, mely tanárok fognak hiányozni hétfőn. Őt is megtaláltam a listán, úgyhogy előfordulhat, hogy a név megmaradt bennem és valaki más miatt aggódom. Na de ki a titokzatos személy, akit nem akarok elveszíteni? 

2009. márc. 28.

Egyszerűen csak boldog...

Mielőtt elkezdenél olvasni, a sarokban kapcsold be a zenét!! Kötelező!
Szóval, pillanatnyilag úgy érzem maga, mintha újjászülettem volna. Mintha egy hosszú és minden részecskémet gyönyörködtető álom után látnám a világot, amely szebb és tisztább, mint amúgy. Erős vagyok és kifáradhtatlan, fényt látok magam körül, mintha nem is a saját életemben lennék. De miért? Tegnap mindent a pokolba kívántam és inkább menekültem volna a világ elől, erre most hajt a kíváncsiság, úgyhogy minjárt ki is megyek sétálni, hátha elkapok egy kis napsütést. Olyan jó kedvem van. Olyan szép minden. Remélem egy ideig még nem múlik el ez az érzés, mert tetszik! :) Na, milyen a zene? Ugye mostmár jobban érzed magad, mi?

2009. márc. 27.

Daily

Ma elég szar napom volt. Valahogy úgy érzem, hogy elfáradtam és elfogyott a lelkesedésem. Tesiből hármas leszek év végén, ha így folytatom, kémiából meg kaptam szintúgy egy hármast, remélem azt még ki tudom javítani. Irodalmon már ott tartottam, hogy kisétálok az óráról egy szál pulcsiban és meg sem állok a hídig. Felfrissített volna a mocskos Duna hűvöskés víze, meg a szél. És persze a repülés sem rossz. De a fulladás, na azt már nem. Épp elég trauma volt, amikor negyedikben vagy nem is emlékszem, talán harmadikban az úszásoktató beledobott a mélyvízbe az uszodában. Nem akart belemenni, mert féltem, erre beledobott. Hát ja.

Tegnap megszámoltam a cipőimet, szépen összegyűjtöttem és kép is készült róluk, úgy döntöttem, hogy majd a ruháimmal is megteszem ugyanezt. Fölösleges, de valamivel el kell terelnem a gondolataimat, különben megőrülök és az őrült emberek őrült dolgokat tesznek.

Holnap sajnos iskola van, de eldöntöttem, hogy semmi miatt nem fogok izgulni. Egyszerűen csak túl kell élni a napokat, hogy eljussak addig, hogy már ne csak ez éltessen leginkább.

2009. márc. 26.

Gute Zeiten, Schlechte Zeiten :)

Mostanában sokszor szoktam olyan dolgokon gondolkodni, amelyeken tán nem is kéne, mert csak belefájdul a fejem, azt mehetek egy Cataflam-ért. Ma például az jutott eszembe, hogy mégis miképp fordulhat elő, hogy kimondok egy szót és a másik nem érti meg, mert nem beszéli a nyelvet, amelyet használtam. Ijesztő. Én értem, de ő nem. Ez durva. Azért persze józan paraszti ésszel bármit meg lehet érteni(najó, nem, de azért a germán nyelvcsaládot igen). A Luca már lassan mehetne német felsőfokra, annyira megért, ha netán egy kis német szófosásom van. Okos kislány, szeretjük. <3

Fizikán próbáltam koncentrálni, nagy nehezen fel is fogtam, amit Gulyásleves mondott, de szerintem már képtelen lennék elmagyarázni bárkinek is a lényeget. Infón a doga tök jól sikerült, tudtam a tételt is, meg a gyakorlatot is, így netezhettem egy húsz percet. Azt hiszem, itt indult meg a lejtmenet, ugyanis a kib*szott f*sz, aki hajdanán engem nemzett, elég nagyot esett a szememben(nem tudom, hogy hova, mert már eddig is a földfelszín alatt volt számomra). Szar ügy, ha a családod romokban, de még szarabb, ha nincs fegyvertartási engedélyed mellé.

Jó hír viszont, hogy kaptam matekból a pontokra egy ötöst, úgyhogy nem lesz annyira lerontva az átlagom a függvényekkel. Azt hiszem a holnap sem lesz pihentetőbb, az angol elmarad, kémián nem felelünk, tesin viszont igen, méghozzá gerendából, amire még felállni sem tudok. Kampec.

2009. márc. 25.

Viták és elmélkedések

A minap sikerült egy teológia vitát lefojtatnom, valamint arról elmélkednem az Orsival, hogy vajon nekünk sikerül-e kevésbé defektes családot alapítani felnőttkörunkban. Beszéltünk a pasikról is, s rájöttem, hogy minden, amire ő vágyna, az bennem is megvan, csak én már képtelen vagyok reményledni.

De vajon mi lesz? Miért mindig a nap és az élet végén válik minden tisztává?(vagy akkor sem) Egyfolytában tartok dolgoktól, aggódom és pánikolok, aztán persze minden megoldódik körülöttem, lehet, hogy majd ez lesz most is. Vagy én is úgy végzem, mint a családom. Szétesve, megromolva és kilátástalanul? Ki tudja? Talán Isten, de csak ha hinnék benne...

2009. márc. 24.

Vers(post inspirálva Feke Zsolt tanár úr által)

Make love, not war! Vagy Robert Burns értelmezése szerint, aki kétszáz évvel előbb élt:

AZ EMBERIRTÁST GYŰLÖLÖM
Az emberirtást gyűlölöm,
nem csábít a babér sem,
de Vénusz mezején öröm
kiontani a vérem.
Legfőbb üdvöm, ha béke van,
s bőségben él a nemzet.
Húszat öljek le egymagam?
Dicsőbb, ha egyet nemzek.

Harry Potter and the Half-blood Prince and Me

Annak ellenére, hogy ez a promó kib*szott jó, meg kell mondanom, hogy egyre kevésbé vagyok kíváncsi a Harry Potter és a Félvér Herceg filmes adaptációjára. A könyvek olvasása során sosem a sötét, akciódús részek voltak a kedvenceim, hanem azok, amelyek az iskola hétköznapokba engedtek betekintést. Szerelem, tanulás, praktikus mágia, stb. Valahogy ilyenkor úgy éreztem, hogy én is ott sétálok a folyosókon, megyek egyik óráról a másikra, mint a saját életemben. Az utolsó kettő és a most következő film azonban már szinte csak az akcióra és a harcra koncentrál, pedig a könyvekben bőven van más is. A Főnix Rendje például egy teljesen más hangulatot festett le, mint amilyen hangulatú a kötet volt. Ez szerintem borzasztó, hiszen csupán a film alapján senki nem fogja elolvasni a könyvet, a szülők pedig nem fogják a gyereknek odaadni, hiszen egy ilyen erőszakos történet nem a kisebbek kezébe való.

Az én kedvenc filmem amúgy az első volt, mind a mai napig emlékszem rá, mikor több, mint tíz percet késve(Voldemort éppen a Godric's Hollow-i ház felé sétált Hagrid visszaemlékezésében, mikor elmeséli Harrynek, hogy mi történt a szüleivel) beültünk az ötödik sorba apámmal, s ahogyan kiléptünk, rögtön beleszerettem az adaptációba, hiszen érdekes volt látni filmen azt a regényt, amelyet életemben először olvastam el egyedül, az első betűtől az utolsóig.

Itt a promó, jó szórakozást!


2009. márc. 23.

Shakespeare, Bartók és a hányinger--röviden

Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés.
Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri
Balsorsa minden nyűgét s nyilait;
Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen,
S fegyvert ragadva véget vet neki?

Vasárnap este a monumentális, káprázatos és lélegzetelállítóan gyönyörű Művészetek Palotájában voltunk, s bár a két és fél órányi tömény szenvedés a Kékszakállú és valami mandarin által elég borzalmas volt, főleg hányingerrel és fájó hassal, mégis pozitív volt az este mérlege, láttam Alföldi Róbertet, bebarangoltam a környéket és még a várost is bámulhattam a tetőről. Sokan nem jöttek, jól jártak, de azért elég nagy fejmosást kapott egyik-másik deák Dömétől.

Nem tudom, hogy az én lelkem nemes-e vagy sem, de az biztos, hogy bármilyen rosszul voltam, nem ragadtam fegyvert és nem sétáltam ki az ajtón az előadás közben. Amúgy így utólag tökre megszerettem a Hamlet-et, főleg azután, hogy megnéztük a Guildenstern és Rosencrantz halott című filmet. Iszonyat jó, ajánlom!

2009. márc. 22.

Titanic, közelebb

Velem van a gond, vagy más is mindig elsírja magát a Titanic nézése közben? Én nemcsak a film miatt pityeregtem, nagy szerepe volt a zenének is, ugyanis a dal, amelyet a végén eljátszanak a vonósok, szép emlékeket ébreszt bennem. A legelső obervellach alkalmával ennek a szövegét tanultuk meg Ági nénivel. Olyan kicsi voltam még akkor. Ártatlan, buta és teljesen tudatlan. Fura. A szöveg eléggé Istencentrikus, de most nem számít, attól még gyönyörű a szerzemény. :'(

Ha vándorutamon a nap leszáll, 
Nyugtot fáradt fejem csak nálad talál.
Álmomban rebegem, ó emeld a szívem:
Közelebb, közelebb hozzád, Istenem!

2009. márc. 21.

Élet és halál

Ma átmentünk a könyvtárba. Egy néni az információspultnál verseket olvasott, s bár kereshetett volna kényelmesebb helyet is magának, ott gubbasztott egy műanyag széken, míg át nem lapozgatta mind  a három kötetet, amelyet a könyvtáros talált neki. Épp az új dvd-ket nézegettem, mikor a nő megkérdezte a nénit, hogy nem szeretne-e átülni valami nyugodtabb helyre. A válasza elgondolkodtatott. "Nem, köszönöm, már úgyis megyek. Gyönyörűek ezek a versek, azt hiszem ezt a könyvet viszem el. Találtam benne egy Kosztolányit, tényleg nagyon szép, a lányom azt olvashatja majd a temetésemen." A könyvtáros némán mosolygott, átvette a köteteket, s csak egy rövid "Tényleg szép versek..." volt a reakciója.

Vajon mikor mondhatjuk azt, hogy elvégeztük a dolgunkat? Hiszen mindenki vágyik az önmegvalósításra, sokan alkotnak, családot alapítanak, vagyont szereznek, s úgy gondolják, hogy megérte élniük. Én úgy érzem, hogy bármekkora dolgokat is vinnék véghez, sosem találnám meg a lelki békémet. Talán azért, mert már ráleltem. Szerintem az ember akkor éri el azt a bizonyos fordulópontot, mikor rájön, hogy a halál az élet része, s vele is meg fog történni. De erre nemcsak rádöbbeni kell, hanem elfogadni és megbarátkozni az ismeretlennel. Én már kész vagyok. Régóta nem félek a haláltól, s már nemcsak a sajátomtól. Tizenéves fejjel nemrég én nyugtattam egy nálam 24 évvel idősebb, teljesen kétségbeesett felnőttet, hogy bármi is fog történni, az nem számít, hiszen a sorsra nincs ellenszer. Most mondhatja bárki, hogy könnyű, ha nem személyes ügyről van szó. És ha azt mondom, hogy a zokogó felnőtt a nagynéném volt, s a saját anyám halálát lettem volna képes egy szuszra elfogadni? Hmmm. 

My addictions

Vannak alkoholisták, drogosok és nikotinfüggők. Én ezekért nem vagyok oda, de van kismillió más szenvedélyem, melyek egy része káros, de legtöbbnyire szerencsére nem azok.

1. Sorozatok: Amolyan életpótlók nálam a szériák, hiszen az igazi életem eléggé lagymatag és reménytelen. Egy új(vagy régi) epizód nézése közben azonban, kicsit úgy érzem magam, mintha én is szereplők közé tartoznék. Talán ezért van, hogy annyi sorozatot szeretek, s kipróbálok. Fel sem tudnám sorolni az összes jelenlegi és exkedvencemet, így inkább nem is teszem. Majd egyszer.

2. Kaja. Mindegy mi az, csak legyen finom! Mostanában sajnos az ideges vagy dühös pillanataiban ez a kedvenc elfoglaltságom, s sajnos ennek meg is lesz az ára. Ezen próbálok változtatni, s lassacskán sikereim is lesznek, csak valaki tegyen lakatot a hűtőre!!!

3. Önmarcangolás. Jó, nem vagdosom magam meg hasonlók, csak éppenséggel az ujjaimon lévő bőrt nem érzem a testem részének, így tudatosan támadom azt, magyarán szólva szorgalmasan rágom saját magamat. Kampec.

4. Törekvés a tökéletességre. Manapság a sztárok általában akkor érzik magukat igazán szabadnak, amikor végre slamposan kimehetnek az utcára. Persze aztán jól lefotózzák őket és az elég ciki. Nekem nem lenne ilyen gondom, hiszen a lakásból még a postaládáig sem tudok úgy lemenni, hogy ne nézzek ki használhatóan. Mikor le kell ugrani a boltba, általában háromszor annyi időt töltök a készülődéssel, mint az egy liter tej megvásárlásával. Ez nem azt jelenti, hogy lassú vagyok, hanem azt, hogy általában igen rövid a sor a Plusban. :)

5. Koránkelés. Bár imádok sokáig alduni, mégis minden nap azzal kínzom magam, hogy hatkor felkelek. A mobilom fél hatkor csörög, majd legközelebb hat előtt öt perccel, így egészkor már ébren is vagyok. Bár az öltözés, sminkelés, fogmosás, stb. csupán maximum húsz percet venne igénybe, nekem szükségem van reggelente egy kis gépezésre, vagy az előző esti NCIS megnézésére. Ezvan.

Ha valaki ezek ellenére is képes még tolerálni, akkor annak nagyon örülök. :) Volt, aki a szemembe mondta már az elsőszámú függőségem tényét, s még mindig jóban vagyunk, úgyhogy azt hiszem, hogy még van esélyem.

2009. márc. 20.

Elvagyok....Namaste!

Elvagyok. Vannak hullámvölgyek meg hullámhegyek, de elvagyok. Egyszerűen felfoghatatlan, hogy miképp lehet röpke negyed óra alatt szétfeszítő haragból a beletörődésbe eljutni. Öcsém nagyon nehéz eset és sajnos már nem tudunk mit tenni vele, kiskorában kellett volna egy stabil apakép neki, akitől kissé tart, így lehet, hogy ma szót fogadna nekünk. Egyszerűen majd' felrobbanok, amikor makacs, és addig üvölt, amíg nem kapja meg, amit akar, s velünk úgy beszél, mint egy útszélivel. De aztán meg képes olyan lenni, mint egy kezesbárány. Nem tudom, hogy meddig bírjuk még a démoni énjét. A haragommal kapcsolatban eszembe jutott a Walesi bárdok egy részlete:

"Egymásra néz a sok vitéz,
  A vendég velsz urak;
Orcáikon, mint félelem,
  Sápadt el a harag. 

Szó bennszakad, hang fennakad,
  Lehellet megszegik. -"

Én is így szoktam érezni magam, szólni alig tudok és fojtogat belülről valami. Tudom, bele kell törődni, s nem foglalkozni vele, hiszen egyszer majd úgyis meghalunk, akkor meg minek idegesítsem magam? Elvagyok.

Ma kémián kihívott Ferenczyné felelni, marhára izgultam, de aztán előkapartam magamból a múltheti emlékeimet és 0 mennyiségű célzott tanulás nélkül sikerült ötösre felelnem. Furcsa volt az osztály előtt állni, MAJDNEM mindenki rám figyelt, sokan mutatták, hogy szórítanak, próbáltak súgni, pozitív energiákat küldeni. De természetesen most sem kaptam teljes figyelmet, de ezt már megszoktam. Délután hála az égnek a hosszas kínlódás után sikerült végre beülnöm a frissen töltött LOST elé(5x09-Namaste!), nagyon tetszett, s bárki bármit mond, ha tényleg ilyen feeling volt a hippik korában a Szigeten, akkor simán lettem volna DHARMA-s. Vagy mégsem?

Ieri(tegnap)

A tegnap eléggé lassacskán vánszorgott csak előre, az órák kissé hosszabbnak tűntek a kelleténél, de aztán szerencsére tesi után vége lett a tanításnak. A gerendára megint nem merészkedtem föl, bár tudom, hogy osztályozni fogja, de egyszerűen nem tud érdekelni. Faji diszkrimináció az, hogy jegyet adnak arra, amire fizikailag képes vagy. És majd ha kötelet kell mászni? Hogy a francban fogok felhúzódzkodni, amikor el sem bírom magamat? Utálom....

Négyre értem haza és nemsokkal később már be is toppant apa. Hozott nekem egy fekete táskát, meg ezt, azt, kaját, röpiajándékot, stb. Visszaadta a 25.000 forintomat, anyának is adott néhány Matyit, s rájöttem, hogy a mi kasszánk sem végtelen, szóval jó lesz, ha gyorsan kitalálunk valamit.

Mindegy, amíg sorozatokat nézek, legalább nem gondolok ilyesmikre. Tegnap volt egy adag House(5x18 Here Kitty), iszonyatosan tetszett, tele volt fordulatokkal, macskákkal, valamin állati- és embervizelettel. :):) Örülök, hogy annak idején elkezdtem tölteni, a TV2-n még csak most kezdték az évadot, s nagyon nem tetszik a szinkron. Ha Kutnert hallom, a Jóban Rosszbanos rendőrt látom, ha Wilson-t, akkor meg Szabó Sipos Barnabást, ha House-t, akkor III.Richárdot, esetlen Kreónt. Hát igen, a magyar szinkron átka.

2009. márc. 19.

Itt van az ősz,itt van...izé a sorozatszezon van itt

Az utóbbi napokban Fortuna a nyomomban járt, ugyanis minden, amitől féltem, hirtelen kezesbáránnyá vált. A keddi föci dolgozat elmaradt, a töri pót-tz tök könnyű volt, angol órán nem buktam le a hiányzó házim miatt, a büntetésből megtanulandó szöveg egyszerűen a fejembe szállt, pillanatnyilag még a matekot is értem. Remélem, hogy így is marad minden egy jó ideig. Azt hiszem, hogy ezt mondják sikerszériának.

Apropó széria, mivel újra műsoron van szinte az összes kedvenc sorozatom, megint kiújult a beteges szenvedélyem, mely abban nyilvánul meg, hogy ha kell, fennmaradok 11-ig is, csak látni akarom, hogy mi történt Susan Mayer-rel vagy éppen Tony DiNozzo-val. Szerencsére létezik a videó meg a dvd, szal mindent felveszek, s ilyenkor, reggel maratonozok.

Pillanatnyilag ők vannak a listámon: Hétfő-NCIS, Kedd-SzülFel és Mentalista, Szerda-Szellemekkel suttogó+House(hogy anya is nézze, bár én már láttam)+CSi:NY, Vasárnap-Tuti Gimi, Amikor időm van nap-LOST 5.évad és House 5.évad frissen töltve :) 

2009. márc. 17.

ÁÁÁÁááááááá

Miután hazajöttem a suliból és vagy századszorra sikerült összevesznem az öcsémmel, aki csak lekurvázni és parancsolgatni képes, kiülte a konyhakőre, elővettem a nutellát, s mézes gabonapelyhet borítva bele, felzabáltam majdnem a felét. Ez minek a jele? Persze utána mardosott a bűntudat, úgyhogy elmentem, és megmásztam tíz emeletet, meg futottam egy kört a paneltömb körül. Bár gondolom ez semmit nem segített, de legalább kiszellőztettem a fejem. Olyan kilátástalan ez az egész. Nem tudom, hogy nekem miért nem jutott legalább egy fokkal normálisabb család. Az rendben van, hogy az öcsém ilyen, még kibírnám, na de miatta az anyám idegileg instabil és az apám pedig gyakorlatilag átlátszó(magyarul jól elhúzott). Már soha nem fog megjavulni ez a dolog, persze egyszer majd felnövök, lesz saját életem, s akkor talán apró áldozatokkal(az öcsém és az anyám cserbenhagyása), nekem is megadatik a normális légkör. De egyelőre csak ez van.

Szegény Timi tekije(Tak), már az örök teknősúsztatókban úszkál, emlékére ajánlom ezt a postot, bár nem éppen érdemes ez a firkálmány ilyesmire, de mindegy, a jelzés gondolom érthető.

40+100+250+500+150=1040-túl sok, sőt még több is asszem, mint számoltam.

2009. márc. 16.

És te mit gondolsz?

A barátság azért jó, mert olyan dolgokat is elnézel a barátodnak, melyeket egy másik embernek már rég az orra alá dörgölnél. A Luca, a Zsófi és én, mindhárman tökéletesen különböző egyéniségek vagyunk, más világnézettel. Én ezt teljes elfogadom, s remélem, hogy engem is tolerálnak ők, de lassan kezdem azt érezni, hogyha nagyon gyakran szóba hozzuk a nézeteinket, akkor egy hatalmas vita lesz a vége, amit nem szeretnék. Pontosan tudom, hogy milyen rossz, amikor valaki makacsul nem akar egyetérteni a te gondolatmeneteddel, úgyhogy ez adott esetben "válóok" is lehet. Remélem, hogy sokáig ki fogunk tartani egymás mellett, na meg azt is, hogy a Luca nem ment Dunának a mai nap miatt, ami nekem szerencsére nem sült el olyan rosszul.

És hogy mi az én véleményem a világról, az életről, az emberről? Az ember gyarló, élete rövid, így bármit is tesz, annak nincs értelme. Szerintem ez az egész, amit mi életnek nevezünk nem is létezik, vagyis inkább nem is számít, így minden teljesen mindegy. Egyszer majd úgyis eljön a világ vagy a film vége. Nihilista vagy apokaliptista vagyok? Nem tudom besorolni magam, de nem is akarom, hisz annak sem lenne értelme.

8+250+350+150=kb.758

2009. márc. 15.

Dream

Úgy tűnik, hogy tudat alatt vagyok mazochista. Úgy vártam, hogy rendesen ki tudjam aludni magam, erre reggel arra kellett ébrednem, hogy borzalmas dolgokat álmodtam. Bejött a lakásunkba egy nő, aki befeküdt anyám helyére, ő viszont kijött a nagyszobába, felvágta az ereit, én hívtam a mentőket, akik meg mondták, hogy nem jönnek, mert nem érnek rá. Aztán jött az apám, aki megkérdezte tőlem, hogy mi van, én meg mondtam, hogy nem látod? Erre kiderült, hogy az én ereim is fel voltak vágva, amiket nem én csináltam, de észre se vettem. Na mindegy, borzalmas volt, s amikor anya is felkelt, egyszerűen ijesztő volt őt látni "élőben". Kezdek tényleg megőrülni, nem akarok tovább ittmaradni, s legyen kint bármilyen hideg, végre el akarok szabadulni a nagyvilágba, hátrahagyva mindent. Ezvan.
200+200+100+.....=kb. 950, de -1!! :)

2009. márc. 14.

Zalaegerszer

Jól sült el ez a hétvége, annak ellenére, hogy az utóbbi 39 órában mindösszesen 3 órát aludtam, de ez még mindig jobb, mint szegény Luca, aki szinte nem is aludt, azt nagyon fáradt volt. Tegnap este színházba mentünk, Hamlet-et néztünk. Elég hosszú volt, s utána a színészekkel beszélgethettünk. Olyan helyes volt a főszereplő! :) Azt hiszem, hogy fél kettőre értünk haza, s nemsokára elkezdődött a "party", amit a Dia, Bencsi, Zsófi trió csinált. A Dia hozott magával "narancslevet", amely kissé vodkás volt(:D), s sikerült meginniuk mind a másfél litert. Hajnalban arra ébredtem, hogy valaki a földre okádik. A Zsófi meg iszonyatosan érezte magát, bár erről nem éppen a pia tehetett, sajnáltam szegényt. Aztán rendbejöttek a dolgok, otthagytuk a szállást és barangoltunk a városban, stb. Hazafele jövet aludtam egy kicsit, ami nagyon jól esett, de a legnagyszerűbb a tízperces séta volt a Sasaditól lakásig. Gyönyörűen sütött a napocska. :) Szóval, most még van egy szabadnapom, mivel az Orsival mégsem megyek holnap sehova. Azt hiszem sokat fogok aludni. Sőt, biztos. Most megyek.

100+4,4+150+80+150=484

50+50+110+255+240+240+40+200+200+200=kb. 1585-szégyellem is magam

2009. márc. 12.

Heute

Holnap lájtos napunk lesz, 4 óra csupán, plusz egy ünnepség, aztán meg irány Zalaegerszeg. Kíváncsi vagyok a színházra, de már előre látom, hogy használhatatlan lesz a banda az előadás után, így az alkotókkal való dumálás nem fog jól elsülni. 

Ma visszatért a Zsófi, végre szinte teljes a létszám, ez nagyon jó, mert már hiányzott, de egyben rossz is, mert túl sokan vagyunk. Sok lúd disznót győz persze, így könnyebb hülyíteni a tanárokat, bár nekem erre mostanában már nincsen akkora igényem. Lelkes is akkora arc, nagyon bírom. Megállás nélkül képes minket oltogatni, bár azért sajnálom, hogy ennyire nem figyel rá senki. Rajtam kívül.

Föcin mellém ült a Márton, először nagyon megijedtem, de aztán lassan elmúlt a halálfélelmem és kiderült, hogy ha egyedül van a gyerek, akkor nincs mitől tartani, teljes rendben van. Csak az zavar néha, amikor úgy parancsolgat, mintha ő lenne az ofő. Meg kell mondanom, azért örülök, hogy egy osztályba járok vele, a Telekiben nem volt ennyi érdekes személyiség, mint itt. De tényleg, ahogy telik az idő, lassan úgy érzem, hogy százszor jobb nekem az E5vösben. :) <-Ezt se gondoltam volna egy éve.

Tehát, holnap Zalaegerszeg, mmint hazajöttünk, részletes beszámolót írok, hogy a lassan kifakuló emlékek valahol le legyenek jegyezve. Most megyek.

160+2+220+50+60+100+100=kb. 700

2009. márc. 11.

While I was running I crashed into my past feelings

Mint ahogyan a cím is elmondja(Éljenek az angol órák!!)Tegnap este elmentem kocogni. Igazán jó volt, mondhatom. Összefutottam Valakivel, aki már régóta nem jutott úgy az eszembe, de most rájöttem, hogy azért az emberi érzések soha a büdös életben nem múlnak el teljesen. :) Egyre magasabb és helyesebb a kölyök. De hát, reménytelen a dolog szerintem, bár rajtam nem múlna igazából.

A képen egy gyönyörű, balatonlellei emlék látható, a három srác megmutatta, hogy merre lakik. Remélem, hogy nem fognak megharagudni, hogy közzétettem, de ha felmerül a pasi szó, szerintem ez a fotó iszonyat jól passzol. Kicsit sötétítettem, hogy azért ne lehessen olyan könnyen felismerni őket. Azért ez a három felsőtest....főleg ha mutogatják, hogy merre laknak...főleg az egyik....

De lassan az a véleményem, hogy a pasikkal csak a baj van. Az egy dolog, hogy tinédzserfiúk bunkók, őrültek, neveletlenek, felelőségérzetük nuku és sosincsenek tekintettel a többi emberre(összegezve HÜLYÉK), de a felnőtt pasik is ugyanilyenek, kivéve persze a sorozatokban, melyeknek a világa(ha jól tudom) nem léteik.

Megoldás:napi 24 óra sorozatdarálás. Vagy apácazárdába vonulok. Vagy..... . Hagyjuk.

8+100+70+39+320+100+80+60+32=kb.809

2009. márc. 10.

Daily

Igen, most nagyon határozott vagyok, van rá három hónapom, hogy embert faragjak magamból. Najó, ha nem is embert, de legalább egy tetszetős csajt.

Amúgy ma éjjel kissé kétfenekű álmom volt. Cole lett az angoltanárunk, de csupán két óra erejéig. Az első tökéletes volt, bár egész idő alatt legszívesebben kiráncigálta volna a teremből és nem is engedtem volna el többé a csávót. Sajnos másnap, azaz kedden sikerült lekésni az első órát, így az angolt is. Dühömben csapkodtam, sírtam és verekedtem, ugyanis így nem tudtam vele közös fotót készíteni, na meg szerelmet vallani. Az álom eleje tehát baromi jó a vége pedig baromi rossz volt. :) Mindig is imádtam 'Cole bácsit', s hála a Lucának, újra eszembe jutott tegnap Julian McMahon sármos pofija. :) Najo, elég az ömlengésből, jó pasi és kész. 1,5+50+279+4,4+27,9+38,5+140+52+300+....=kb.1000

2009. márc. 7.

Fontos dolgok az életemben 1. Charmed

Ha jól emlékszem, akkor már elég régóta rá vagyok kattanva, ez talán az első sorozat, amelynek rendszeres nézője lettem. Annak idején bármilyen hisztire képes voltam, hogy nézhessem, bár nem a legelején kapcsolódtam be, ugyanis, amikor először adták nálunk, akkor kicsi is voltam meg csütrtök este is volt azt hiszem. Van egy honlapom is, amelyen a Bűbájos Boszorkák világa lelhető fel, bár már legalább másfél éve nem frissítem.
Minden epizódot láttam minimum háromszor, van amelyiket többször is, mind megvan DVD-n, illetve kazettán, a gépem tele van Charmed-es dolgokkal és még a lélekbeli nővéremet is ennek a sorozatnak köszönhetem.Aki bármire kíváncsi a "Bübi"-vel kapcsolatban, annak a legjobb, ha a www.charmed.hu -ra látogat, Via ha jól tudom, lassan öt éve üzemelteti az oldalt, több ezer kép, infó, érdekesség és videó lelhető fel nála. Ő indította el a Grimoire-t is, amely egy fanfict site, azaz saját történeteket lehet feltenni, hogy mások is olvassák. Eleinte mindannyian a széria világába ültetett irományokat tettünk fel, de lassan kinőttük a dolgot, barátnőmmel elindítottunk egy írókört(bár inkább ő, én szerintem csak a bólogató kutyus voltam, aki bíztatta és segített :D), a Grimoire is tele van más témájú művekkel. Az én első írásaim is "bübisek" voltak, aztán mást is alkottam, s manapság már gyártom a novellákat, egyelőre a fiókomnak.

Bár már jó ideje nem szoktam csak úgy Charmed-et nézni, például ma is a TV2-n hagytam a masinát, amikor megláttam, hogy a legutolsó epizód megy. Bár szinte az összes részt szeretem, ez azért különleges, mert lezárnak mindent, de szerencsére úgy, hogy a legtöbb fontos karakter még kap egy apró szerepet mégegyszer és utoljára.

Szóval, így állok a Bűbájos Boszorkákkal, aki nem ismeri, az vessen magára. De azért lehet, hogy írok majd egy apró összefoglalót. :)

2009. márc. 6.

Ez meg az meg LOST meg foltok

Ha a mai napon elcsapna egy busz, vagy belémcsapna egy villám, nem hagynék nagy nyomot a történelemben. Sőt, még az a paca, ami maradna utánam is egy nagy hazugság lenne, s sajnos ezen nem lehet változtatni, hiszen soha nem fog senki igazán ismerni engem. Csak látszat és a küllem vonható le a legtöbbeknek, vannak olyanok, akik nem is próbálkoznak a mélyebbre ásással. Na mindegy, ez van. Az az egy biztos, hogy most nem fogom kitálalni a titkaimat a világhálónak. 

Nemrég néztem meg a LOST legújabb epizódját(5x08-LeFleur) és hát igen, elég nagy WTF volt, röhögtem, hünnyögtem, dülledtem, a végén meg azt kívántam, hogy bár ütötte volna el egy eltévedt TESCO-s kamion szeplőskét. Imádom ezt a sorozatot. A képen a kedvenc lostos pasim van. Az a felsőtest.... Annak ellenére, hogy egyelőre nem találom az élet értelmét, ilyen agyament dolgok, mint egy kitalált karakter története annyira fel tud dobni, hoy máris van kedvem mosolyogni és kitartani, hiszen ha leugrom a tetőről, soha nem tudom meg, hogy ki épített egy négylábujjú 20 méteres szobrot egy Sziget tengerpartjára, na és persze MIKOR? :) Szóval, aki attól félne, hogy szuicid hajlamú vagyok, félhet is, de ne ijedjen meg soha, én olyat nem tennék, kivéve akkor, ha előtte leülhetnék dumálni a kedvenc sorozataim íróival....

2009. márc. 1.

I need change...(+ ballagási beszédem)

Túl gyorsan telik az idő mostanában és egyetlen percet sem vagyunk képesek úgy kihasználni, ahogyan kéne. A minap elővettem egy füzetet, s rátaláltam egy beszédre, amelyet tavaly júniusban írtam a ballagásunkra. Az én írásom volt, az én szavaim, de a gondolatok, melyekben akkor még teljes mértékben hittem, már nem éltek. A múltbeli énem rettegett a változástól, képtelen volt belegondolni, hogy vajon mi lesz és hogy lesz. Ma már pont az ellenkezőjére szomjazom. Leghőbb vágyam a változás, szeretnék messze menekülni, s itt hagyni mindent, ami a múltamhoz köt. Mindent, amely tavaly nyáron még az egyetlen fogódzkodóm volt. 

Kedves jelenlévők, akik a tanévet búcsúztatják!

  Gondolom már minden gyerek és felnőtt szíve hevesen zakatol az izgalomtól és az örömtől egyaránt. Itt a nyár, lehet menni nyaralni, nem kell jó ideig tanulni, s végre mindenki kipihenheti a tanév fáradalmait A suli e két hónap alatt is itt fog állni, hogy ősszel várjon majd titeket, a már megszokott osztálytársakkal, tanárokkal és tantermekkel együtt. Nincs miért aggódnotok. Ezzel ellentétben a nyolcadikosok már gombóccal a torkukban hallgatják végig a himnuszt, a beszédeket. Mi már tudjuk, hogy pár óra és soha többé nem leszünk a régiek. Minden más lesz, persze csak jobb esetben, de úgy érzem, hogy nyolcadik végén elég nehéz megbukni.
  Az iskolaváltás tényét páran már az év elején elfogadták, ám sokakban csak nemrég tudatosult, hogy elmegyünk. Én is az utóbbi csoportba tartozom. Április óta értékelődik át bennem minden. Ahelyett, hogy a matekórákon a hátralévő perceket számoltam volna, inkább figyeltem. Bámultam Ilona nénit, a 14-es terem összes apró részletét, próbáltam mindent a szívembe zárni, hogy örökre emlékezni tudjak. Persze ezt a többi órán is megcsináltam. Természetesen az osztálytársaimat is feljegyeztem a képzeletbeli noteszembe. A gyerekeket, akiket nap, mint nap láttam és akikkel életem nagy részét töltöttem. Milliónyi közös emlék köt össze minket, s tudom, hogy mindegy, mit érzünk egymás iránt, mindenki hiányozni fog a másiknak, hiszen egymás életének részévé váltunk.
  Bár most minden megváltozik, egy biztos marad. A hála, amit érzek. Hálás vagyok a tanáraimnak, akik kisgyerekből kisfelnőtté neveltek, felkészítettek a nyelvvizsgára, vagy a felvételikre. Hálás vagyok az iskolának, hogy itt tanulhattam. Köszönöm a barátaimnak, hogy 8 hosszú éven át szerettek, vigasztaltak, s megosztották velem örömüket, bánatukat, titkaikat.
  Utolsó, ám legfontosabb mondanivalóm azokhoz szól, akik jövőre is itt fognak okosodni. Kérlek titeket, hogy élvezzetek ki minden itt töltött percet. Ha reggel felkeltek, ne bosszankodjatok amiatt, hogy már megint két kisdolgozat és három témazáró vár rátok. Örüljetek, hogy egy újabb napot tölthettek a második otthonotokban, a suliban, a második családotokkal, a diákokkal és a tanárokkal, akik őrangyalként próbálnak titeket a jó útra terelni.
  Rengetegszer hallottunk ezt-azt a régi diákokról egy-egy a múltból előjövő emlék kapcsán. Bár mi nem mindig tudtuk pontosan, hogy kiről is beszélnek a tanárok, bennünk erősen éltek a volt tanítványok. Remélem, hogy mi is örök időkig e falak közt fogunk kísérteni, s nem egyszer ugrik majd be valakinek, hogy valaha a 8.c is itt tanult, s boldogította a jónépet. Bízom benne, hogy én sem merülök feledésbe!