2009. okt. 31.

Happy Hallowe'en!

Kár, hogy még egyszer sem jutottam el egy hallowe'en partyba sem, de majd bepótoljuk. :) Ha nem látom Timinél a kiírást, tán eszembe se jut a dolog. :P Köszi! Azt hiszem egy itemmel bővült a bakancslistám.

2009. okt. 28.

Ma szerda van(Mittwoch)

Ma anyával kihasználtuk, hogy Norbi házon kívül van, s elmentünk teljes nyugalomban shoppingolni. Persze nem a belvárosba, nem plázákba, hanem először a kínaiba, majd turizni. A végére gazdagabb lettem egy lila nadrággal :P és egy fekete, csillogó gyöngyökkel kirakott szoknyával, ami bár turis, ennek ellenére vadi új és a Primark-ból van. Szóval messzi Angliából került mihozzánk. :) És még egy kis zacskó gyöngy is volt hozzá.
Tegnap este végre volt ER és Grey's, már az L.A. Ink-től kezdve annyira izgatott voltam, hogy alig bírtam nyugton maradni, s a reklámok alatt szinte végig káromkodtam. De komolyan, minek nekem az a sok pH-érték???!!! Novemberközepéig nem lesz HOUSE odakinn, így azt hiszem addig marad ez a kettő vérpótlásnak.
Mivel hétfőn én leszek a legelső prezentáló, egy ideje elkezdtem szerkeszteni a ppt-met, s mostmár haladok vele, kész van 5 dia, meg az órai vázlat is, remélem sikeres leszek, bár Lie To Me-s pólóban ez kétségtelen. :)
A képen az a jelenet, amit az évadban legjobban várok. :) Hahn és Callie. Jessssssz. :D
Amúgy most jöttem rá, hogy a németül nem beszélő öcsém is jobban hazudja, hogy tudja a napok nevét németül. Basszus, ilyet hogy lehet elfelejteni. Montag, Dienstag, ööööööö, Mittwoch, Donnerstag, Freitag, Samstag, Sonntag! Megvan!

2009. okt. 27.

Kedddd van(Dienstag)

Először is: HAPPY SUPER SWEET SIXTEEN, SAMY!
Ma fergeteges és egyben kissé fárasztó shopping-túrára indultunk Szemivel szülinapja alkalmából, ő gazdagabb lett egy csomó fantasztikus cuccal, én meg képes voltam a Mekiben költeni 350 forintot, meg karácsonyi ajándékot. Persze nem magamnak. :) Ilyen az én formám, de kicsit sajnálom a pénzt a shoppingra, pedig lenne kedvem hozzá, meg talán pénzem is. Majd apámnak megmondom, hogy vegyen nekem New Yorkeres ajándékutalványt. :) Vagy Jeans Club-osat.
Ma eljött végre a nagy nap, újra Vészhelyzet és Grace Klinika lesz a tévében!! :D Már arra sem emlékszem, hogy hol hagyták abba, de nagyon várom!
A képen Katherine Heigl, azaz Izzie. És úgy kell ejteni a nevét hogy héjgl. És ezt az amcsik nagy része nem tudja, s szegényt sokszor Hájdzsülözik. :)

2009. okt. 26.

Ehetei feladvány: hol vagyok?

Tegnap sokáig fenn voltam msn-en, s bár sok értelme talán nem volt, az aznapi OTH-ből kiírtam egy idézetet. Meg szerettem volna nézni, hogy mutat, s nem találtam magam az online ismerősök között. 24-en voltunk fenn, s nem láttam a nevem, a kiírásom. Eltűntem a tömegben, s még a saját szavaimat sem tudtam elolvasni, nem hogy mások meghalljanak. S sajnos pontosan ez a helyzet a valóságban is. Hiába beszélek legtöbbször, hiába fárasztom magam, s néha már azon is elgondolkodom, hogy minek is beszélek. Mondanivalóm nagy hányada nekem fontos, s inkább magamba fojtom, mint hogy megállítsak másokat. Talán cselekedni kéne, üvöltsek, kiabáljak, készítsek transzparenseket? Nem tudom, azt hiszem nincs értelme. Akkor meg minek rinyálok? Who knows?

2009. okt. 24.

Always Look on the Bright Side of Life

...Always look on the bright side of death,
Just before you draw your terminal breath.

Life's a piece of shit,
When you look at it.
Life's a laugh and death's a joke it's true.
You'll see it's all a show.
Keep 'em laughing as you go.
Just remember that the last laugh is on you.
And...

Always look on the bright side of life.
Always look on the right side of life....

(oldalt új dal, Tuti Gimi mai részében hangzott el és kikészített kissé, persze a jó, de kissé fájdalmas értelemben)

2009. okt. 20.

Box

Mindenkinek szüksége lenne egy ládára. Egy apró kis dobozra, amelyet kinyitva legféltettebb titkainkat is bevalljuk, tudván, hogy biztonságban vannak benne. De nem muszáj titkoknak lenniük. Lehetnek hétköznapi hülyeségek, egész apróságok is. A lényeg, hogy a doboz legyen független mindenkitől, csak te világos ismerje és ne szóljon vissza.
Karácsonyra nem kérek semmit, senkitől. Csak egy dobozt és egy üres helyiséget, ahol elmondhatom, ami nyomja a szívem.

2009. okt. 19.

Nagyon vííííííííííííí

Most aztán nagyon vííííííí vagyok. Jöttem haza a mozi után, a film amúgy nekem nagyon tetszett, mind technikailag, mind történetileg, és beültem a géphez, hogy megtegyem a napi rutinom(e-mailok, Sorozatjunkie, Commen.com, Charmed.hu, ejg.hu, blogok) és kiderült, hogy megnyertem a Hazudj, ha tudsz! játékot, amint a C:c-n rendezett az RTL!! :) Kapok egy Lie TO Me-s pólót! Jeeeee!!! Víííííí!!
És akkor ha ez még nem volna elég, holnap 10-re kell suliba mennünk!! Elmarad a föci és az olasz és még Szeiman dogáját sem kellett ma megírnunk! Azt hiszem megfogtam valakinek a lábát. Isten? Wer weißt?

2009. okt. 18.

Peyton szólott és gondolkodtam rajta

A Tuti Gimi egy mesterséges valóság, s én mégis úgy érzem, hogy minden mondat, ami elhangzik, rám is igaz, vagy nagyon megérint. Lehet, hogy ezért hívják ifjúsági sorozatnak, lehet hogy akkor az összes tini ugyanőgy működik és ezért olyan jó a One Tree Hill. Nem tudom pontosan, hogy az USA-ban mikor adják, de a mai részben egy hosszú monológ volt a 'vasárnap délután' feelingről. Amikor a napnak már lassan vége, s talán még jó is történt veled korábban, de már semmit sem tudsz élvezni, mert tudod, hogy másnap újrakezdődnek a szürke hétköznapok. Talán ezt kéne elkerülni. Megtanulni kevesebbet aggódni és megtalálni a boldogságot. Jó lenne.

A kicsikém és a közös jövőnk

Még egy ideig titokban kell tartanom bizonyos hímnemű családtagok előtt, de boszorkány nővéreim(anyám,nagyanyám,nagynéném, azaz a család GIRL POWER részlege) már tudja, amit a többiek(apám, öcsém) nem. Tegnap megszületett, csupán pár dekával, gyönyörű rózsaszínben pompázva, két memóriakártya-férőhellyel, mozgó- és állóképfelvételre való alkalmassággal, valamint egy picinyke táskával életem első, s remélhetőleg karrierem nem utolsó kamerája. Indulhat tehát a filmes pályafutásom, kezdek dolgozni lassan a BUDAPESTen is. Már a kapcsolataimat is építem továbbtanulás szempontjából, a filmművészetivel kapcsolatban lehet, hogy Hábermann Líviától tudok majd beszerezni pár infót, a rendőrtiszti pszichológiaszakával kapcsolatban pedig nagynéném egyik ismerőse ismertet. :) Kezd kialakulni az élet, bár azt hiszem, hogy pár idegösszeroppanás még elő fog fordulni, míg átveszem a diplomám/első lakásom kulcsát/komoly kapcsolatomban a vezető szerepet:) /stb.

2009. okt. 16.

Keserédes(az első videót mki csak saját felelősségére nézze meg)

Végre sikerült megrajzolnom körülbelül a tattoo-m. Már nagyon szeretném megcsináltatni, s alig várom, hogy egy igazi művész, aki tényleg tud rajzolni, milliméterről milliméterre megtervezze, elmondja az ötleteit, majd rám varrja, s dicsekedhessek vele. :) Majd teszek fel képet.
Csütörtökön gyorsan túl lettünk hálaég' mindkét dolgozaton, bár az egyik sajnos hétfőn újraírjuk. De már nem zavar. Don't worry be happy, always look on the bright side of life, türüpp türüpp türüptürüptürüp, meg stb. :) Azért jót tett a társaságod, kétessipszilon Zsófi námbör wán. :)
Ma vettünk angolon egy nagyon szép dalt. Imádom. Miről szólna másról, mint öngyilkosságról, és hasonlók, de hát azok a legszebbek. :)

2009. okt. 13.

Láttalak...

Van az a pillanat, amikor meglátsz egy ismerőst az utcán, de túl messze van, hogy köszönj, vagy egyszerűen csak nem vesz észre, mert te a buszon állsz, ő meg a villamoson és elsuhantok egymás mellett néhány másodperc töredéke alatt. Ez a pár pillanat viszont éppen elég ahhoz, hogy hosszú-hosszú perceken át gondolkodj azon, milyen kár, hogy elszalasztottad azt az apró szemkontaktust, integetést, hellót, bájcsevejt, netán egy mélyebb beszélgetést. Aztán miután beletörődik az ember, megfogadja, hogy amint újra találkoznak, majd elmeséli neki, hogy látta egy percre. És valahogy sosem jön össze. Mert az már nem érdekes. Hülyén jön ki, ha csak úgy odamész, hogy 'Hé, szia, tegnap láttalak leszállni a fekete hetesről!' 'És akkor mi van?'-jön a válasz. Mindjárt felelünk fizikából, a szerelmem éppen most hagyott el, otthon hagytam bérletem és különben is, most nincs kedvem veled beszélni. Pedig nekem olykor-olykor lenne. Sokat jelent egy-egy 'találkozás'. Miért? Nem tudom. 
És egyre kezdem úgy érezni, hogy hagyom, hogy mindig más mondja el, hogy mi van. Harcolnom kéne, hogy szem előtt maradjak, de sokszor már nincs hozzá kedvem. Nincs kedvem beszélni.
Es gibt noch mehr, was ich zu sagen habe. So viel mehr. Aber, ich bin verschwunden. (Grey's Anatomy, október 27-től újra az RTL-en.)

2009. okt. 12.

puff....

A kiborulás fogalmát igen félreértettem, amikor hétvégén arra gondoltam, hogy ki vagyok borulva. Ma szinte mindenki talált valamit, amin bőgni és borulni lehet, Demeter meg erőszakos volt és szemét és most már végképp nem értem, hogy mit akar tőlünk. Mondjuk a szemébe, hogy utáljuk, amit csinál? Következő órán majd biztos felelsz vagy mersz?-et fogunk játszani, hogy tabukat döntögessünk. Hát én nem fogok megnyílni, mert az emberiségnek megvan az oka, hogy féljen ettől, hiszen az emberiség előítéletekkel teli és nem szabad minden lapot megmutatni.
Nem tudom, hogy mikor fogok végre meggyógyulni, pillanatnyilag nyirokcsomóm van begyulladva a múmia-doki-néni szerint, akit nem nyugdíjazni, hanem lassan elföldelni kéne. Vagy vegyék el az engedélyét, könyörgöm! :)

2009. okt. 8.

I have to go back!

Ha jól számolom, akkor csak két és fél napot voltam itthon, de máris úgy érzem, mintha lemaradtam volna rengeteg dologról. Holnap már megyek suliba, bár nem vagyok még tökéletes, de hát mikor lesz vagy volt egyáltalán az az ember? Azt hiszem, hogy sötét és nehéz időnk várnak ránk(**kaján vigyor az arcomon, amely az irodalmi kleptománia első jele**), előre félek a dolgozatoktól, mert a tantárgyak egyik fele nem érdekel, azért nem tanulom, a másikat felét pedig nem értem, s van, hogy mind a kettő fennáll. Lusta vagyok és akaratos, de mit tehetek ez ellen, nem akarok feleslegesen harcolni! Matekom hármas lett, ez egész jó ahhoz képest, amit azon a bizonyos pénteken műveltem a matekóra helyett.
Holnap délután a betegség és a hét levezetéseként beszabadulok a Váci utcába és olyan értelmetlen dolgokat teszek, amelyek csak erősítik a kapitalista társadalmunkat, s annyira felesleges, mint szart dobálni másokra előítéletek alapján. Shoppingolni fogok. De előre szólok, hogy egyes-egyedül, mert úgy a legjobb.

2009. okt. 5.

Grace Potter - Falling or Fly (beteg vok)

Ez a szám egyszerűen gyönyörű, szövege is, Google-ba be és olvasható is, most nem teszem be. Már tegnap nem voltam a toppon, a színház, ami egyszerűen elképzelhetetlenül fenségesen szenzációs volt, kicsit feldobott, de azt hiszem, hogy ma nem kellett volna bemennem suliba. Na mindegy, Demeter nem volt valami jó hangulatban, úgyhogy azt hiszem örülök, hogy kihagytam az irodalmat. Holnap fojtatom, azaz a testem folytatja a sztrájkolást, de csütörtökön tuti megyek, bármit is mond a doki. Nem lehet ebben a suliban hiányozni.... Amúgy szereztem pár új kedvenc dalt, igazi kis bulizó számok, amik feldobnak. :)
Shakira(she's back!!)- She Wolf
Nelly Furtado- Manos Al Aire
Sugababes- Get Sexy
Esmée Denters- Outta Here

2009. okt. 4.

NCIS: Los Angeles 1x02 , Criminal Minds 5x02

Jó, esetleg remek kezdet után nem biztos a sikeres folytatás. A House ezt minden évben eljátssza, hiszen, aki nem kedveli annyira az alapokat(mellékszereplők, betegek), az nagyot koppan, amikor visszatér minden a régi kerékvágásba.
Én most elkezdtem az NCIS: L.A.-t, s bár a pilot nagyon tetszett, a második epizódot lekapcsoltam a felénél, mert nem volt érdekes az eset. Ennyi. Majd bepróbálkozunk a következőnél. Criminal Minds pedig pont fordítva viselkedett, hiszen nem tettek nagy hangsúlyt az évad átvezető szálára, hanem hoztak egy nagyon érdekes ügyet, ami egy magamfajta pszichopatának tetszik. :) Ma tanulás közben, után, előtt még betuszakolok a napomba egy Flash Forwardot.
Tegnap amúgy Orsival gitároztunk, szóval most be vagyok hangulva, terveim szerint ma fogok egy kicsit fejlődni. Akkordok, pengetés, stb. Sosem lesz belőlem egy Jimmy Hendrix, de azért próbálkozom.

2009. okt. 3.

Fuckin' unfair

Sokan mondják és én is ebben hiszek, hogy a halál csupán a testet öli meg, de az ember lelke tovább él valahol máshol. Nem mennyország az vagy pokol, csak egy olyan állapot, ami a földi körök után jön. Pontosan ezért nem félek a saját halálomtól. De mások halála...Lehet, hogy csak a testük áll le örökre, de az a test, a sejtek milliói többek puszta anyagnál, hiszen magukban hordozzák az elméjüket, a gondolataikat, az érzéseiket, mindazt, ami az embert önmagává teszi. S ezek hiába csupán az agy elektromos kisülései, mégis olyan fontosak és elengedhetetlenek gyarló kis létezésünkben. És basszus, mégis annyira fáj, amikor egy szív leáll, mert ha egy üveg eltörik, amiben valami olyat tároltál, ami nem megfogható, nem látható, nem érzékelhető, akkor soha többé nem találsz rá, nem beszélhetsz vele és nem tudhatod merre van, mit gondol, hogy érez, hiszen semmivé foszlik az ember számára.
És ezek után mondom még, hogy nem félek a haláltól? A sajátomtól nem. De a másoké....

2009. okt. 1.

Die Herxheimer sind wieder da

Kimentem a németek elé, s persze idén sem Femke volt a főszereplő, hiszen talán ha öt percet sikerült kommunikálni, de előtte egy órán át tébláboltunk a Norbival meg a Marcival, meg még jött pár ismerős. Pl. egy cukihajú skateboarder, aki puszi-puszival köszönt én meg belül csak néztem, hogy WTF? Jól esett. :) Pár kocsit is sikerült arrébbvitetni a tulajokkal, bár azzal sokat küzdöttünk. Ági néni még mindig aranyos. :) Hiányzik néha a vele való németezés, bár nyolcadikban néha meg a pokolba kívántam az egészet, mert elég szigorúan voltak véve az órák, de meg is lett az eredménye, hiszen a nyelvvizsga ott porosodik a vitrinben.
Csináltam még egy blogot, ami csak németül van. Rám fér a gyakorlás.

Minek ez?

Nem tudom minek írok, de jólesik. Ez kicsit olyan, mintha a titkos naplódat dobnád fel a netre. Szerintem mindenki ismeri Karinthy egyik versét, az Előszót, amit már vagy százszor hallottam, de még mindig nagyon tetszik. Részlet:
"Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
Próbáltam súgni szájon és fülön,
Mindnyájatoknak, egyenként, külön.
A titkot, ami úgyis egyremegy
S amit nem tudhat más, csak egy meg egy.
A titkot, amiért egykor titokban
Világrajöttem vérben és mocsokban,
A szót, a titkot, a piciny csodát,
Hogy megkeressem azt a másikat
S fülébe súgjam: add tovább."