Kacsamesék XD

Vége(?)

Van, hogy már csak a zene és a Grace Klinika tart életben....

Still workin' on my lines

Mindennek van jó és rossz oldala. Ma reggel, mikor felkeltem(fél nyolckor, ugyanis egész éjjel úgy aludtam, mint a bunda, hála pár korty ízesített etanolnak és egy nagy sétának)rögtön az jutott eszembe, hogy reggelezni kéne valami finomat, például egy kis túrós táskát, amit apa hozott, így el is kezdtem kutatni a hűtőben, mert emlékeztem, hogy még volt kettő, mikor lefeküdtem este. Hát, hiába túrtam át a frigó minden zugát, nem találtam, majd a szemetesre nézve csak a csomagolást fedeztem fel üresen. Hát igen....valaki éjjel minden jót megeszik előlem, s elárulom, hogy nem az öcsém az. A nyúl meg nem szereti a péksütit és a túrórudit.... Ennek az egésznek a jó oldala az volt, hogy helyette inkább ittam fél liter vizet, tehát lehet, hogy kezdek leszokni a zabálásról. Az edzéssel együtt talán még eredménye is lesz. Ma megyek pilatesre, sajnos Zsófi nélkül, remélem leszünk elegen, hogy megtartsa az órát, ha nem, akkor majd futok-biciklizem-lépcsőzöm egyet. :)

Amúgy a vers, aminek felolvasásán gondolkodom, már egyszer előkerült itt, blogon. MÉGHOZZÁ ITT. Valaki mondjon valamit, elmenjek vagy sem? Nem verseny, de akkor is....

csakúgyösszevisszaminden

Szerelem, boldogság, család, barátok, szeretet, kalandok.....az élet sója....mikor sírok, a könnyeim sósak. Talán így távozik belőlem minden jó, amikor történik velem valami rossz. Hülye vagyok....de most pörög az agyam.

Ma adtam a szarnak még egy pofont, elmentem másodjára is a tüdőgyogyiba, miután elvesztettem a beutalómat, erre kijelentették, hogy szülői beleegyezés nélkül nem lehet megcsinálni a vizsgálatot. Hát basszus.... aztán végén megkérdezték a főorvost és nem is kell a röntgen, de ennek ellenére a mai délutánt is bőgéssel töltöttem. Hazafelé jövet vettem is gombóc csokifagyit, hátha segít. Nem segített sokat. De voltam ma edzeni, szóval azért valamire büszke lehetek.

A matekot már megint nem értem, kezdek félni, mert töriből nemsokára megint lesz tz. Pozitívum viszont, hogy elkezdődött végre a holokauszt-emléknap szervezése és bárki bármit mond, én részt fogok venni benne. Ja, és megyek versmondó délutánra. :)

A selfish jerk's random thoughts early in the morning

A következő pár hétben délutánonként nagyjából ezt a pár dolgot fogom csinálni felváltva: orvoshoz járok, edzek, LÜzök, ha valami extrémen fontos doga lesz, akkor talán még tanulok is, ha lesz időm,(az embernek arra van ideje, amire időt akar szánni)akkor sorozatokat nézek, meg a Big Fisht, amit Szemi ajánlott és Ewan McGregor játszik benne, tehát nézős. :)

Ma például tüdőszűrésre megyek, mivel kijelentették, hogy egy sima kis allergiateszt, valamint légzésfunkciós-vizsgálta előtt kéne egyet csináltatni, tehát délután megyek, bár nem tudom pontosan az SZTK mely részén van, de csak megtalálom. Igazából nem izgulok, hiszen csak nincsen semmi bajom, de eszembe jutott, hogy az emberben bármi lappanghat úgy is, hogy észre sem veszi. Na most ha kiderülne, hogy menthetetlen vagyok, akkor az a szomorú, hogy csupán egyetlen egy dolog miatt ejtenék könnycseppet. A szeretteim lelkiállapotát sajnálnám, hiszen egy családtag vagy barát elvesztése borzalmas, plána az enyém, hiszen itthon kb. mindenki értem él, s ezt már szóba is adták. Szerintem azért a suliban is vannak páran, akik a barátaimnak, sőt, nagyon jó barátaimnak mondhatják magukat, s persze ott vannak a külsősök, akiknek talán könnyebb lenne túllépni  a halálomon, hiszen nem láttak nap, mint nap.

Előre tudom, hogy minden komi arról fog szólni, hogy hűű, de hülye vagyok, de az élet, ha tényleg létezünk, akkor mindenképpen halállal zárul, s egyszer mindenkire lecsap. Én nem félek tőle...de inkább most olyan dolgokat nem írok le, amelyek egy pszichiátriai intézetbe juttatnának...

My Last Will and Testament

Végakaratom röviden annyi, hogy minden ingóságom lehet bárkié, a dugipénzemből éljen boldogan a családom, valaki neveljen embert az öcsémből és teremtsen békét a szeretteim között. Záradékként pedig annyit, hogy ne búsuljon senki, mert az élet megy tovább, s alig telik bele pár év, lesz majd mi miatt aggódni, s emlékem csak néhány bús gondolatban marad csak meg. Vagy az írásaimban. S ígérem, hogy senkit nem fogok kísérteni, ha itt is maradok egy darabig, vagy örökre, nem akarok galibát csapni.

Nyú her és színház

Ma voltam fodrásznál, szerintem olyan tíz centivel lettem rövidebb, van frufrum és a hajam kissé vöröses, bár mivel igen sötét, ezért a festék nem fogta be annyira, mint kéne, de azt mondta a fodrász, hogy majd fog világosodni. Remélem is, bár így is tetszik. :) Utána találkoztam egy negyed órára Samyvel, majd mentünk a Nemzetibe. A dán Hotel Pro Forma adta elő Orpheo című művét, mely igazából számomra kínai volt(vagyis dán) és nem láttam nagyon a párhuzamokat a táncban, zenében, szövegben, kellékekben, de azért tetszett. :) Jövő kedden a Tháliába megyünk Bánk bánt nézni, holnap vinni kell kötetet, úgyhogy abbahagyom a blogírást, és inkább bepakolom a táskám, mielőtt elfelejteném. XD
A képen amúgy semmi nem látszik a változásból, de egész jól sikerült, úgyhogy gondoltam feltöltöm pár helyre.(Fácsebúk, IwIw, Myvip...)
UPDATE: Na, most már látszom. :)

Ez a post egyáltalán nem szarkasztikus hangnemben lett megírva

Pénteken úgy terveztem, hogy egy nyugis hosszú hétvégét töltök majd itthon, ám mint ellenséges behatolók, pénteken megjelent nálam két objektum és sikeresen beszervezték a teljes hétvégém. :) Úgyhogy a tévé/gép előtt való punnyadás helyett szombaton Zsófival, Lacival és egy újdonsült ismerőssel, Barbival barangoltuk be Kelenvölgyet és azt hiszem, rátaláltam a HELYEMRE. Visszajáró vendég leszek a kilátón, az biztos.

Ma Lucához voltam hivatalos, újabb lépeseket tettünk afelé, hogy Youtube sztár váljék belőle, néztünk Tuti Gimit meg egy filmet, Az időutazó feleségét. :) Tök jó volt, csak a végén nem csattant hatalmasat, talán ezért voltak olyan rossz véleménnyel róla a kritikusok. A filmről a Megérzés jutott eszembe, Sandra Bullock és Julian McMahon közös thrillere, vagy nem is tudom, minek nevezzem. :) Tetszett az is, de főleg Julian miatt. (L)

Kitti, the director (by Yvonne) - The Science of Sleep

Stéphane instabil a világban. Félig itt, félig az álmaiban él, s néha nem találja a határvonalat. Saját műsorába menekül, míg alszik, ahol mindenki ráfigyel, s bemutathatja eszement elméleteit, találmányait a nézőknek. Ebben a létezésben kidobhatja a főnökét az ablakon, meghódíthatja szerelmét, de aztán mindig jön az ébredés, olykor máshol, s máshogy, mint várná, s mehet kihalászni az álmában bedobott levelet a szomszéd ajtó alól, fűtheti a lábát, amit egy mélyhűtőbe dugott síelés közben.

Stéphane kreatív fiú, most talált egy kreatív lányt, s egy szép napon együtt lovagolhatnak el a pamutból varrt pónin, egyenesen a celofántenger felé, ahol az erdővel borított csónakkal elhajózhatnak a tengeren csillogó napsütésben.

Talán velem is ez a baj? Túlságosan a saját világomban élek, s mivel én vagyok a rendező, a fikcionált karaktereket, mint barátok, család és egyéb állatfajták nem engedem a fejembe, hiszen én rendezem őket. Azt hiszik, hogy ők is az élet irányítói, de csak bábok, akiket én rángatok a zsinóron? Ki tudja, talán én is csak egy báb vagyok és egy nagyon gonosz ember mozgatja a lábam, kezem, a gondolataim.

Ha egy feljebbvaló rájön, hogy ugyanolyan lény, mint a többiek, de pozícióját tekintve sosem szállhat le közéjük, sűrű, fekete köd telepszik köré, szeme elhomályosul, s már csak fulladozik az élet tengerében. Bárkit meg tud menteni, csak éppen magát nem.

Szürke hétköznap

A világ nem csupa rossz és jó. Nincs fekete, meg fehér, szinte minden szürke, homályos. Én is szürke vagyok és azt gondolom, hogy ez a tény is egyszerre kedvező is, meg nem is. Hiszen így sok mindent szerethetek egyszerre, különböző dolgokat tehetek meg, s ezer arcom lehet, ám semmibe sem adom bele magam 100 százalékban, így talán nem is élvezhetem annyira az életet, ha a külön falatokat tekintjük. Majd azért próbálkozom.

Ma azt hiszem, túladagoltam a napi sorozatadagom. Asszonygyahogy.....(jó drogos vagyok, bevallok mindent), volt egy Mentalista, egy Grace Klinika, egy House és egy LOST, valamint meg fogom nézni a TV2-n is a House-t, mert nagyon szeretem ezt a részt.

Sajnos előre érzem, hogy kezdenek a dolgok rosszra fordulni a Grey's-ben és ez aggaszt. Hülye vagyok, mi? :) Nem tehetek róla, egyik favorit, s bár szanaszét spoilereztem magam, azért mindent pontosan még én sem tudok.

Unnecessary News

Elkezdtem letölteni a brit, tinikről szóló, igen szókimondó és naturalista sorozat, a Skins első évadát. Érdekes, kicsit magamra ismerek minden szereplőben, olyan mintha minden gondom szétszórták volna egy csapatnyi tizenévesbe.

Újdonság továbbá a gépemen, hogy megkaptam egy Cobra 11 játékot, valamint letöltöttem 3 másik fajtának a demóját. Bár Christ, azaz Gedeon Burkhard-ot nem látni a játékban, elég a tudat is, hogy a karakter ül a volán mögött. Tegnap öcsém volt olyan kedves és nem vette fel, én meg kiakadtam, de senki nem érti meg miért akkora gond ez. Egyszerű a magyarázat, nálam egy bevett rituálé, hogy vasárnap este hajat mosok, majd Cobrát nézek, miközben minden mondatot magamban németre fordítok és csorgatom a nyálam, ha feltűnik valami szexi német. Evvan.

Hova tovább?

Ajánlom a világvégének, hogy 2012 tavaszáig jöjjön, mert én nem vagyok képes bármit is kezdeni magammal a nagybetűs életben.

UPDATE: Vagy mégis? Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem - Nemzetbiztonsági Szak

Utána meg beállok az NBH-hoz vagy lesz, ami lesz.

Meaningless

Nem is tudom minek írogatok. De komolyan. Ha most begépelném ide, hogy holnap minden szembejövőt agyonra fogok szurkálni majd magammal is végzek egy cuki, otthon készített bomba segítségével, akkor reagálna valaki? Ha az ismerőseim nem is, vajon az NBH elolvasná? Ki tudja. Lehet, ha nagy leszek, beállok hozzájuk.

XD

"Van egy elmélet, miszerint, ha egyszer kiderülne, hogy mi is valójában az Univerzum, és mit keres itt egyáltalán, akkor azon nyomban megszűnne létezni, és valami más, még bizarabb, még megmagyarázhatatlanabb dolog foglalná el a helyét.Van egy másik elmélet, amely szerint ez már be is következett."

/Douglas Adams/

Kathryn Bigelow - The Hurt Locker(Bombák földjén)

Nehéz szavakba önteni azt, amit érzek. Azt hiszem jobban járnék, ha nem gondolkodnék annyit és úgy működnék, mint egy gép. Sajnos mostanában a 'bekapcs' gomb megnyomása után már csak a bőröm lesz acélos és belül üvöltök ahelyett, hogy a falat rúgnám, vagy értelmetlenül veszekednék. És már csak kérdéseim vannak, tömkelegével.
Az idei Oscart, hála égnek, James Cameron volt felesége, Kathryn Bigelow nyerte, s a film is megkapta a díjat, a Bombák földjén. Azért néztem meg, hogy rájöjjek, vajon megérdemelte-e és nem csak erre jöttem rá. Cameron üljön csak a gépe előtt és gyártson még kék izéket, míg emberek százai halnak meg naponta értelmetlenül. Bigelow bemutatta ennek a hatalmas, kibaszott háborúnak egy aprócska részletét, s ezzel is sokkolja az olyan gyarló kis seggdugaszt, mint én. Nem látom értelmét tovább az életemnek, s azt hiszem, ebben a világban aligha találhatunk bármit, amiben hinni és bízni lehet, mert hülyén működik az emberiség, rosszak a technikáink és szarul lettek bekötve a vezetékek. Újra és újra a határon táncolunk, hogy magunkra robbantsuk a véget, s sosem tanulunk. Talán a vérünkben van, talán belénk nevelték. És azt sejtem, hogy sosem fog változni semmi. Öljük egymást, bántjuk egymást. El kéne mennem katonának. Haláltól úgysem félek, talán ez lenne a megfelelő nekem. Vagy egyszerűen és gyorsan legyek túl rajta és nyírjam ki magam még ma?

Snow Patrol - Run

Gary-ék az új albumra feltették a Run egy élő verzióját, s szerintem ezért is forgattak egy új klipet a dalhoz. Nekem tetszik, mert személyes jellegű és a vége ütött. :) Mondjuk ha rajtam múlik, én mondjuk a Madáchban forgattam volna és a nézőtéren ült volna egy szem emberke. Én. XD Azért így sem rossz.

Nem akarom elfelejteni, úgyhogy most feljegyzem ide: filmek, melyeket meg kell néznem!

The Ghost Writer

Shutter Island

Dear John

Paramore - The Only Exception

Lassú dal, kissé csajos klip, de akkor is Paramore. Imádom őket. :) És a szöveg is néhol szívemből szól. Dal oldalt.

When I was younger I saw my daddy cry

And curse at the wind he broke his own heart

And I watched as he tried to reassemble it

And my momma swore that she would never let herself forget

And that was the day that I promised I'd never sing of love

If it does not exist

But darling, you, are, the only exception

Maybe I know, somewhere deep in my soul

That love never lasts and we've got to find other ways

To make it alone keep a straight face

And I've always lived like this keeping a comfortable, distance

And up until now I had sworn to myself that I'm

Content with loneliness because none of it was ever worth the risk

Well, You, are, the only exception

I've got a tight grip on reality but I can't

Let go of what's in front of me here I know you're leaving

In the morning, when you wake up leave me with some kind of proof it's not a dream

You, are, the only exception

And I'm on my way to believing

Bon Iver - Blood Bank , Re : Stacks

Ezt a fazont nem ismerem, de valamiért a zenéje megfogott. Először akkor találkoztam a Re: Stacks című számával, amikor a House 4. évadának fináléját néztem, s Amber meghalt. Ezt a dalt meg most vettem észre és a címe kíváncsivá tett. Íme hát:
Ma megint adták A tökéletes trükköt(The Prestige). Szeretem azt a filmet, zseniális, de az utolsó 5 perc hervasztó. Mármint, én lehervadtam tőle. Lehet, hogy naplót kéne írnom. Na, most zene.

Ittam, láttam, hazajöttem

Tegnap estefelé elmentünk Lucáékkal kulturáltan szórakozni. Az egész úgy kezdődött, hogy persze a Lacival és a Zsófival halálra fagytunk, míg megérkezett a fekete-fehér, kockás objektum(Luca XD), majd egy vendéglátóipari-egységbe tértünk be, melyet pontosan megnevezni nem tudnék, ugyanis Cafe-nak mondta magát, de inkább volt presszó, vagy talán füstös kis kocsma. :) Najó, az már erős. Jó kis hely, a pultos nagy arc és nem kíváncsi a korodra. :) Kiderült, hogy szerény szervezetem már egy sör után is igen boldog, pláne ha ezt követi egy William's Pear(Vilmos Kőőőrte). Aztán a Burgerig tartó séta alatt a szél elfújta a véralkohol szintem és annyira józan lettem, hogy sikerült kiszámolnom azt a nehéz matematikai feladatot, hogy egy 90 forintos majonéz és egy 290 forintos kis krumpli nem 460, hanem csak 380, tehát a munkáját igen unó srác majdnem átvágott....80 forinttal.

Remélem a Zsófi nem haragszik rám(Ugye nem haragszóóóól?), hogy nem aludtam nála, de hazahúzott a szívem, ez van, már az is nagy dolog, hogy egyáltalán ivásra adtam a fejem. Amúgy egész éjjel a Burgerben voltam álmomban és mindenféle abszurd hülyeség történt velünk, szóval azt hiszem kissé nyomott hagyott bennem az alkohol. :)

 És akkor jöjjön a KANALAS GYILKOS, csakis erős idegzetűeknek, meg persze a Zsófinak, hogy végre ő is része legyen eme remekmű fanklubbjának és szívathassa a Lacit. :)

Back again

Gondolom egyértelmű, hogy újra van gépünk. Szép, kicsi, fekete és 320 GB a winyója. Na ezt már szeressük!

Egyrészt örülök, másrészt szomorú is vagyok, hogy minden újra a régi kerékvágásba tért vissza. Imádom a nagymamám és nem akartam elengedni, jó, helyette itt van anya, na de hát komplikált ez az egész.

Tegnap voltam HPV oltáson, s érdekes módon pont azután futottam össze a Horváth Annával és anyukájával, hogy délelőtt a Lucának megemlítettem őt. :) Jót dumáltunk, élveztem a nosztalgiát.

Pénteken írni fogok egy matek karót, szerdán ugyanezt fizikából, már előre örülök, nemsokára pedig megbuktatnak majd mondjuk irodalomból, mert én portrét nem vagyok képes írni, az biztos. fuck.

Most megyek, van egy pár dolgom, de mostantól újra aktív vagyok, hál'ég, na meg hála az ürgének, aki összedobta ezt a kicsikét. :)