Tonight
We ain’t young
So don’t set my heart on fire
We can’t go further than some fun.
Don’t carry me home tonight.

miért csak már meglévő dalszövegeket tudok átírni a fejemben?

Give me a second

I need to get my story straight

I’m sitting in my room I need

to get higher than the empire state

cause my lover she isn’t waiting for me

right across the street

my life’s been taken by stupid cravings

getting me insane.

Realizálni a realizálhatatlant

Egy nap meg fogom kérdezni magamtól: ‘Tényleg akarod ezt? Képes vagy elképzelni, hogy életed hátralevő részét vagy akár egy hónapot vele töltesz, reggelente ő lesz az első, akit megpillantasz, tudni fogja minden titkodat, te pedig azt, hogy többé nem vagy egyedül, valaki függ tőled, így felelősséggel tartozol iránta?’ Tisztában vagyok a válasszal. A szentimentális énem, a minden logikát és realitást elfelejteni képes énem ezt szeretné, még ha nem is tudja miért és miért pont vele. De az igazság az, hogy inkább vagyok gondolkodó lény, tudatában annak, hogy ő lenne a legnagyobb baklövés, s amit szeretnék vele, azt tőle sosem kaphatom meg. Még egy ideig halogatom, próbálom nem szembesíteni magam a tényekkel és elhiszem, hogy majd egyszer elmúlik ez a logikátlan, ösztönös és mocskos késztetés, hogy a közelében legyek még egyszer és még egyszer. Főleg mert néha sejtem, hogy nem ő az, aki vonz, hanem a vonzalom maga és persze az a rengeteg közhely, amit olvastunk szerelemről, szenvedélyről és fájdalomról.

Vallomás 1.

 A művész hobby boltban vannak ilyen kis apró fiolák parafadugóval, pont olyanok, mint amilyeneket a Bűbájos Boszorkákban használtak. Felesleges vennem akár egyet is, de valahogy vonzzák a tekintetem, akár ez az új ruha, a ház előtti fa leveleinek neonzöldje meg a meztelen vállak.