A Rénszarvas Szekció szerint Budapest

2000-ben Gary Lightbody alapított egy bandát, The Reindeer Section néven, amelyben 47 zenész működött közre, összesen 20 különböző zenekarból, s két lélegzetelállító albumot hoztak össze(Y'All Get Scared Now, Ya Hear!,Son of Evil Reindeer). Miután megszereztem mind a kettőt, belehallgattam, s egyszercsak megakadt a szemem az egyik dalon, melynek címe Budapest. Miért, még nem tudom, de már rajta vagyok. Amúgy minden dal gyönyörű, jó tudni, hogy vannak még olyan művészek és a tucatot meghazudtoló emberek, akik ilyet tudnak alkotni.

Gary: "Én csak úgy hívom, orosz tengeralattjáró zene."

Manapság már nem pofátlanság és tiszteletlenség zenét letölteni? Imádom Gary Lightbody muzsikáját, legyen az Snow Patrol vagy Tired Pony projekt, de sajnos nem tudom megvenni az albumokat, s ha meg is tenném, nem tudnám rátenni a zenét a mobilomra, így felesleges lenne. De ettől még tisztelem őket, s mennék én minden koncertjükre is, csak az a baj, hogy nem vagyok hegy. Vagy Mohamed. Szóval, messze vannak. De azon az egyetlen budapesti koncertre becsületesen megvettem a jegyet. :) (L)
Július 12-én jelent meg a Tired Pony, The Place We Ran From című albuma, s az előtte bemutatott két dal alapján már nagyon vártam, hogy hallhassam a teljes anyagot, de sehonnan nem tudtam letölteni. Tíz perce döntöttem el, hogy jövő héten, valahol külföldön megveszem, de azért utoljára megnéztem, hátha felkerült, s láss csodát, egyetlen árva torrent várt rám a honlapon, csak rám. :) Olyan gyönyörűek az új dalok. Bocsánatot kérnék az alkotóktól, hiszen ők nem azok a fajták, akik milliókért mennek bulizni valahova, s csak azért pénzt kapnak, ha pózolnak. Ők alkotnak, dolgoznak, güriznek és nincs három villájuk és négy luxuslakásuk. Ők igazi zenészek.
Amúgy ez a kép tiszta MÜPA, Soroksári út, nem? Vagy csak nekem? :) Az egyetlen dolog talán az a környék, amit nem bánok az Eötvössel kapcsolatban. Imádom a nemzetis és müpás estéket.

I Love You Phillip Morris

Nem írtam semmi értelmeset mostanában, egyéb projektek vették el az időmet itt a gépnél, de ma hirtelen felindulásból megnéztem egy filmet, meg kell osztanom ezzel kapcsolatban a gondolataimat.

Jim Carrey és Ewan McGregor főszereplésével készült 2009-es vígjátéknak egy igaz történet az alapja. Steven Russell szinte tökéletes férfi. Hétvégén a templomban zongorázik a kórusnak, szerető feleségével minden este hálát adnak istennek apró örömeikért, kislányukért. Tiszteletben álló rendőr, s hála ennek megtalálja biológiai édesanyját, aki sajnos hallani sem akar róla. Megunva eddigi életét Texas-ba költözik a család, s egy majdnem halálos autóbaleset után úgy dönt, többé nem nyomja el magában legnagyobb titkát, mely szerint meleg. Összepakol, s Floridába költözik, ahol beszerez két kiskutyát meg egy Jimmy nevezetű srácot magának, s magas hőfokon égnek, költik a pénzt egész nap, akár a sztárok, s ezért pénzügyi csalásokhoz folyamodik. Nem tart sokáig a régi kollégáknak, hogy rájöjjenek, s mivel pontosan tudja, milyen is a börtön, úgy dönt, hogy öngyilkos lesz. Túléli, kétszer is, s bezárják. Tehetséges csaló, hamar beilleszkedik, elhiteti magáról többekkel, hogy ügyvéd, s egy szép napon megismerkedik a könyvtárban a szőke, kék szemű szépfiúval(McGregor). Rögtön egymásba szeretnek, de sajnos egy áthelyezés szétszakítja őket egymástól rögtön az első napon. Titokban levelezni kezdenek, majd Steven elintézi, hogy egy cellába kerüljenek. Amint kiszabadul, lelkitársát is kijuttatja, s együtt kezdik habzsolni az életet, amihez megint pénz kell...

Bár csak néhol olyan zseniális, mint Leonardo DiCaprio Kapj el, ha tudsz című csalós filmje, vígjátéknap elmegy, én személy szerint a combom csapkodva röhögtem egyes jeleneteknél. Ewan McGregor miatt töltöttem le, s sikerült az egyetlen olyan szerepét megtalálnom, ahol nem szerettem bele. :) Beteges homofóboknak nem ajánlom, de aki egy könnyed, nyárra beiktatható vigyorgásra, na meg a két főszereplőre vágyik, nézze csak meg! :)

                                       

Dudes on the tv 2night. Watch it, you all everybody!

 Ma, 19:30-tól kezdte adni az AXN a LOST 3 órás lezárását. The Final Journey névre hallgató összefoglaló, valamint interjú a stábbal, majd az évadzáró duplarész kerül képernyőre, s bár én már hónapokkal ezelőtt láttam, bőgtem is nagyot, mégis leültem nézni. Nem, nem vagyok olyan őrült fan, hogy szinkronosan végignézzem az egészet, de az biztos, hogy az utolsó jelenetek környékén átkapcsolok. Nem hinném, hogy újra sírni fogok, legfeljebb csak meghatódom. LOST, régen elmentél, s azt mondják, hogy az idő gyógyítja a sebeket, mégis hiányzol. Son of a bitch!

P.S. : Not Penny's Boat, akarom mondani, itt van néhány kép, azt hiszem, ha egy napon lesz annyi pénzem, elmegyek Oahura. Vagy lezuhanok egy repülővel Sydney és Los Angeles között félúton. Ezért a tájért megéri.

UPDATE: Bőgtem. Ez van. 

Csak két gondolat

Most vettem észre, hogy hirtelen átállt a blogom GMT-8:00-ra, csendes-óceáni időzónára. :) Nem tudom, talán ő ott akar élni egy kicsit. De már hazatérítettem.

Tegnap este zenét hallgattam és rájöttem, hogy az egyik kedvencem tök olyan, mint DK. Nem a szövegre célzok, hanem a stílusra, ahogyan énekel benne a csávó. Ha nem hiszed, hallgasd meg: http://www.youtube.com/watch?v=yxcYH-8Ugk4 

Helyek, ahol élnék. Mindenhol egy kicsit.

Ínglis tengerpart

Lostos sziget

Amcsi kisváros

Amcsi nagyváros

Európai nagyváros 

Európai kisváros

Tvájlájtos erdő

Life In A Day többek között

Egy apró kis akadály elég ahhoz, hogy feladjak bármit. Elvileg ma van a Life In A Day filmforgatás, melynek a lényege, hogy a világ bármely tájáról, bárki beküldheti a mozgóképen dokumentált július 24.-éjét, s a beérkező megannyi anyagból egy film készült a 2011-es Sundance Filmfesztiválra. Ha bekerül az alkotásod, a neved a stáblistára jut, s 20 szerencsés személyesen is ott lehet a bemutatón Salt Lake City-ben. Az projekt producere Ridley Scott(Gladiátor, A nyolcadik utas: a Halál, Mennyei királyság), rendezője pedig Kevin Macdonald. Gondoltam, én is próbálkozom, tegnap úgyis elővettem Kittyt, hogy megpróbálja kicsit coverezni, aztán persze a Windows Movie Maker bedöglött, s úgy döntöttem, hagyjuk a fenébe. Ha valaki tud ajánlani jó videószerkesztőt, megköszönném!

Ma reggel is voltunk Dudival állatorvosnál, már szinte a régi önmaga, legközelebb augusztus 4-én kell mennünk varratszedésre. Szegénynek a lába viszont elég sebes az éjszakai fogság miatt, mondta is az orvos, hogy vegyünk egy kertes házat. :) Ha felírja receptre, mindenképp! :)

Majd a Szellemíróról meg az Eredetről írok egy kis kritikát, mert az előbbi nagyon megfogott, az utóbbi meg majd hétfőn fog. :) 

Babám

Hát, nagyon rég nem bőgtem már úgy, mint egy lelkében ártatlan, elkeseredett kisgyermek. Tegnap megműtötték Dudit, az orvoshoz menet a családom addig piszkált és sértegetett, míg visszafordultam, s amint beléptem az ajtón, egyszerűen kirobbant belőlem. Fájt, hogy nem kísérhetem el és el sem köszönhetek rendesen. Nem reméltem, hogy bármi jóra fordul, hogy felépül, túléli. Ha az ember pesszimista, nem érik meglepetésként a rossz hírek, a jók pedig sokkal inkább boldogítják. Dudi túlélte, tegnap a gyógyszerek hatására kicsit dülöngélt és nem is evett, de reggelre jobban lett, már eszik is, bár nem túlozza el nagyon, viszont a fájdalomcsillapítóját nem akarja bevenni, remélem vagy ráveszi magát, vagy mégsem fáj neki, bár elég nagy műtét volt. Szombatig minden reggel kell vele menni antibiotikumos injekcióra, remélem, hogy két-három héten belük tényleg olyan lesz, mintha kicserélték volna, s még sokáig olvasztgatja jeges szívem.

Tegnap este a végén elmentem a Péterfy Bori koncertre, s bár a ZP nagy csalódás volt, Bori természetese most is fergeteges volt, bár elég rövidnek tűnt az egész, kettőt pislogtam, s már itthon is voltam. Van egy tippem, hogy miért volt olyan más, mint az áprilisi, sőt talán kettő is. O.O"

The Runaways

Kívül Lisa Plenske, Joan Jett legbelül. Talán ezért nem lesz belőlem sosem sikeres, tehetséges, vad rocksztár, hiszen nem adhatom el a lelkem. Új film és banda a kedvencek között: The Runaways!

                  

If I'll find my dreams in a raunchy bag, I'll pass them to the sender back...

Voltunk strandon, pompás kis beszámolót rittyentettem a dologról. Magamban. aztán elment a kedvem az írástól és annyiban maradt. Valószínüleg mindennel ez lesz. Mindig valaki más aratja le a babérjaimat, hiszen annak idején azt hittem, hogy én fogok először csókolózni az osztályban, erre a legjobb barátnőm, na meg mindenki beelőzött. aztán jött minden, szépen sorban, az írás, a sorozatok, a zene, a sötét hangulat, de azt hiszem, ameddig én nem teljesítettem minden elképzelt küldetésem, addig mindegy is, hadd legyen mindenki boldog a helyzetében, velem meg majd csak lesz valami. Amúgy tegnap volt egy nagyon találó párhuzamom, ami nagyjából úgy szólt, hogy az Office olyan, mint a szex. Mármint Steve Carell Office című sorozatára gondolok és nem a  Microsoft programjaira.

Ma csináltattunk zöldkártyát a ZP-ben, néztem Chuck-ot és találtam benne egy gyönyörű dalt, ahogy meghallottam, tudtam, hogy Bon Iver, úgyhogy addig nem is nyugodtam, míg le nem töltöttem. Gyönyörű. :)

                  

Exmindenki, most meg senki

Talán egy olyan lélek lakozik bennem, aki már vagy századjára született újjá, s nagyon unja, hogy megint itt van, hiszen már mindent véghezvitt, megtapasztalt, ami lehetséges földi halandónak. Hiszen így érzem magam, olybá tűnik, mintha voltam volna már hősszerelmes, sorozatgyilkos, junkie, gazdag, halálos beteg, betegesen halálos, lány, fiú, kutya, macska és sirály Tintagel sziklái fölött. Valószínűleg ezért jön rám mindig a 'nem akarok én semmit már' érzés, mikor a jövőm tervezése olyan hatalmas akadályokba botlik, hogy szinte már lehetetlen. Voltam már minden és mindenki, ezért most nem vagyok semmi és senki.

Azt hiszem, a túléléshez meg kell találnom azt az apró darabkát magamban, ami nem egy ittragadt, kósza lélek maradványa, hanem a saját, egyedi alkotóelemem. Megőrültem? Megőrültem.

Steiner Kristóf - Gumimatrac a Gangeszen

Kristóf 27 röpke évének kalandjait, élményeit és szenvedéseit, valamint megannyi felmenőjének, barátjának és ismerősének történeteit nem olvastam az utóbbi néhány órában. Inkább a könyv sorai másztak a tudatomba, ez a szókimondó, érdekfeszítő memoir olvastatta magát. Néhol nagyokat nevettem, mikor a gonosz, ribancos Kristóf gaztettei voltak terítéken, belül sírtam a megtört, szőke kisfiú képével magamban, aki az édesanyját próbálja elengedni, meg is botránkoztam olykor, ami megdöbbentő volt, hiszen tudom jól, én is ugyanilyen negatív kritikákat váltanék ki fűből-fából, ha saját magamat vetném papírra.

Nagyon tisztelem, hogy ha mindent nem is, de lelke nagy részét belegyömöszölte ebbe a kötetbe, s kicsit az az érzésem, hogy Kristóf nem is annyira különbözik tőlem, sőt. Nagyon is hasonlítunk, csak minden, amit ő megélt, megtett, én sosem mertem, merem és fogom merni a jövőben, mindösszesen a fantáziámban élek olyan szenvedélyes/szenvedéses, színes életet, mint ő. Talán egy napon majd az én csodaországom is a nyomdába kerül és felnyitok pár lakattal örökre lezárt ládikát a lelkem legmélyén.

Számomra ez a srác oly távoli marad örökre(bár kétszer már összehozott minket a sors), legyen Izraelben, Angliában vagy Itthon, hiszen nem mozgunk ugyanabban a körökben, s mégis most az életét végigolvasva olyan, mintha velem alapított volna lányegyüttes a csillaghegyi hátsókertben. Érdekes.

My Endless Love

How can I fall in love again and again with one same thing? A few minutes are absolutely enough, and I cry or laugh again from my heart after hearing Gary Lightbody's voice. I knew that being a fan is not a momentary thing, but not even goes on forever. Maybe the 30-year-old Kitti will be completely different from the "now" Kitti(don't even know if I'm gonna turn 18 at all) and she won't remember Snow Patrol or Tired Pony.

They say: LIVE IN THE MOMENT! So, I don't think about future, just simply feel this passionate love and wait for the new Tired Pony - The Place We Ran From album.

Nyár...

Féltem, hogy túl rövid lesz, meg persze attól is, hogy ha valami rosszul sül el, akkor meg túl hosszú. Na most az van, hogy imádtam ezt a hetet, olyan volt, mintha nem is dolgoznék, hanem mondjuk bejárnék jól érezni magam, s néha kapok pár feladatot, hogy szívesség gyanánt végezzem el. Találtam magamnak két férfiút, akik mostantól talán távolsági vagy személyes segítséget nyújthatnak, ha beszarik a gép újra. A két sráccal annyit baromkodtunk, hogy szerintem behoztam a teljes júniust vele, ami egy kicsit sötétre sikeredett emocionálisan. Remélem nem szakad meg a kapcsolat, de ez még a jövő zenéje, mindenesetre éljen az iwiw, a facebook, a skype meg az msn, s persze a telefonos lista, amit az Eszter(egyik főnök) csinált! :)

Sajnos amilyen jó volt a hét, olyan szarul éreztem magam tegnap, újra él a tévé-kaja-kanapé-gép kombó, amit nem lehet megunni, de kibaszottul fáj. És ilyenkor megint beindul az agyam, sokat filózom dolgokon, amiken nem kéne, stb.

Holnap orvos-posta-állatorvos trió, pénteken csináltatunk Zöldkártyát, hétvégén remélem kinézünk a Kondorosiba, mert már kezdek kiolvadni a ruháimból, 21-én Péterfy Bori & Love Band, 28-án pedig 30Y koncert a ZP-ben, ezekre még kéne találnom kompániát(néhány homo sapiens sapienst, akik eljönnének velem, de nem szívességből, hanem mert mondjuk ők is bírják ezeket a zenéket és jól akarják érezni magukat).

Nemsokára itt van persze az augusztus 5. is, Bruges(a képen) már remeg az izgalomtól, hogy élőben is megtekinthessen engem(vagy fordítva?), s nagyon remélem, hogy az augusztus végi konferenciára is eljutok dolgozni.

Titkolt vágyam, hogy Veszprémbe is leugrom egy éjszakára háztűznézőbe, ha addigra sikerült Timiéknek mindent levajazni. Hát, körülbelül ennyi így a nyár.

I'm all alone all the time

Mindig is azt hittem, hogy imádok egyedül lenni, hiszen olyankor nem kell megjátszanom magam, esetleg figyelnem arra, hogy mit teszek vagy mondok. De rájöttem, hogy ezt igazán csak tömegben szeretem csinálni. Mikor a metróval utazol és egyetlen ismerős sem ül melletted, hogy feszülten hallgassatok, s mozizni is jó szólóban. Tegnap reggel, vagyis igencsak hajnalban, hiszen nálam a 3/4 hat kissé korán van nyáron, szóval anya elindult Kaposvárra, s itthagyott engem három napra, amelynek nagyon örültem, de azért mégsem fenékig tejföl. És még azt sem mondhatom, hogy a képen látható barátaim mindegyike szórakoztat, ugyanis Panda Olaszországban sütteti a hasát Norbival. :)Tegnap Dudit át kellett vinni az orvoshoz, s bár Orsi jött segíteni, úgy is marha nehéz volt az állat és végig remegett a kezem, míg kint vártunk. Beletelt legalább egy órába,mire sorrakerültünk, azt hittem már babám ott helyben pusztul el, én meg agyvérzést kapok. Megkapta a szurit, nagyjából két percet töltöttünk bent, kell még neki még egy 12-én, s utána valamikor műtét. :( Nagyon félek, nemcsak attól, hogy túléli-e, hanem attól is, hogy utána kiheveri-e a dolgot.

Szóval orvos után Orsi feljött hozzánk, néztünk Grey's-t, ami felettébb izgi volt. :) Tökéletes figyelemelterelésnek, csak az a gond, hogy pillanatnyilag egyetlen darám sincs, ami hatásosan beszippantana. Kitti nem akar sorozatot nézni, WTF??

Az éjszaka egyedül nem telt parásan, 11-ig néztem ezt-azt a tévében, s miután lefektettem a nyulat is, gyorsan fejbe vertem magam, s nemsokára már aludtam is. Reggel arra ébredtem, hogy 'Basszus, minek csörög valami mellettem??'. Olyan mély álomban voltam, hogy azt sem tudtam, mire való az ébresztőóra. Na mindegy, most kéne valamit ennem, na meg rendet raknom, mert délután jön nagymamám, s ha kupit lát, akkor ő takarít és azt nem hagyom.

Holnap fél kettőre megyek dolgozni az ELTE Egyetemi Kongresszusi Központjába, ott lesz a konferencia. Nem mondanám, hogy izgulok, de azért lesz néhány zavaró tényező(True Blood) meg ez a hőség, s akkor én még kommunikáljak illedelmesen érthetetlen kockákkal. :) Neem, amúgy ez nem igaz, tavaly is nagyon érdekes emberekkel találkozhattam, akik a világ másik feléről jöttek hozzánk és az egész nagy élmény volt. Az ORGANIZER felirat a nyakamban, nevemmel ellátva pedig egyenesen önbizalmat ad. :)

Közérdekú közlemény

Ha Istenben nem is, de egy felsőbb hatalomban hiszek, s főleg a gondolat erejében. Aki ezt olvassa, kérem mondjon el egy imát ahhoz a transzcendens illetőhöz vagy illetőkhöz, akiben ő hisz, hátha a pozitív gondolkodás segít, s az én egyetlen Dudim meggyógyul! Köszönöm!