Hát, nagyon rég nem bőgtem már úgy, mint egy lelkében ártatlan, elkeseredett kisgyermek. Tegnap megműtötték Dudit, az orvoshoz menet a családom addig piszkált és sértegetett, míg visszafordultam, s amint beléptem az ajtón, egyszerűen kirobbant belőlem. Fájt, hogy nem kísérhetem el és el sem köszönhetek rendesen. Nem reméltem, hogy bármi jóra fordul, hogy felépül, túléli. Ha az ember pesszimista, nem érik meglepetésként a rossz hírek, a jók pedig sokkal inkább boldogítják. Dudi túlélte, tegnap a gyógyszerek hatására kicsit dülöngélt és nem is evett, de reggelre jobban lett, már eszik is, bár nem túlozza el nagyon, viszont a fájdalomcsillapítóját nem akarja bevenni, remélem vagy ráveszi magát, vagy mégsem fáj neki, bár elég nagy műtét volt. Szombatig minden reggel kell vele menni antibiotikumos injekcióra, remélem, hogy két-három héten belük tényleg olyan lesz, mintha kicserélték volna, s még sokáig olvasztgatja jeges szívem.
Tegnap este a végén elmentem a Péterfy Bori koncertre, s bár a ZP nagy csalódás volt, Bori természetese most is fergeteges volt, bár elég rövidnek tűnt az egész, kettőt pislogtam, s már itthon is voltam. Van egy tippem, hogy miért volt olyan más, mint az áprilisi, sőt talán kettő is. O.O"
Dülöngélős nyuszi *.* Dejó, hogy semmi baja nem lett. Mikor a mi macskánkat ivartalanították, nekem el se mondták, így izgulni se tudtam miatta. Egyik nap még fiú aztán NYISSZ Szilveszter-cica kiigazítva :D *standup koppintás*
VálaszTörlésA ZP pedig jó hely. Csak én nem tudok bulizni.