Néhány éve, már nem is emlékszem, hogy pontosan hogyan, de rátaláltam egy kanadai lányra, félelmetesen tehetséges és még olyan 'love for the first sight' típus is, vagy ezerszer hallgattam meg tőle, ahogy kedvenc dalaimat éneklni, meg persze a Clementine balladát, amit azóta tudok sok versszakkal kívülről, persze angolul, magyarul csak a Foxi Maxiból van meg az első két sor. ;)
Szóval a szívemben élt sokáig ő, aztán néhány hónapja, van az már egy éve is, teljesen eltűnt. A myspace oldala még él, de youtube-on már nincsenek fenn a videói. Még jó, hogy annak idején lementettem a dalokat. A napokban megtaláltam egyik saját dalát és az ahhoz készített amatőr videót és írtam a feltöltőnek, hogy megkérdezzem, mi történt Rena-val. Kiderült, hogy az unokatestvére, azt mondta, hogy hetente kap az enyémhez hasonló üzeneteket és Rena egy ideje már feladta, annak ellenére, hogy az egész család vissza akarja terelni a zene felé. Megadta az elérhetőségeit, úgyhogy írtam neki egy gyönyörű kis levelet. Remélem megkapta. Jó érzés elvarrni szálakat és már épp itt is az ideje.
Szóval, az utóbbi napokban találtam néhány amerikai indie vagy folk vagy a franc tudja milyen bandát, de a lényeg, hogy olyan zenéket, hogy nem tudok napirendre térni felettük. Egyszerűen hallgatod és vagy hevesebben ver a szíved, vagy ecsetet/mikrofont/agyagot/whatevert ragadnál.
Tegnapelőtt minden üzletben, ahol a Pitty felpróbált valamit, bevittem egy ruhadarbot én is, hogy be tudjak vele menni gond nélkül. A Húzd és Medvében (Pull and Bear) a legelső felső, ami a kezem ügyébe került nagyon megfogott. Egy festményt nyomtak rá, kékes-zöldes erdő, LOST IN NOWHERE felirattal. Persze nem vettem meg, pénzem sincs, ruhám viszont van bőven, nagymamámékra megint rájött a vásárlási láz.
Ma délután a tudatomba úszott a kép és nem tudtam elfelejteni, elindultam hát az Allee-ba, hogy legalább lefotózzam. Túrom a sok felesleges göncöt és ki áll tőlem pár méterre? Orsi, mármint az Udvari. Így még sosem állt el szavam, nem tudtam mit mondani, csak mosolyogtam, mint a vadalma, s kiderült, hogy ő épp akkor gondolt rám, szóval ijesztő volt az egész, jólesően ijesztő. :)
Természetesen se ott, se a Vörösmartyn nem találtam meg, így az frissen vett A1-es lapjaimat kibontottam, előszedtem a festőkészletet és falamra készülő remekmű első buborékja lett ez a bénaság, amelyet az a kép, meg az kicsit a film is ihletett, azokat a vidéki erdőket nem tudom elfelejteni, egyszer eljutnék Alaszkába mondjuk, vagy Kanadába. Erről eszembe is jutott valami, de azt majd később. *
Még emlékszem, mikor Noncsiék fangirlingjét hallva hányingert kapva rohantam ki a helyiségből, nehogy többet kelljen megtudnom vámpírokról vagy vérfarkasokról. Aztán megnéztem, hogy ne mondja senki azt, vakon ítélem el. És tetszett, jaj de tetszett, a képi világa, a színek, meg persze a remek zenék, a sztori persze tucat maradt, de a hangulata megfogott. Aztán utána már annyira nem lelkesedtem és most sem, de Orsi elhívott, hogy nézzük meg a legújabb részt. Eleve röhögve ültem be a moziba, de a legelső képkockák meg is alapozták minden félelmem, hogy hatásvadász meg bugyuta lesz. Mivel is kezdődjön egy Twilight film, ha nem Jacob meztelen felsőtestével. De komolyan. Az első 30 másodperc ezzel telt. XD
És ez még sokáig folytatódott. :) Nem is tudom, hogy miért csak 12-es karikás, hiszen több volt benne a soft pornó, mint a dialóg és ennyi vért meg törött gerincet is ritkán látok, pedig aztán az elborult agyammal mást már alig nézek...
Szóval, anélkül, hogy spoiler veszélyt keltenék, azt kell mondanom, hogy mégis szép emberek szép szerelméről szól a film, minden akadály és nehézség ellenére, tehát bár a bűvkörébe kerített, a történetet ellepő nyál és tejszínhab tudatában azért nem fogok nagyon kibukni rajta. Igen, az én kilátásaim borzalmasak, a jövő sivár, forever alone, de azért inkább, minthogy olyan borzalmakat éljek át, mint Bella. XD
Vámpír, az lennék, érzések nélkül, örökre...
A mai nap tanulsága: mindig védekezz, ha szexre adod a fejed, még akkor is, ha az illető évtizedek óta halott.
Mármint nem a haláltól félek, attól nem félek, az élettől. Oh, Gott.
Ez a kék könyv meg csak egy jó kis migrént hozott. Hetek óta nem fájt a fejem úgy igazából, azóta, hogy megint a padlón vagyok, de ezúttal bevallva magamnak minden defektet. Elkezdtem játszani a jövő gondolatával. Ha hazudok magamnak, fáj a fejem. Ez van.
sötét van akkor amikor vége van rohadt sötét mer' a szem csukva van belül meg mindegy milyen fények égnek...
Ha véletlen pozitív visszajelzést kapnék Altamurából(Bari, Olaszország), érdemes elfogadnom, vagy reméljem a reménytelent, hogy valahonnan még jöhet válasz, csak basztak az egészre decemberben? Vagy egyáltalán el se menjek, mert azt nagy valószínűséggel azt jelentené, hogy konyec filma? Az meg nem feltétlenül tragikus, ha maradok is csak az időd húzom, míg fel nem adom a dolgokat... Kéne mellém egy okos ember. Vagy egyáltalán bárki, aki hozzámszól. Kár, hogy a családomban én vagyok az okos ember(szegények...:P).
Olyan jó újra rátalálni zenékre. Például ott az After Hours, eddig talán ha egyszer hallottam, most meg ahogy előszedtem a Borikat, nagyon megfogott és instant repeat. :) De ez nem lenne, ha nem kerülök újra kapcsolatba(persze csak virtuálisan) valakivel. Fél évig nem beszélünk, erre derült égből Rigó Jancsi likeolgatni kezd... Nem is tudja, mennyi mindent kavar fel ezzel bennem. Fél évig kibírta, hogy ne tegye... Akkor ez most mi? Karácsonyi szellem vagy valami célozgatás? FML...
Felhőkre a holdfény lecsücsül.
Gallérba a rossz szél befütyül.
Ott állok az utcán egyedül.
Táskámban a lelkem hegedül.
Várok a hatosra, nem kellett habosra verned
a szádat, hogy hajnalban parancsra rögtön kikeljek
az ágyból, és rohanjak, mint akit kergetnek.
Tudom, hogy kellek az édes kis lelkednek.
Te vagy az első, az eső már rég nem zavar.
Hívtál, hogy a lelkem vigyem át,
de inkább ne vigyek most pizsamát.
Mámor ül a szívem peremén.
Csengődre ma csókot dobok én.
Várj engem jó kedvvel. Tudom, hogy mennem kell.
Türelem kedvesem bírd ki míg átszelem
a várost, és
drukkolj, hogy legyen jó hátszelem,
a BKV
egyszer legyen kegyes már velem.
Rohanok hozzád, s a karodba vetem magam
Lucskos hajam arcomba omol.
Ajtódon a szívem bedobol.
Hallom, hogy a lépted közeleg.
Tarkómban egy érzés bizsereg.
Aztán csak azt mondod, csúsztasd be szépen alul.
De túl nagy a lelkem és félek, hogy alászorul.
Akkor egyelőre tedd a lábtörlőre!
Én meg csak: - Hadd lépjek egyet még előre
Ha nem jutok be, én az ajtódra festem magam
Ámor nyila szívembe talál.
Az endorfin az agyban szabotál.
Megkaptam a semmit meg a kínt.
Termelgetem az oxytocint.
Jól van hát, itt hagyom, holnap majd megkapom.
Jutalmat osztanak! Akit megfosztanak
mindentől,
az kitüntetést kap az élettől.
Elmegyek!
Én itt már tovább nem tüntetek!
A hatos majd helyre ráz, elkerül majd a láz.
Leszedtem mindent a falakról. Veszek hatalmas, fehér lapokat és festeni fogok.
Dobozban tettem minden plüsst és csecsebecsét.
Lepakoltam az asztalomról.
De ami már megtörtént, azon változtatni nem tudok, csak reménykedni, hogy talán egyszer majd olyannak látnak, amilyen vagyok, amint rájöttem, hogy az mi is pontosan és miképpen kéne a felszínre is kihozni, vagy egyáltalán sejtetni.
Megszállotja lettem a Blue Sky Black Death neveztű együttesnek, Orsi mutatta, így mostantól mindig ő fog eszembe jutni róluk, de a zenéjük hipnotikus...
És a legrosszabb az, hogy némelyiknek még a szövege is igen jópofa, csakhogy nem lehet rátalálni neten... weird...
2011. dec. 26.
Mindig is azt hittem, hogy az otthonom otthonos, de rájöttem, hogy csak tengődöm, igazából semmi sem tart itt és ott érzem jól magad, ahol a laptop elfér. Talán életemben először most találtam egy kis kényelmet, még mécsest is gyújtottam, már csak két zárható ajtó meg egy teljes arculatváltás hiányzik, hogy meglegyen a saját terem. A gond csak az, hogy ez nem az én szobám. Anya is itt alszik legtöbbször, mert Norbi mellett nem tud, ide jön olvasni, itt van az öcsém összes cucca. Éhezem egy saját térre, ahol a fal néha fekete, néha meg égők borítják vagy üres lapokkal van tele és én festhetek rá.
De úgyis vége van mindjárt, minek nekem itt ugrálnom. Egy perc és január.
Rettegek attól, hogy annyira másmilyennek gondolnak az emberek, hogy azt már nem tudom megváltoztatni. Hogy azt hiszik, gyerekes vagyok és naiv, pedig minden pillanatban ezer gondolat és lehetőség játszódik le bennem, próbálok mindig az optimális választás felé húzni, minden szó mögé, amelyet hallok, odaképzelem a hátterét is és manipulatívabb szuka vagyok, mint Amber. Vagy nem... Hogy éljen az ember társas lényként, ha nincs biztos személyisége? Ha másnak látják, mert magát sem látja rendesen?
Nem vagyok gyerekes, nem vagyok naiv. De akkor nárcisztikus és sötét vagyok? Vagy most mi van?
Ha még el is ér egy napon a boldogság, nem hinném, hogy valaha be fogok tudni állni a sorba.
Ezelőtt mindig csak egy dolog volt, amire gondolni tudtam, de azt inkább hagyjuk, vessük is el talán?
...
Szóval,
- eljutni ősszel vagy télen Seattle-be
- a karácsonyt valakivel együtt ünnepelni, a családhoz csak látogatóba jönni
- kiadni egy könyvet, benne mindent leírni, amit kell és megmutatni a világban
- megálmodni egy filmet elejétől végéig és le is forgatni
- festeni
- motorozni
- megtanulni vezetni, majd rendszámtábla nélkül száguldozni és meglógni a rendőrök elől
- feküdni az öbölben szótlanul, de nem egyedül
- Snow Patrol koncert
- to be seen and to be on the mind of someone, just sometimes or once in a lifetime
- megtanulni élni és akarni boldognak lenni és úgy gondolni a jövőre, mint létező és kötelező abszurdumra
- meg mondjuk egyszer valami ilyen helyen felébredni:
I'm coming up only to hold you under
I'm coming up only to show you wrong
And to know you is hard we wander
To know you all wrong we were
Really to late to call so we wait for
Morning to wake you it's all we got
To know me as hardly golden is to know me all wrong
They were.
And every occasion I'll be ready for the funeral
Every occasion once more it's called the funeral
Every occasion
Oh, I'm ready for the funeral
And every occasion of one billion day funeral
I'm coming up only to show you down for
I'm coming up only to show you wrong
To the outside the dead leaves they all blow
Before they died had trees to hang their hope
Laurie has periodically struggled with severe clinical depression, and continues to receive regular treatment from a psychotherapist. He stated in an interview that he first concluded he had a problem while driving in a charity demolition derby in 1996, during which he realised that driving around explosive crashes caused him to be neither excited nor frightened, but instead bored. "Boredom," he commented in an interview, "is not an appropriate response to exploding cars."
A legveszélyesebb dolog, ha az ébresztő többszöri lenyomása után álmodsz. Akkor már te irányítasz, s ha igazán szeretnéd, bármi megtörténhet...
Nagy dilemma ütötte fel a fejét most itten. Van egy nagy rakás baromság, amit meg szeretnék osztani egyesekkel, viszont akkor róluk ide inkább nem fogok írni, az inkább marad a másik világban, egy-két weboldallal arrébb. :)
Jó reggelt/éjszakát/bármit, kedves Dia!
Ijesztő. Vagyis, inkább rezignált vagyok, de ki tudja. Talán át kéne gondolni és erősebben lereagálni.
Szeretnénk eljutni Seattle-be. Vonz magához. Vagy kompozni volna jó. Kár, hogy errefelé nem lehet...
Azért persze kellemes saturnáliát és mikronéziai alkotmánynapot minden nemlétező embernek, aki ezt olvassa.
Nem hiába vagyok a fineszes, magyar alterzene kedvelője. :D
P.S.: Köszi, Dia
Kifigyeltem, épp a dolgaimat pakolod
Látom rajtad, a kedvenc játékom akarod
Felmásztál az ágyamra és szétszórtad a legómat
Miattad beindítom a gáz- s a villanyrezsómat
Mert
Nálad van a pléjmobilom, pléjmobilom hej,
Kis ember merev lábakkal, nekem ilyen kell
Felmásztál az ágyamra és szétszórtad a legómat
Miattad beindítom a gáz- s a villanyrezsómat
Én istenem, jaj istenem, ugyan mit tegyek
Pléjmobilom, hogy élhetek nálad nélküled?
Kis kertésznadrágom első zsebébe most mit teszek
Itthagyom ezt a rohadt és játékmentes életet
Mert
Nálad van a pléjmobilom, pléjmobilom hej,
Kis ember fura karokkal, nekem ilyen kell
Felmásztál az ágyamra és kiszórtad a legómat
Miattad beindítom a gáz- s a villanyrezsómat
A gáztűzhely mély torkába fejem bedugom
Közben kis barátom felmenőit átkozom
Mért nem voltál okosabb, nekem sokkal fontosabb
Ez a játék, remélem a lelked ettől boldogabb
A rezsónak lapjaira helyezem a kezemet
Fejemet kihúzni bentről most már sokkal nehezebb
Gyorsab odasül a hús, mer' a szívem olyan bús
Jobb lesz így, hisz kilátástalan a helyzetem
Mert
Elloptad a pléjmobilom, pléjmobilom hej
Kis ember merev lábakkal, nekem ilyen kell
Húsz forintos katona, neked nem adtam oda
Vár rám a mennyország vagy a pokol előcsarnoka
A szüleim a tűzhely mélyéről előrángatnak
Kezembe egy fontos gombafejű tárgyat átadnak
Félreértés az egész, csak véletlen, megáll az ész
Azt mondják amit tettem az úgyszólván elég merész
Mert
Vizenyos szemem elott a világ sötétül
Kis fejet látok szemekkel, orrlyukak nélkül
Visszaadott a barátom, így feloldom az átkom
Téged látlak utóljára, nyugton távozom
Már
Nálam van a pléjmobilom, pléjmobilom hej - HEJ! -
Kis ember merev lábakkal, nekem ilyen kell
Kezecskémbe ragadom, amíg tudom szorítom
Szent Péter lábainál guggolok és játszadozom
Már
Nálam van a pléjmobilom, pléjmobilom hej
Kis ember merev lábakkal, nekem ilyen kell
Kezecskémbe ragadom, amíg bírom szorítom
Szent Péter lábainál guggolok és játszadozom
Már
Nálam van a pléjmobilom, pléjmobilom hej
Kis ember merev lábakkal, nekem ilyen kell
Kezecskémbe ragadom, amíg bírom szorítom
Szent Péter lábainál guggolok és játszadozom
Há' de Szent Péter lábainál guggolok és játszadozom
...
Elkészültem, picit a gáztól
Leküldtem a barátomat az ágyról
Fikció, nem esemény ez, beteg elme szülemény
Félek hogy egy pert kapok a nyakamba a játékgyártól..
Gary verbálisan molesztál egy srácot, aminek az anyukája viszont nagyon örül.
A világ legszebb dala most így pillanatnyilag, nem is tudom már hallgatni, mert fáj tőle a szívem
If you were here beside me instead of in New York
If the curve of you was curved on me
I'd tell you that I loved you before I ever knew you
Because I loved the simple thought of you
If our hearts are never broken then there's no joy in the mending
There's so much this hurt can teach us both
Though there's distance and there's silence your words have never left me
They're the prayer that I say every day
Come on, Come out, Come here, Come here
The long neon nights and the eek of the ocean
And the fire that was starting to spark
I miss it all from the love to the lightning
And the lack of it snaps me in two
If you were here beside me instead of in New York
In the arms you said you'd never leave
I'd tell you that it's simple and it was only ever thus
There is nowhere else that I belong
Just give me a sign there's an end and a beginning
To the quiet chaos driving me mad
The long neon nights and the want of the ocean
And the fire that is starting to go out
És utoljára pedig Gary elnyomja Nektek Katy Perrytől a Last Friday Night-ot. :)
Még jó, hogy senki nem olvassa a blogot, így nem kapnak agybajt ettől a sok csöpögéstől. :D
Ma nem ittam semmit. Megálltam. És jó érzés józannak lenni. Jó érzés, hogy hazaérek és nem ránt magába a sötétség még akkor is, ha hét ágra süt a nap. Sokkal magasabbra repülök tiszta fejjel, könnyebb vagyok.
Soha nem hittem volna, hogy G. így tud bulizni. XD Ott ugrál és táncol, mikor az osztálytáncokat eleinte végigszenvedte. Sok mindenről maradtam le...
HAB meg olyan aranyos volt, ahogy megköszönte a karácsonyi meglepetést. ^^
Ötletek, soha meg nem születő, felesleges dalszövegekhez:
I like to watch her at the times when she's so easy and so high her eyes are staring at my mind she can see my point and never lies.
Olyan jó lenne egy olyan helyre tartozni, mint ez a Bikram Jógaközpont. Belép az ember és szimpatikus, boldog embereke veszik körül, simogató illatok, meleg színek. Mindenki áradozik róla, hogy megváltoztatta az életét és bár sokszor akarta feladni, most erősebb, mint valaha. Aha, nagyon jól hangzik, de azt hiszem, hogy a jógázáshoz túl puhány vagyok, meg az ízületeim sem bírnák. Az a rohadt gyógyszer sem segít már... Vajon mi a drágább, a Proenzi vagy visszatérni a fájdalomcsillapítókra?
Írónak lenni volna jó, hiszen a bendő csak kongva jó, az agyad meg amúgy is mákostészta, az a bizonyos határvonal meg igen vézna. :)
I am in love with the idea of being in love. Driving fast and far, sometimes too fast and too far, being ourselves and just sitting in the grass without words with our eyes on the world. Not looking for words or right ways to act, just doing and saying what we feel. Forgetting yesterday and not thinking about tomorrow. Fighting and yelling. Sharing thoughts and moments. Growing old together and having a normal life? Maybe.
Or I'm just being hopelessly romantic right now? Who knows. These things are too good to be true. I have never been in love for real.
2011. dec. 22.
Nem fog összejönni ez az EVS és lehet, hogy így lesz jó. Túl ingatag vagyok ahhoz, hogy túléljem vagy megbízható legyek. Két hét nem telne bele és sikerülne mindent elfelejtenem, onnan pedig nincs menekvés. Ki kéne találnom, hogy mi legyen, hiába olyan abszurd ez az egész. De mi legyen???
Jaj, de kis értelmiségi sálas sznob lettem. XD Nem vagyok én ekkora jani, vagy csak néha.
Fuck Dat Shit.
Néha, mikor ráébredek, hogy az emberek talán tényleg látnak engem, ijesztő, hiszen azt gondolni, hogy ők mind csak az én képzeletem szülöttei elég narcisztikus agyszülemény és számukra tán még sértő is lehet. Aztán G. beszél rólam, rólam beszél a röhejes, apokalipszisokat átélt karácsonyfa árnyékából, hogy szokta hallani, amit mondok, meg egy idő után érti is és tudja, hogy minden pesszimizmuson ellenére megvan bennem az, ami képessé tesz, hogy elérjem a céljaimat, és Karinthyt olvas. Nekem.
Egyelőre csak lógok a szeren. Meg kell tanulnom álmodni, bármennyire is fáj, s vágyom a nihilizmus bársonyos takarójára. Meg kell tanulnom a téli fákat, Marcus Aureliust, az Esti kérdést, Buda felszabadítását, a koordináta geometriát, a congiuntivo presentét, hogy létezünk, vagy ha nem is, de úgy kell tennünk, hogy a gyertya elfújásakor ne gyors elmúlást kívánjak, hogy hagyjam magukra fantáziám katonáit és ne ismerjem őket tetőtől-talpig többé, hogy higgyem el szavaikat, akkor is ha tudom, hogy hazudnak, hogy van jövő és nekem is lesz majd, hogy az ember társas lény és talán nekem is lesz társam, legyen az bármilyen formából gyúrt ember, hogy a boldogság szakadozik, mint a tanáriból lopott internetkapcsolat, de kitart addig, hogy megtudd, amire kíváncsi vagy, hogy túl hosszú mondatot írni művészi, de lehet, hogy csak én értem.
I envy those unbelievably brave human beings who dare to exist as a full-time artist despite all the troubles. Food and central heating isn't necessary if your heart is full of poems, novels, paintings and heavenly voices.
Ma szembejött velem az utcán egy hajléktalan. Szakadt, piszkos ruhák, hónapos szakáll, törött sztkszemüveg, spáros szatyor, Sony fülhallgató és mp3. Én is így fogom nyomni. Central heating and food are unnecessary if your heart is full of art.
"idén túl sok karácsonyi ajándékot kaptam, s túlságosan igénylem a karácsony spirituális részét. Most nem Jézus születésére, annak ünneplésére és templomra gondolok, hanem a 'kussoljunk két percre, üljünk a fa alatt és hallgassunk zenét'-re." (2010. 12. 25.)
"A Lélek és test egy fotókiállítás, melyen megtalálhatók fényképek az 1800-as évektől napjainkig. Hat termet lehet végigzarándokolni, minden helyiségben más témával foglalkoznak a fotók. Igazából szinte minden tetszett, bár sosem fogom teljesen megérteni a művészeket, na meg azokat akik csodálják őket, még akkor is, ha annyira elvontak, hogy egy kukában látják az élet értelmét." (2008.08.17., másik blogról)
Ha kitartóan olvasom ezt a temérdek szót, találok benne ijesztően igaz és pofás gondolatokat. Olyan, mintha egy idegen írásait bújnám, akit bár nem ismerek, nagyon szimpatikusnak tűnik és sok mindenben egyetértünk.
Ha most újrakezdeném, nehezen tudnám kertelve, virágnyelven tenni, mert túl rövid az életem, hogy még többet hazudjak. Meg különben is, tudok mindent, így a világ is, de erről majd később.
Ez a szín nem az enyém, de egyelőre marad.
Íme néhány gyöngyszem meg idézet a baromságaimból:
"A fő cél egy bőrdzseki volt, azt hiszem a harmadik bolt volt a Jeans Club és tádáááááám, találtam is egyet, sőt, igencsak a bőség zavarában fulladoztam, hiszen a négyféle fazonból három még a méretemben is volt, s ez aztán igencsak ritka. A legnagyobb gond az volt, hogy ebből kettő állt nagyon jól, de két teljesen különböző stílus. Nevet is kaptak úgy hirtelenjében a tükör előtt:
A, 'leugrom a szívszerelmemmel motorozni, fél óra és itt vagyok, mom!'-bördzseki
B, 'kissé gótos-mátrixos, hangyányit retrós, picit hosszabb, különc vagyok és fekete!'-bőrdzseki" (2010.10.11.)
"Kéne nekem egy klón. Akinek elmesélhetek mindent. Értené, miről beszélek, csak az a baj, hogy nem mondanék neki semmi újat talán. Áhhh." (2010.08.01)
"Kívül Lisa Plenske, Joan Jett legbelül. Talán ezért nem lesz belőlem sosem sikeres, tehetséges, vad rocksztár, hiszen nem adhatom el a lelkem. " (2010.07.09.)
"Valószínüleg mindennel ez lesz. Mindig valaki más aratja le a babérjaimat, hiszen annak idején azt hittem, hogy én fogok először csókolózni az osztályban, erre a legjobb barátnőm, na meg mindenki beelőzött. aztán jött minden, szépen sorban, az írás, a sorozatok, a zene, a sötét hangulat, de azt hiszem, ameddig én nem teljesítettem minden elképzelt küldetésem, addig mindegy is, hadd legyen mindenki boldog a helyzetében, velem meg majd csak lesz valami. Amúgy tegnap volt egy nagyon találó párhuzamom, ami nagyjából úgy szólt, hogy az Office olyan, mint a szex. Mármint Steve Carell Office című sorozatára gondolok és nem a Microsoft programjaira." (2010.07.17.)
"És ki a fene akar egyáltalán 17 lenni? Ahogy betöltöm, hivatalossá válik, hogy egy lúzer vagyok, egy sajnálni való mitugrász, aki nagyokat akar mondani, de soha nem tesz semmit és egy zavaros álomvilágban él, várja a felmentősereget, hogy a szájába repüljön a sült galamb és érte jöjjön valaki fehér lovon, vagy egyáltalán csak hozzászóljanak."(2010.05.01.)
.jpg)
