Diának fakadtam ki, kissé fölöslegesen, de azt hiszem, van benne valami:
Hideg zuhanyt kéne vennem vagy hasonló, mert jár az agyam, akár egy gép és nem bírom kiverni a fejemből ezt az egész HP dolgot és azt hogy ez az univerzum, amelynek része voltam olyan sokáig, nem csak az, hogy nem létezik, s soha többé nem tudom már igazán újból élvezni a közelségét(kivéve ha valaki Exmemoriam-ot küld rám), de még azzal a tudattal is kell meghalnom, hogy szar a vége...
És igen, ez most úgy hangzott, mint egy dedós, 12 év körül rajongó szavai, aki még hisz abban, hogy biztos csak késik a bagoly, de ebben a szar kis világban kell valami, amibe kapaszkodunk, vagy nem? Harry Potter és társai, Isten, Buddha, Allah, Alkohol, Továbbtanulás, Szeretet, Szerelem... Rájöttem, hogy ez az egyetlen dolog, amely eddig le tudott kötni órákra, mint valami drog, hiszen kirántott ebből a létből, régen is, mikor családi zűrök közepette HP-t olvastam, sikerült elmenekülnöm a mi világunkból, s most ez a tökéletes drog nincs többé, s igazira meg sajnálom a pénzt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése