2010. nov. 12.

I'm a freak bitch, baby! :)

Hogyan is írhatnám le a Monster Ball-t? Képzeld el, hogy a legnyitottabb, legelborultabb agyú nénikéd esti mesét olvas valami futurisztikus fantasy képeskönyvből, s te ezt belőve hallgatod, miközben a város összes hangszórójából dől a basszus, s ha behunyod a szemed, meghallod a dallamot, s érted a mesét. Amint újra körülnézel, csillogó, világító, szikrázó, ijesztő, elborult, mesebeli szörnyeket látsz táncolni a villódzó fényben, s mindennek közepén ott ragyog a porondmester, Mother Monster, azaz Lady Gaga személyesen, aki vérben ázik, de még így is minden mozdulata maga az élet, lúdbőrözöl a hangjától, s olvadozol, mikor mesélni kezd, s hirtelen a több ezer Little Monster gets Speechless. J Nagyjából ennyi. Ez a több mint két óra annyi energiát pumpált belém, hogy egy pillanatra elhittem: I’m a freak bitch, baby, but it’s okay, we were born this way!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése