Daniel Munoz-Malita Mala

Azért én így nem fogok gitározni, nézd végig, mert a második dal a lényeg.

Ballag már....gitár, Katy Perry

Ma megvolt a ballagtatás első fele, tök jól sikerült, bár emiatt Tar leüvöltötte a fejünket, ugyanis a cuccunk benn volt a díszteremben, ahova nem akartunk bemenni, megtörni a meghitt hangulatot, ám a végén mégis betrappoltunk, mert azért cipő nélkül elég ciki lett volna slatyinkázni a suliban.

Úgy tűnik, hogy végre lesz gitárom, Mártiék össz-vissz egy tizesért eladják a vadiúj, két éve a szekrény tetején álló csodájukat, így lassan el kéne kezdenem ráhangolódni az akkordokra, meg arra, hogy egyszerre két helyre figyeljek. Nehéz lesz, de ha nincs rajtam stressz a kötelező órák meg Hideg miatt, könnyebben fog menni, ebben biztos vagyok.

Már nem is tudom, hogy hány éve msn-ezek, de most sikerült megtalálnom pár dolgot, mint pl. az automatikus Messenger hangokat átállítottam Katy Perry-re, meg Kapuvári Buzibárra, úgyhogy mostmár nem fogok szívrohamot kapni minden egyes alkalommal, amikor valaki rám ír, vagy megbök. Most megyek, itt a vers, amit mondtam, szerintem tök szép.

Borbély Szilárd- [ ha menni kell
Ha menni kell oly jó voln még maradni
elüldögélni még egy kicsikét
beszélgetni hallgatni erről arról
a döntő pillanatot halogatni
mely eldöntetett volt már hamarább
de most mégis oly jó voln még maradni
hogy együtt legyen még a volt a van
hogy múljon is maradjon is ami
lesz minden legyen minden múlhatatlan
és tartson tovább még a lehetetlen
az üldögélés és ami lehetne.

Cobra 11 és a hetem

Ma este színház van, holnap kozmetikus, szerdán műsor, csütörtökön tarisznyázás és erre hab a tortán a pénteki szünet. Izgalmas egy hét lesz. Hétfőn meg indulunk a világ végére táborba, még meg kéne csinálni a programokat is basszusss.... Na mindegy, a lényeg, hogy nemsokára hivatalosan is mondhatom, hogy 16 vagyok.

Tegnap amúgy előjött a beteges Cobra 11 mániám, egyszerűen imádom Chris Rittert, bár ennél durvábban is tudnék fogalmazni, de azt hiszem, hogy nem illik olyanokat mondani, hogy legszívesebben.....huhhh Megpróbáltam letölteni a két Cobrás játékot, de valamiért nem akar elindulni, így most kicsit szomorú vagyok.... Na mind1, azért egy videó semir új társáról, aki Chris hirtelen kiírása után érkezik!

Pin-up girls

Nagyon régóta imádom a retrót, az 50-es évek pin-up lányait, ezért is az egyik kedvenc rajzfilmfigurám Betty Boop. Néztük este a Miami Ink-et és úgy döntöttem, hogy a már jó ideje tervezgetett tetkómat megrajzolom, amit majd egyszer, ha nagy leszek, meg is csináltatok. Bár nem tudok rajzolni, így nem lett valami valósághű a csaj, de azért el lehet képzelni, hogy mire gondolok. És hogy minek a glória, a szárnyak és az ördögfarok? Hát ez a modell az én igazi énem akar lenni, bár akkor kicsit több sátáni minta kéne bele. Majd meglátjuk. De azért sok mindent megadnék, ha úgy nézhetnék ki, mint ezek a csajok, Katy Perry mondjuk egyre jobban hajaz a stílusra, lehet, hogy ezért is bírom annyira.

Kizökken az idő...

Ha képes lennék rá, minden nap megállítanám az időt. Először is, reggel, mikor fel kéne kelni, viszont annyira jól esne még egy kicsit nyomni az ágyat, s a puha párnák közt hagyni, hogy téged meg az álom nyomjon el. Később, mikor beérek a suliba, akkor függeszteném fel a percek rohanó folyását, mikor reggel, az első óra előtt, beülök a kanapéra és elmélkedem. Van, hogy egyedül, esetleg lehuppan mellém valaki és betársul, de mindig imádom ezt a húsz percet, ami alatt depressziós, pszichopatából átvedlem kedves, szorgalmas, kötelességtudó kisdiákká. Délután, mikor hazaérek, általában már itthon van mindenki. Ez alatt anyut és Norbit értem. Első dolgom, hogy leülök ebédelni. Legszívesebben minden egyes étkezésnél addig ennék lelkiismeret-furdalás nélkül, amíg csak akarok, úgyhogy itt is jól jönne egy megálló. Én kis ételfüggő. Este már igen gyorsan rohan előre az a pár óra, ami alatt be kéne pakolni a táskát, ki kéne készíteni a másnapi ruháimat és fogat mosni, zuhanyozni átöltözni kéne. Itt csak egy apró percet nyújtanék el, méghozzá azt, amikor elvégezve minden dolgom, s belefáradva az aznapi sorozatba bedőlök az ágyamba és hagyom, hogy elszenderedjek, s álmodjak olyan dolgokról, melyek tán az életemben sosem valósulnak meg.

Zárójelek és pontpontpont

Délután nekiálltam a föcinek, de azt hiszem, hogy megint a jó öreg Mr.Destiny-re bízom a dolgokat, megtettem majdnem mindent, ami a haza megkövetelt, mostmár nem érdekel. A törire majd holnap gyúrok rá. Ma délután rákattantam pár zenére, például a The Veronicas Untouched című számára, valamint Avril jó öreg The Best Damn Thing albumára. Azt hiszem, nálam ez már egy nagy klasszikus marad. amúgy most érzés és szóáradatom van, s sajnos nem tudom szavakba önteni ezt a sok mindent, meg tán nem is kéne a netre teregetnem a titkaimat, beszéljen helyettem néhány jel:

... ( ) ... ( ) !!!!!!!!!! ????????????? ... ( ) ... ( )

Tila és Paris,kezdek zuhannni kultúráltság szintjén

Holnap osztályfényképezés lesz, gondolkodom rajta, hogy mit is vegyek fel, de szerintem egyetlen extra sem lesz rajtam. Amúgy ma semmi különöset nem csináltam, igazából képes voltam egy újabb napot teljesen elvesztegetni, így a legértelmesebb, amit tettem, az Paris Hilton: My new BFF és a Pimasz úr megnézése volt. Előbbi nagyon bejött, ennyit rég röhögtem teljesen nevetséges embereken. Tegnap este meg a Tila Tequila volt, ami a tv elé vonzott, ott is nevettem egy sort az idióta valóságshowsztárokon. Emlékszem, akkor láttam először egy részt a "Biszex Csaj Keres Magának Szerelmet Egy Műsorban"-ból, mikor először voltam Ronjáéknál. Anyja gyorsan ki is kapcsolta a zajládát, nehogy az beletiporjon a gyermeki lelkünkbe. Hát az enyémbe már egy dömper sem tudna belerondítani. Amúgy én úgy vagyok a más beállítottságú emberekkel, hogy semmi gondom velük, ez van.

Róma, LOST, HOUSE és ami eszembe jut

Hát.....igen, sok minden történt ma. Írtunk egy szivatós törit, ami után felőlem Octavianus és társai mehetnek melegebb helyekre, mondjuk a Szaharába, csak ne kelljen tanulni róluk. Az angol igazából csak egy hosszadalmas(tipikus) "macht nichts besonders Stunde" volt, utána meg beszéltem Hideggel, nem tudom, hogy mi lesz a gitárral. Azt hiszem, hogy összeesküdött ellenem a világ és mindenképpen meg akarják akadályozni, hogy egy olyan botfül, mint én, hangszert fogjon a kezébe. De tényleg hülye vagyok hozzá, ha azt mondanák, hogy nesze, hangold be ezt a gitárt, akkor szerintem válaszolnék, hogy nesze "Tua mamma, du kannst das machen statt meiner, du letzte ......". Najó, nem beszélek inkább csúnyán, de igen rosszul reagálok arra, ha valami olyat kérnek tőlem számon, ami nem megy, s ezért mostanában elég sokszor érzem úgy, hogy minjdárt stroke-ot kapok.

Délután a legújabb családi titkok, viszályok és gondok letudása után sikerült megnéznem a House 5x21-et(Saviors) és a LOST 5x13-at(Some Like It Hoth). Előbbi 42 perc tömör magánéletben való turkálás, nyomozgatás, House-féle szekálás és WTF jelenet volt, főleg a legvége, ugyanis egy régi, szimpi, kedvenc és HALOTT szereplő újra feltűnt a színén. O.o. :D A LOST pedig hasonlóan ment, de ott inkább a röhögőgörcsök egy a mosolygások voltak nagyobb többségben, kaptunk sok infót, de nem olyan tipikus WtF-eseket. Na mind1, ez szinte senkinek nem fog semmit mondani, de azért a kedvenc idézetem a részből:

Hurley-How long have you known he was your dad?
Miles-The third day we were here, I was on line at the cafeteria, And my mother got in line behind me. That was my first clue.

Emlékek....Avril koncert 2008.07.07.

Mikor hétfő este fél hét körül elindultunk otthonról, már szakadt az eső, ám ekkor még úgy gondoltuk, hogy gyorsan zuhog egyet, majd pedig nyolcra abbahagyja és kitűnő időnk lesz. Sajnos nem így történt. Többször is elkezdett újra esni, s a kinti hideg ellenére, a fedett teremben, ahova betuszkoltak minket, kész hőség volt. Meglepetések is értek a cirka 2 és fél órás várakozás közben. Szembejött velem Tóth Gabi, Lola és a Groovehouse Zsoltija. Nem tudom, hogy ők mit csináltak a melegben, majd a zuhé alatt, de Gabiból nem nézném ki, hogy ottmaradt ilyen körülmények között. Barbee-t is láttam, (durva élmény volt) szerintem már akkor sejtették, hogy ekkora vihar lesz később, s a csúszás miatt nem léphettek fel az Idiot Side-dal.
Körülbelül fél órát álltam a tömeg közepén egy levegőtlen előtérben, s mikor elindult kifelé a nép, megörültem. Odafutottam a színpadhoz és ha jól számoltam, akkor az ötödik sorba kaptam helyet, kevesebb, mint 5-8 méterre a lényegtől, azaz Avriltől. Újból hosszabb idő volt, mire a munkások kipakoltak, a zenészek behangoltak, majd a lámpákat leoltótták, megjelent a kivetítőn lassacskán az AVRIL felirat, elkezdték játszani a többi koncertről jól megszokott ritmus, s végre elérkezett az, amire annyira várt a tömeg.
Előkerült a semmiből Ő. Avril Lavigne személyesen. Ott álltam tőle nem messze, láttam minden mozdulatát, hallottam élőben a hangját, ahogy a Girlfriend-et énekli kezdi. Mindenki kívülről fújta a dalokat, iszonyú jó volt a hangulat és ő is aranyosnak látszott, megköszönte, hogy az eső ellenére vártunk rá. Azért a vagyonért nem is tettem volna mást.

Arra számítottam, hogy a repertoárban csak az új számok lesznek a The Best Damn Thing albumról. Nem így volt. Már rögtön a második dalként a Complicated adták elő, mely Avril első slágere. Girlfriend, Complicated, I Can Do Better, Everything Back But You, The Best Damn Thing, He wasn't, My Happy Ending, I'm with you, I Don't Have To Try, Skaterboy. Ha jól emlékszem ezek a számok hangzottak el, plusz egy másik, mely az összemixelt klip alatt ment, míg Lavigne átöltözött, vagy sziesztázott egyet a színpad mögött. Cirka egy óra volt a buli, megfűszerezve jó néhány felhőszakadással. A legutolsó nótánál Avril kicsit hosszabban ünnepeltette magát, szépen elköszönt, majd eltűnt, s nem én voltam az egyetlen, aki abban bízott, hogy nincs vége a koncertnek, ám csalódnunk kellett. Pár perc se telt bele és az eddigieknél még nagyobb zuhé kerekedett, gondolom ez elől menekültek. Volt bennem egy apró csalódottság, hiszen össz-vissz egy órát tartott. Haragudtam a szervezőkre, amiért nem voltak képesek fedett helyen megrendezni.

Összességében fergeteges élmény volt, hiszen láttam Avrilt, ott állt előttem és a kedvenc számaimat énekelhettem együtt vele és több száz másik rajongóval együtt.

Betty Boop és 30Y

A tegnapi tétlenség után a mai nap kissé tartalmasabb volt, reggel felkerekedtünk és végig túrtuk a Bartók Béla összes ruhaüzletét, s mivel nem találtunk semmit, elmentünk a MOM parkba. Bár álmaim fekete magassarkúját most sem sikerült meglelni, azért gazdagabb lettem egy Betty Boop-os pólóval meg három pár fülbevalóval, amiket csak szülinapomon kapok meg. Ma sem vettem rá magam az olvasásra, ám rájöttem, hogy még van időm hétfőig, meg lehet, hogy komolyan sem veszi Döme a dolgot.

Délután aztán jött Norbi meg apám, leszakadt az ég, rossz kedvem volt a 30Y számoktól és nekiálltam dalt írni. A Luca meg nekiállt megzenésíteni. Hát ez van. Ide nem teszem fel, mert ami a netre felkerül, általában le is kerül onnan méghozzá más gépére, s ezt nevezik plágiumnak. Ha egyszer befut a Luca, nem akarom, hogy lopási ügy legyen a dalszövegeiből. Remélem, hogy egy menő banda énekese lesz. Ki is nézem belőle, csak kéne rá néhány tetkó, olyan Kat von D-sen. Most pankrációt kell néznem a TV2-n. (Jóban Rosszban)

Hiába...

Hülye vagyok, ez nem kétséges, de azért meg lehet engem is érteni. Teljes glancban bámultam ki az ablakon egész nap, elvesztegettem 12 órát és még nem is mentem vele semmire. Basszus...

Ami most foglalkoztat, dühít és összezavar

Gyilkos elmék(elme)

A kétnapos Criminal Minds maraton után kissé függője lettem a sorozatnak és a témának is. Lehet, hogy lassan kezdek én is pszichopatává válni, szóval jól járna a családom, ha elzárná előlem a késeket, egyéb éles tárgyakat, na meg a High School Musical zenefájlokat. A végén még halálra kínozom őket. :)

Hazafelé a buszon rengeteget gondolkoztam és nagyon boldog lennék, ha a gondolataimat szavakba tudnám önteni, de sajnos nem megy. Persze rámjött az írhatnék, de nem volt nálam papír, csak az a francos Anyegin, ami még könyvtári is, tehát nem vette volna jól ki magát, ha összefirkálom. Ha a sajátom lenne, biztos megtettem volna. Fáradt vagyok és ihletlos, úgyhogy most nem írnék többet. Pedig szeretnék, eszméletlenül szeretnék.

„Semmi sem egyszerűbb, mint elítélni a gonoszt. És semmi sem nehezebb, mint megérteni!” – Dosztojevszkij 

Luca,Villon,Anyegin és a locsoló iránti vágyakozás

Holnap indulok Veszprémbe, úgyhogy nem leszek gépnél pénteken és szombaton. Remélem addig a világ kibírja nélkülem, vagyis inkább fordítva, mert az univerzum még azt is kibírná, ha egy sorozatgyilkos kizsigerelne és kidobna az autópályára egy napsütéses reggelen. Na mind1.

Ma volt nálunk a Luca, megismerkedett a természetes élőhelyemmel, remélem, hogy nem volt nagy trauma a dolog. amúgy most büszke vagyok magamra, ugyanis megírtam az egyik rómás témámra az esszét, tehát eggyel kevesebb gond majd későbbre. Továbbá olvastam már vagy 30 oldalt az Anyeginből és nemsokára kész vagyok Villon nagy testamentumával. Demeter igazán büszke lehetne rám, de szerintem fel sem fog neki tűnni, hogy én már ismerem a műveket, úgysincs sok kedvem hozzászólni az órákon.

Eszembe jutott, hogy annak idején a srácok többek között azért locsolták a csajokat, hogy jó pontot szerezzenek náluk.(na meg tojást) Szerintem ez még manapság is nagyjából így van, ez onnan tudom, hogy engem általában az öcsém és az apám locsol meg, s ennek mostanában eléggé nem örülök. Jól jönne valami szőke herceg fehér lovon, de az is elég, ha sötétbarna és BKV-val jön. Mondjuk 14-essel vagy 214-essel vagy villamossal, esetleg 103-assal, vagy amivel csak akar. Csak jöjjön.

Húsvét táján édes szokás 
A vödörrel locsolkodás 
Nálam is van szagos kölni 
Ha rádöntöm, meg fogsz ölni?

Eszemben sincs....csak öntsd....

SPOILER!! HOUSE 5x20-Simple Explanation

A sorozatvilág legfőbb mozgatórugója egyértelműen a pénz. Míg mi egy-egy széria szereplőinek az életét követjük, addig az őket alakító színészek nem is ezt az életet élik, ez csupán a munkájuk. Fura ebbe belegondolni. Ma délután órákon át arra vártam, hogy végre találjak magyar feliratot a House legújabb epizódjához, mivel azt a hírt terjesztették a neten, hogy az egyik főszereplőt kiírják, s nem is akárhogy, halállal. Vártam, vártam, aztán már nem bírtam tovább és elkezdtem nézni angol felirattal. Nem értettem meg mindent, de a lényeg, az érzések és a látvány egyértelműen átjött. Nagyon durva rész volt, egyszerűen földhöz vágott. Kb. a hatodik percben borult fel minden, mikor a monitor elé tévedő vándort az a kép fogadta volna, hogy Thirteen és Forman a földön ülnek, tiszta vér mindenük és éppen bele próbálnak törődni abba, hogy Kutner halott. Fejbelőtte magát egy pisztollyal. Minden előzetes jel és búcsúlevél nélkül, egyedül és mocskosan vetett véget az életének. Ennyi, paff. House persze a hetibeteg mellett nagyban nyomozott, hogy vajon miért, a végső teóriája szerint nem is öngyilkosság volt, s én szinte az első perctől kezdve Taubra gyanakodtam, de nem tudtunk meg még semmit, szerintem nem is fogják nagyon kidolgozni ezt a szálat. Kal Penn azért lépett ki a sorozatból, mert egy állást kapott a Fehér Házban Obama mellett, akinek lelkes támogatója volt már a kampányok alatt is. De azért szemétség ilyen hirtelen és magyarázat nélkül meggyilkolni valakit, ha igazából a való életben nem is létezik. Lehet, hogy az egyszerű magyarázat a helyes magyarázat.(Sometimes the simple explanation is the right explanation) Én ebben nem hiszek, szerintem nem maradhat ennyiben az egyik főszereplő halála.

Függés(+Lora)

Ha nem függenénk annyira a Föld többi lakójától, talán sokkal a könnyebb lenne az élet. Hiszen mégis mi okozza a fájdalmat legtöbbször? Ha valaki nem szeret minket viszont, ha valaki meghal, ha valakivel valami rossz történik. A közös nevező mindig a VALAKI. Csak ezt az apró szócskát kéne kikerülni, s már is könnyebb lenne minden. Én ezt már rég beláttam, így sokkal könnyebben fogadom a stresszhelyzeteket. Ez még a hasznomra fog válni, ám borzalmasan elviselhetetlen számomra, hogy a körülöttem lévők teljesen máshogy gondolkoznak. Makacsak, ragaszkodók és nem bírják kizárni a zavaró tényezőket. Na de álljon meg a menet, ha ez engem idegesít, akkor nem is működik olyan jól a világtól való elhatárolódásom. Huppsz.

Ma a Bencsi kölcsönadta a Lorát, ami egy gyönyörű magyar film. A címszerepet egy amerikai lány játssza, így két nyelven ment a forgatás, de a végeredményen ez nem érezhető. A másik főszereplő Nagy Péter, aki Zalaegerszegen Hamlet volt,  s a színdarab után két órán át dumáltunk vele, akkor mesélte el, hogy azért tették bele az előadásba a szaxofont, mert ha már úgyis megtanult egy film kedvéért, akkor miért ne? Ez volt az a film. Érdekes látni a "vásznon" egy olyan srácot, akitől pár méterre ültem, hallottam a hangját, éreztem a cigifüstjét, s néztem, amint a fárasztó nap után megissza a jól megérdemelt Heineken-jét. Nézed a filmet, látod, hogy milyen szar a szereplő élete, de azért nem vagy olyan szomorú, mert tudod, hogy csak mese az egész, erre látod a fiút élőben, s észreveszed, hogy ő is ugyanolyan kimerült esténként, mint te vagy én. De most kinek is beszélek?

olyan mindegy, kicsit dezsavű

A 30Y-ról először tavaly tavasszal hallottam, Zsófi mutatta, s napokig csak a Bogozd ki volt műsoron, mindenhol azt énekeltem magamban a nyáron, valahogy megigézett a srác hangja, éreztem rajta azt a 'nekem mindegy'-hangulatot, azt az 'örök nyár'-érzést, mikor minden olyan jónak tűnik körültted, süt a nap, a haverjaid röhögcsélnek, a víz hűvös, de neked legszívesebben valami mást volna kedved csinálni. Elmenni, elmenekülni, vagy akármi. Erről eszembe jutott a Hamlet egy sora:

"Meghalni - elszunnyadni - és alunni!
Talán álmodni:..."

Most újra rátaláltam pár számukra, megint nem látom értelmét néhány dolognak és érzem, hogy lassan jön a nyár, amikor majd itthon fogok ülni, nem csinálok semmit, és annyira fölöslegesnek érzem magam ebben a kurva nagy világban, hogy megint elvesztem a fonalat, s ezt a bizonyos fonalat keservesen keresem majd, hogy legyen miért maradni. Holnap kezdődik a tavaszi szünet. Ugyanez lesz most is.

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

Nem bírom az üres és sablonos dalszövegeket, mert egyszerűen giccsesek és kész, ezért is van, hogy a legtöbb zene, amit igazán szeretek, nem is a legismertebbek közé tartozik, mert talán a szövege az, ami számít, nem pedig a fülbemászó hang vagy dallam. Ám ezúttal most szégyen szemre egy Hannah Montana, azaz Miley Cyrus szám ihletett meg, méghozzá ez a sor:

They say that good things take time, but really great things happen in a blink of an eye.......

Hát igen, a rossz és jó dolgok egyaránt egy szempillantás alatt jönnek, s van hogy ennyi idő alatt már tovább is suhannak. A hetek óta tartó befelé való építkezésemet(értsd: magam körüli védőháló szövés+nem húzom fel magam a világon, hiszen nem érdekel semmi és inkább csak önzősködöm kicsit) egy szempillantás alatt sikerült lerombolni egy hülyeséggel, egy apró hülyeséggel, amelyért egyesek meghalnak, mások nem képesek élni nélküle, én meg eddig nem hittem benne, hogy a közeljövőben megengedem magamnak, szóval ez az apró cucc most felforgatott idebenn és nem tudok mit kezdeni magammal. Tipródom, szenvedek és két irányba húz a szívem. Jaj de utálok szerelmes lenni! Basszus!

FMH-ból hazatérve összezavarodottan és kissé szerelmesen

Hát, most bármit megadnék azért, hogy egy évet visszarepüljek az időben. Ma voltunk a többiekkel az FMH-ban és újra részese lehettem a nagy show-nak, igaz csak nézőként, de a hangulat így is átjött. A keringő meg egyszerűn fenomenális volt, majdnem sírtam a végén, s legszívesebben én is ott táncoltam volna valakinek a párjaként. Olyan borzalmas ez az érzés, egyszerre sírnék és nevetnék, toporzékolnék és ugranék valakinek a nyakába. Utálom ezt és egyes forrásaim szerint ezt a szörnyű betegséget úgy hívják, hogy szerelem. De én nem akarok szerelmes lenni!! Annak sosincs semmi jó vége, sőt, ha el sem kezdődik, akkor meg még rosszabb! Már megint nem vagyok érthető, de most képtelen lennék szépen fogalmazni. Amúgy jó volt újralátni a régi osztálytársakat, igen sokan ott voltunk a keménymagból: Mása, Orsi, Vivi, Norbi, Marci, Burt, Mravik és Emi, akit körülbelül két percig láttam csak, de ő is ott volt.

Az est fénypontja természetesen az volt, amikor megpillantottam a tavaly még olyan éretlen és gyerekes hétcés srácokat. Egy fejjel magasabbak nálam, a fekete pingvinruhájukban úgy néztek ki, mint kész férfiak.......(a pontok helyére mindenki gondoljon oda azt, amit akar, én is ezt teszem... <3

A képen amúgy a tavalyi keringő látható, középtájt pedig ÉN.

Változnak a dolgok?

Igen, minden változik, s legtöbbször észre sem vesszük. Megszokjuk, hogy valami új lép be az életünkbe, s a már oly rég ismert momentumok pedig lassacskán feledésbe merülnek. Amióta az eszemet tudom, mindig nehezen fogadtam a változásokat, így volt ez tavaly is, amikor ballagtunk, s mind a mai napig pánikroham kerülget, ha elvesztek valamit. Így volt ez a tolltartómmal is, benne volt egy csomó emlékem, apró papírfecnim, amelyeket nem szoktam olvasgatni, de eddig mindig biztonságot adtak a jelenlétükkel. Aztán persze valami csoda folytán meglett a tolltartó, örültem is neki, mint majom a farkának.

Ám vannak olyan változások, melyeket várok, bár szokatlannak érzem a helyzetet. Úgy tűnik, hogy mostantól már nem leszek annyira begubózva, s az eddig igen nagy mértékben alulbecsült hétvégéim minden percét ki fogom használni, legyen szó egy kis kiruccanásról a barátokkal(vagy remélhetőleg egy bizonyos emberrel majd), esetleg rendrakásról vagy tanulásról. Mától kezdve nem fogok annyit lustálkodni. Aludni ráérek, ha meghaltam. Ott lesz elég szabadidőm.

Ha szerencsém van, talán le tudom lassítani az időt és már nem fog olyan semmitmondóan elsuhanni mellettem egy-egy perc, óra, nap vagy hét.

Ötösök,Bikás,Zsófi,Luca,húrok,LOST, USB,

Na most kivételesen minden kezd jó lenni, azon kívül, hogy a húsvéti nyuszi(gemacht aus Schokolade) kicsit megülte a gyomromat. Lehet, hogy túl korai volt, na meg nem is kéne csokit enni. :(

Délután egy kémia, két irodalom és egy ének ötössel tértem haza, méghozzá egy szál rövidujjúban. Ki is használtam a jóidőt és később anyával kimentünk a Bikásra meg a környékre császkálni egyet, találkoztam a Lucával(remélem nem zavartam és nem égettem le a jelenlétemmel), ő is jó hírrel tudott szolgálni nekem, így lehet, hogy előbb-utóbb végre el tudok kezdeni gitározni, az első szám, amit magamtól meg fogok tanulni(ha összejön) Anna Nalick-Wreck of the day című száma, gyönyörű és nem tűnik olyan nehéznek.

Fél hét körül a rozzant rollerrel felszerelkezve kimentem Zsófival is sétálni, nagyon jól éreztem magam, tényleg. Örülök, hogy nincs többé fasírt, bár én egyáltalán nem éreztem a fasírtot indokoltnak, mármint én egyáltalán nem haragudtam se rá, se bárki másra. (Najó, haragszom én sok mindenkire, de nem a barátaimra.)

Egyetlen negatív dolog jutna most eszembe, méghozzá az, hogy nem műkszik az USB kábelem, így a marha jó számokat nem tudom áttölteni az MP4-emre, de legfeljebb majd költsönkérem Norbiét.(Éljen az optimizmus!!)

Majdnem el is felejtettem, hogy mikor hazaértem, egy frissen sült(töltött) LOST epizód várt rám, ami nagyon-nagyon-nagyon-nagyon tetszett, alig várom a jövőhetet!

Most megyek, lesz ma Fringe meg CSI:NY, úgyhogy lesz mit nézni! Tschüss!

Kint-e vagy bent

Itt a szépidő, itt a tavasz. S mégis, valahogy nincsen hatással rám. Túl sok a kint, s túl kevés a bent. Több időt akarok tölteni magammal. Megismerni a lányt, akinek a gúnyájába bújva hallom gondolatait nap, mint nap. Rengeteg az ember és a hatás körülöttem, jó lenne, ha kihalna a fél világ, csak egy órára. Nem értesz? Nem baj. Itt egy kis Hamlet.
"Meghalni - elszunnyadni - semmi több;
S egy álom által elvégezni mind
A szív keservét, a test eredendő,
Természetes rászkódtatásait:
Oly cél, minőt óhajthat a kegyes."