A 30Y-ról először tavaly tavasszal hallottam, Zsófi mutatta, s napokig csak a Bogozd ki volt műsoron, mindenhol azt énekeltem magamban a nyáron, valahogy megigézett a srác hangja, éreztem rajta azt a 'nekem mindegy'-hangulatot, azt az 'örök nyár'-érzést, mikor minden olyan jónak tűnik körültted, süt a nap, a haverjaid röhögcsélnek, a víz hűvös, de neked legszívesebben valami mást volna kedved csinálni. Elmenni, elmenekülni, vagy akármi. Erről eszembe jutott a Hamlet egy sora:"Meghalni - elszunnyadni - és alunni!
Talán álmodni:..."
Most újra rátaláltam pár számukra, megint nem látom értelmét néhány dolognak és érzem, hogy lassan jön a nyár, amikor majd itthon fogok ülni, nem csinálok semmit, és annyira fölöslegesnek érzem magam ebben a kurva nagy világban, hogy megint elvesztem a fonalat, s ezt a bizonyos fonalat keservesen keresem majd, hogy legyen miért maradni. Holnap kezdődik a tavaszi szünet. Ugyanez lesz most is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése