Igen, minden változik, s legtöbbször észre sem vesszük. Megszokjuk, hogy valami új lép be az életünkbe, s a már oly rég ismert momentumok pedig lassacskán feledésbe merülnek. Amióta az eszemet tudom, mindig nehezen fogadtam a változásokat, így volt ez tavaly is, amikor ballagtunk, s mind a mai napig pánikroham kerülget, ha elvesztek valamit. Így volt ez a tolltartómmal is, benne volt egy csomó emlékem, apró papírfecnim, amelyeket nem szoktam olvasgatni, de eddig mindig biztonságot adtak a jelenlétükkel. Aztán persze valami csoda folytán meglett a tolltartó, örültem is neki, mint majom a farkának.
Ám vannak olyan változások, melyeket várok, bár szokatlannak érzem a helyzetet. Úgy tűnik, hogy mostantól már nem leszek annyira begubózva, s az eddig igen nagy mértékben alulbecsült hétvégéim minden percét ki fogom használni, legyen szó egy kis kiruccanásról a barátokkal(vagy remélhetőleg egy bizonyos emberrel majd), esetleg rendrakásról vagy tanulásról. Mától kezdve nem fogok annyit lustálkodni. Aludni ráérek, ha meghaltam. Ott lesz elég szabadidőm.
Ha szerencsém van, talán le tudom lassítani az időt és már nem fog olyan semmitmondóan elsuhanni mellettem egy-egy perc, óra, nap vagy hét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése