Ha képes lennék rá, minden nap megállítanám az időt. Először is, reggel, mikor fel kéne kelni, viszont annyira jól esne még egy kicsit nyomni az ágyat, s a puha párnák közt hagyni, hogy téged meg az álom nyomjon el. Később, mikor beérek a suliba, akkor függeszteném fel a percek rohanó folyását, mikor reggel, az első óra előtt, beülök a kanapéra és elmélkedem. Van, hogy egyedül, esetleg lehuppan mellém valaki és betársul, de mindig imádom ezt a húsz percet, ami alatt depressziós, pszichopatából átvedlem kedves, szorgalmas, kötelességtudó kisdiákká. Délután, mikor hazaérek, általában már itthon van mindenki. Ez alatt anyut és Norbit értem. Első dolgom, hogy leülök ebédelni. Legszívesebben minden egyes étkezésnél addig ennék lelkiismeret-furdalás nélkül, amíg csak akarok, úgyhogy itt is jól jönne egy megálló. Én kis ételfüggő. Este már igen gyorsan rohan előre az a pár óra, ami alatt be kéne pakolni a táskát, ki kéne készíteni a másnapi ruháimat és fogat mosni, zuhanyozni átöltözni kéne. Itt csak egy apró percet nyújtanék el, méghozzá azt, amikor elvégezve minden dolgom, s belefáradva az aznapi sorozatba bedőlök az ágyamba és hagyom, hogy elszenderedjek, s álmodjak olyan dolgokról, melyek tán az életemben sosem valósulnak meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése