Jógyerekek képeskönyve

"Egy kisgyermek akkor jó,
Hogyha nem rossz sőt, mi több,
Hogyha kel és feküszik,
Fűben ül, mint a nyuszik.
Úgy várja a Jézuskát,
Ki hoz néki fapuskát.

Ámde aki rossz, az rossz,
Ruhácskája csupa kosz...
A játéka okádék,
S nem jár neki ajándék.
Viszont éppen neki szól
Ez a jó kis képeskönyv..."

Nagyon jó volt másfél órára elfelejteni, hogy holnapra le kell adni a portré vázlatát, meg tanulni is jó lenne az olaszra, sőt mi több, a média is kezd a nyakamra nőni, hiszen gyakran megesett, hogy nem mentem moziba és ez most elég erősen kihat az órákra, szóval kezdem fontolgatni, hogy mégsem kéne média faktra mennem. A filmes szakma úgysem rendes hivatás, mondja az előző genráció, nem vinném semmire, na meg meg sem tudnék élni belőle. Elbizonytalanodtam. Mi lesz velem ha nagy leszek? Vagy fiatalon meghalok és örökre rossz gyerek maradok? Már hallom is a fejemben: És elvérzett Kittike, nem maradt csepp vére sem, rossz gyerek volt Kittike, holnap temetik, ó szegényke!

Pár dolog, amitől elolvadok(a 100 °C kívül)

Gary Lightbody(Snow Patrol), angol akcentus
Für Elise, a gitár hangja
kék/zöld/barna/aranybarna/fekete szemek, Julian McMahon és egyéb macsó és idősebb pasik
hóesés karácsonykor, Dudi, csokipuding

Snow Patrol-Just Say Yes

...disappearances happen.

Pains go phantom.Blood stops running and people fade away...(Grey's)
Van, hogy az emberek eltűnnek. Percekre, napokra, s ha tudjuk, hogy hol is vannak, mit csinálnak éppen, mégis olyan, mintha nem léteznének, legalábbis a mi világunkban nem. Előfordul, hogy valakit évek múltán látunk újra, esetleg soha többé.
Valaki eltűnt. Nem a vidám manóról szólok most, aki eddig bennem élt, s egyre homályosabbnak hat az alakja az aurám belsejében. Egy emberről van szó, akihez láthatatlan szálak kötnek, s jó lett volna megbeszélni, mi is a helyzet. Remélem lesz még rá lehetőségem.
Jövő hét szerda, negyed négy. Lehet, hogy az egész életem megváltozik, vagy netán újból csalódom egy nagyot. Várom, mert megöl a kíváncsiság, látni akarom a jelenetet magam előtt, vajon mit teszek, mit mondok és milyen reakciókat kapok. És vajon lehet bízni úgy egy emberben, hogy az orra elé hányj minden kínzó mocskot és sötétséget, s lehet bízni abban, hogy segít?
sich verlassen auf jemand/etwas (+A.)

Katy Perry Unplugged

Annyira szeretem élőben hallgatni a kedvenc dalaiban, főleg ha még nézhetem is a videót hozzá és Katy Perry-n valami emberi ruha van! :) Most két új számot szúrnék be, de az Unplugged CD-n/DVD-n megtalálhatók: I Kissed A Girl, Lost, Thinking Of You, Waking Up In Vegas, Ur So Gay.

Eyes wide open

Kezdek feltámadni hamvaimból, már nem vagyok lázas, csak néha köhintek egyet, egyet, viszont iszonyatosan hányingerem van, szóval ha valaha gyerekvállaláson kapnám magam, mindenki szóljon, hogy gondoljam át még egyszer, mert a hányingertől dührohamot kapok és átmegyek psychopath-be. Bár, ha semmi bajom sincs, akkor is kicsit szadista vagyok, rájöttem, hogy én a Bencsi tökéletes ellentéte vagyok, ugyanis a vér látványától nem elájulok, hanem...kissé vérfetisiszta vagyok, de azért ne zárassatok be, mert tetlegességig más emberen egyelőre eszemben sincs(najó, azért Fekét felnégyeltetném), saját magamon pedig már rég nem kísérletezem, mert nyoma marad és megbánom, ha látom az eredményt. Hát...szóval nem vagyok normális, de ezt eddig is tudtuk.

Az utóbbi egy hétben szinte semmit nem aludtam, ugyanis alig kaptam levegőt. Egyik éjjel azon gondolkodtam, h amennyiben a hasamon fekszem, az alattam elterülő levegőt szívom be, amelyet szerintem valamilyen szinten vonz a Föld gravitációs ereje, így nagyobb erőfeszítést kell tennem, hogy hozzájussak. Ellenben, ha a hátamon fekszem, akkor a rámzúduló levegőoszlopot fogyasztom, s akkor meg az a nehéz, hogy csak annyit lélegezzek be, amennyit tudok, mert különben fáj a dolog. Na és akkor itt a kérdés: mégis akkor hogyan aludjak úgy, hogy nem veszek levegőt? Hát, ja....az elvonási tünetek beindítják az ember agyát, de annyira féltem, hogy reggel arra ébredek, hogy álmomban megfulladtam, hogy kénytelen voltam pár napra nyitott szemmel aludni(tehát nem aludni), s hanyagoltam a bogyót. De mostmár jobban vagyok, így asszem szabad az út. És akkor most szúrnám be Amy Winehouse Rehab című számát, persze csak úgy, hogy magamban kezdem dúdolni. Life sucks...

Alkonyat (Tegnap este belém kóstolt)

Tegnap délután még csak meredtem magam elé, hogy mi ez a nagy felhajtás még az Interaktívban is, s miért szereti annyi tinilány a Twilight-ot, de azt hiszem sikerült megértenem, mert tegnap letöltöttem, s kiderült, hogy én is ugyanolyan tucatba illő tinilány vagyok, mint a többiek. Megnéztem, sőt, még csak a felénél tartottam, este úgy hagytam és már akkor is olyan rajongója lettem a dolognak! Ez a film egyszerűen tetszik, a vámpírok eddig is cukik voltak, és ......ÁÁÁÁÁÁÁÁááááááá...... :)
Ha jól tudom, pénteken jön ki az új rész, tehát a C meghajtómat már relaxra küldtem, hogy készüljön. :) Szegénykém már így is túl véres a memóriája, na de ennyi vámpírtöbblet!

Tripla V (minden azoknak, akik nincsenek képben)

vak.vezet.világtalant.
Bár mint mindig, most elég kaotikus és felszültség dús volt a kezdet, nagyon jól sült el a terem. Sikerült olyan sötétet teremtenünk, amely teljes vakságot eredményezett a belépő kisebb csoportoknak, bár kaptak a fejükre kendőt is. :) A legjobb az egészben az volt, hogy a sötétben nem tudtuk, kivel állunk szembe, így amikor megkérdtük őket, hogy rajzoljanak, keressék a csörgő labdát, vagy pózoljanak a fényképezőnek, nem tettünk különbséget tanár és diák között. :) Szeiman abban a piros fülvédőmben volt, amit én viseltem kiskoromban. :) Fekét meg jól megdobáltam zsírkrétával. :D Érdekes volt látni, hogy Tar mennyire pozitív és jófej Jocival ellentétben, aki elég fapofát vágott egy emelettel lejjeb karaoke közben. Bár szerintem nem jutottak be valami sokan a terembe, nagyon jó volt a külső dekoráció és állítólag a DÖ 28/30 pontot adott nekünk. :) Majd ha lesznek képek, teszek ki.

Filózik,h hova kapcsoljon,de inkább lefexik,mer nincs semmi a tv-ben.

Ma Zsazsával újból bevettük az allit és sikerült beszereznem egy olyan ruhát, ami nagyon nagy szerelem. :) Ma volt a gólyabál, s nem mentem el, remélem nem lesz holnap nagy lebaszás dekától, bár cserébe elég sokat güriztem a plakátokkal. Ha kell, még meg is verem a nőt, ha konzultálja a Lucát. Megvédelek!!! A képeken az utóbbi két nap néhány gyöngyszeme és egy remek fotó Dudiról, melynek a címe, a post címe is egyben. :)

Shopping, My Chemical Romance : Mama

Azt hiszem kezdek bedárkulni. :) Teljesen más tészta, ma voltunk az Allee-ban, s sikerült is vennem ezt-azt, pl. egy cicás spagettipántost, egy satyit meg egy olyan fülbevalót, hogy huhúúúúúú!! :D Nem mellesleg az Orsi is vett egy ugyanilyet, szóval hívhatjuk mostantól egyenfülbevalónak is. Nagyon durva, pénteken felveszem, menni fog a feketéhez. Most pedig jöjjön egy zseniális dal.

Mama, we all go to hell.
Mama, we all go to hell.
I'm writing this letter and wishing you well,
Mama, we all go to hell.

Mama, we're all gonna die.
Mama, we're all gonna die.
Stop asking me questions, I'd hate to see you cry,
Mama, we're all gonna die...

Lírai

Húúú, de írnék, s volna is miről,
de oly röpke most a szabadidőm!
Kifut a tej és hajt a tatár,
az öcsém a hátam mögött áll,
fenyeget, hogy mi lesz, ha nem iszkolok,
én meg itt épp a blogomra piszkolok?
Családi élet folyik itthon nagyban,
a pszichológus meg mindig házon kívül van.
Lassan jönnek az E5vös-napok, baby!
Holnap meg végre megnyílik az Alle.(alli)
Itt van a vége, fáj már az alkarom
majd fogok még írni, ha lesz rá alkalom.
Lábam is sajog, reggel a székbe basztam
Azóta bicegek, mint részeg az árokban.(vagy annak partján)

Bojócok

A tegnap igazi kis hullámvölgy volt. Tesin jól elvoltam a vesztes...akarom mondani nem olyan tehetséges csapatban, s röpiztünk egy nagyot, aztán jött a matek. Kettes lett a gyönyörűség, szóval a véleménymodnásnál nem mertem megszólalni, mert féltem, hogy felemlegetem a tanárúr felmenőit és avelük történő szexuális kapcsolat létesítését.(Bazd meg anyádat!) Döme óráin is szenvedtem, de aztán a töri elment, elugrottunk lyukas órákban a Lucához, kissé megőrültünk, majd visszatértünk egy kicsit még tarozni.(vagy törizni?) :)

Future, EOTW, Snow Patrol-How To Be Dead

Kiolvastam a könyvemet és meg kell mondanom, nagyon jól esett.Ha valami engem igazán megérint, akkor általában úgy reagálok rá, hogy megjön az ihletem és írni kezdek, na ezúttal is ez történt, de azt hiszem, hogy nem fogom elérni sosem, hogy íróként befussak. És ilyenkor jut eszembe megint, hogy vajon mi a csőtészta leszek, ha nagy leszek. Két, de inkább három dolog van, ami érdekelne, de az egyik a másik kettőtől annyira távol áll, hogy semmiképp sem tudom még, miképpen fogok dönteni. Hát...mondjuk ha a mai világot nézzük, az én kis világomat, na meg, hogy állítólag 2012-ben jön a világvége, azt hiszem nem is kell sokat fárasztanom magam a pályaválasztáson. :) Meghalunk basszus, ez van. Vagy csak én. Majd eldől.

Bűbájos Boszorkák 2x02 Utazás a jövőbe

Annak idején ez tényleg egy olyan rész volt, amit végigizgultam, s a befejezésnél majdnem bőgtem, amikor meg minden jóra fordult, tiszta szívből örültem. Az epizód 1999-ben készült és játszódott, hozzánk pedig 2003. decemberében érkezett meg, s mikor Phoebe felírta a tíz évvel későbbi dátumot, tehát az 2009.02.12.-ét, olyan messzinek tűnt, s én is elgondolkodtam, hogy vajon akkor hol fogok tartani. Tessék, itt vagyok, már harmadjára ismétlik a sorozatot és azon kaptam magam, hogy lassan vége 2009-nek. Sok minden történt velem, visszanézve el sem tudtam volna képzelni a jövőmet, s ha most gondolnék bele a következő tíz évbe, hát, inkább nem is teszem. Csak belefájdulna a fejem, ami így is sajog.
Nagyon örülök, hogy újra leadják a Charmed-et. Életem meghatározó része volt, s az is marad, sok mindent köszönhetek ennek a sorozatnak, a Bübi volt a legelső "függőségem". Jó érzés délutánonként nosztalgiázni, s ha nem is nézem meg az összes részt, a kedvencekre beülök a hálószobába. :)

Beteg, de olvas, s nem annyira halott, mint Achmed

Jó érzés újra olvasni, s azt hiszem, hogy ezt a könyvet nekem találták ki. Mármint, inkább úgy fogalmaznék, hogy a történetek nem csak hogy megérintenek, hanem néha még mintha rólam is szólnának. Nagyon tetszik.

Azt hiszem, hogy nem tudom, hogy mi a szar bajom van, de többed magammal szeptember óta úgy érzem, hogy szarul vagyok. Fejfájás alap, alvászavar szintúgy, és akkor ezt még kiegészíti néha-néha, s felváltva pár egyéb szimptóma. És akkor Döme megkérdezi, hogy szerintünk az idei év fárasztóbb-e vagy sem. És ha igen, akkor a suli okozza-e. Hát...az a baj, hogy az én válaszom kissé összetett lenne erre a kérdésre, meg tisztában kéne lennie pár dologgal velem kapcsolatban, úgyhogy szerintem nem fogok valami velős kis véleményt fogalmazni neki jövő hétre.
Gondolom még sokan emlékeznek Jeff Dunham-re na meg Accccchmedre(Akkkhhhhhmed), a halott terroristára. Na, a hasbeszélő saját sorozatot kapott, tegnap megnéztem a pilotot és azt kell mondanom, hogy a minőség kissé hullámos. Volt, hogy alig bírtam abbahagyni a röhögést, meg olyan is, hogy tekertem bele egy picit. Most jött le a második rész, meglássuk, hogy kasza vagy folytatás követi. A képen Dudi, a gépfüggő.

Könny és könyv

Ma nagyon kiborultam, volt sírás meg rívás, meg itthonról is eljöttem, de azt hiszem ezt nem fogom gyakran elkövetni. Elég anyámnak, hogy mindenkivel csak baj van, magáról nem is beszélve, legalább a fekete bárány maradjon tiszta. off

Kihívás:
Szerezz be (ha még nincs meg) és olvass el egy olyan könyvet, amiről már sokszor hallottál, akár gyermekkorod óta mindig a kezedbe kerül vagy "szembe jön" a történet, a cím, a megfilmesítése, de még valahogy soha nem került rá sor! (innen loptam az 5letet:Tündérliget)
Na, hát holnap megy anyukám a Libribe egy könyvért, amit rendeltem, szóval lassan tán egy éve először fogok azért olvasni, mert olvasni szeretnék. A kép témába vág, de bizonyos okok miatt cím és szerző nem fog feltűnni ezen a blogon.

Wait Until Dark

Ha jól számolom, akkor eddig szinte egyik osztályprogramon sem voltam ott, de sebaj, nem kell nekem az eff osztály, hogy kulturálódjak. :) Tegnap este színházban voltam nagynénémmel, s az ő baráti társaságával. Na eleve ez a szituáció is vicces volt, mert érdekes látni mennyire más a felnőttek és a tizenévesek közötti baráti vagy haveri kapcsolat/beszélgetés. :) A darab egy ősrégi Audrey Hepburn film színpadi adaptációja volt(Várj, míg sötét lesz), s amelLett, hogy nekem való volt és iszonyatosan tetszett, Hábermann Lívia játszotta benne a főszerepet, ezért is kaptuk a jegyet ,tudniillik nagynéném valahogy egy baráti társaságba keveredett vele az utóbbi időben. :) Vége lett az előadásnak, meghajlás, stb, erre pár percen belül megjelent Livi, végigcsókolgatta a bandát és be lettem mutatva, így engem is végig csókolgatott. :) Hát, ezt bizony nem gondoltam volna akkor, amikor nekem ő még Pircsi volt a Tűzvonalbanból. :)

Hábermann Livi-Tűzvonalban: pipa
Matthew Fox-LOST: pipa
:D