Beteg, de olvas, s nem annyira halott, mint Achmed

Jó érzés újra olvasni, s azt hiszem, hogy ezt a könyvet nekem találták ki. Mármint, inkább úgy fogalmaznék, hogy a történetek nem csak hogy megérintenek, hanem néha még mintha rólam is szólnának. Nagyon tetszik.

Azt hiszem, hogy nem tudom, hogy mi a szar bajom van, de többed magammal szeptember óta úgy érzem, hogy szarul vagyok. Fejfájás alap, alvászavar szintúgy, és akkor ezt még kiegészíti néha-néha, s felváltva pár egyéb szimptóma. És akkor Döme megkérdezi, hogy szerintünk az idei év fárasztóbb-e vagy sem. És ha igen, akkor a suli okozza-e. Hát...az a baj, hogy az én válaszom kissé összetett lenne erre a kérdésre, meg tisztában kéne lennie pár dologgal velem kapcsolatban, úgyhogy szerintem nem fogok valami velős kis véleményt fogalmazni neki jövő hétre.
Gondolom még sokan emlékeznek Jeff Dunham-re na meg Accccchmedre(Akkkhhhhhmed), a halott terroristára. Na, a hasbeszélő saját sorozatot kapott, tegnap megnéztem a pilotot és azt kell mondanom, hogy a minőség kissé hullámos. Volt, hogy alig bírtam abbahagyni a röhögést, meg olyan is, hogy tekertem bele egy picit. Most jött le a második rész, meglássuk, hogy kasza vagy folytatás követi. A képen Dudi, a gépfüggő.