Jógyerekek képeskönyve

"Egy kisgyermek akkor jó,
Hogyha nem rossz sőt, mi több,
Hogyha kel és feküszik,
Fűben ül, mint a nyuszik.
Úgy várja a Jézuskát,
Ki hoz néki fapuskát.

Ámde aki rossz, az rossz,
Ruhácskája csupa kosz...
A játéka okádék,
S nem jár neki ajándék.
Viszont éppen neki szól
Ez a jó kis képeskönyv..."

Nagyon jó volt másfél órára elfelejteni, hogy holnapra le kell adni a portré vázlatát, meg tanulni is jó lenne az olaszra, sőt mi több, a média is kezd a nyakamra nőni, hiszen gyakran megesett, hogy nem mentem moziba és ez most elég erősen kihat az órákra, szóval kezdem fontolgatni, hogy mégsem kéne média faktra mennem. A filmes szakma úgysem rendes hivatás, mondja az előző genráció, nem vinném semmire, na meg meg sem tudnék élni belőle. Elbizonytalanodtam. Mi lesz velem ha nagy leszek? Vagy fiatalon meghalok és örökre rossz gyerek maradok? Már hallom is a fejemben: És elvérzett Kittike, nem maradt csepp vére sem, rossz gyerek volt Kittike, holnap temetik, ó szegényke!