Mindig is azt hittem, hogy az otthonom otthonos, de rájöttem, hogy csak tengődöm, igazából semmi sem tart itt és ott érzem jól magad, ahol a laptop elfér. Talán életemben először most találtam egy kis kényelmet, még mécsest is gyújtottam, már csak két zárható ajtó meg egy teljes arculatváltás hiányzik, hogy meglegyen a saját terem. A gond csak az, hogy ez nem az én szobám. Anya is itt alszik legtöbbször, mert Norbi mellett nem tud, ide jön olvasni, itt van az öcsém összes cucca. Éhezem egy saját térre, ahol a fal néha fekete, néha meg égők borítják vagy üres lapokkal van tele és én festhetek rá.

De úgyis vége van mindjárt, minek nekem itt ugrálnom. Egy perc és január.