Az átmeneti hullámvölgy kártyát húznám most elő, hogy mégis miért nem szoktam postolni, de igazából tök felesleges, mert aki szokta emezt itten olvasni, az infót kiszedhet belőlem élőszóban is, a többiektől meg már bocsánatot kértem(Timi).
Mint ahogyan azt már facebook-on is kifejtettem egy érthetetlen és ronda nyelven, mert éppen azon jött belőlem a dolog, ez a karácsony olyan lesz, mint egy találkozó valaki olyannal, akit egyáltalán nem kedvelsz, de muszáj neki mosolyognod csak azért, mert illedelmes emberke vagy. Hát igen, nem csak hangulatom nincs most hozzá, hanem már a pozitív oldalát sem látom, s nem értem, hogy eddig miért voltam felvillanyoztam attól a 72 órától, amelyben leadják az összes családi filmet a tévében, bámulhatok egy fahullát vagy egy kuala lumpuri kisgyerekek által éhbérért összetákolt műanyag szart, s persze ott van a két pofára zabálás is, meg a spirituális része, amelyről nem fejtem ki ilyen nyíltan a véleményem, mert a végén megsértek valakit. A szünet gondolata sem tölt el örömmel, azt hiszem, csak egy dolog van, ami miatt nem tüntetek világvégéért, s az pedig az alvás, bár valamilyen szinten az is egy világ vége, hiszen álmainkban nem itt vagyunk. Nagyon, nagyon messze vagyunk.
Voltak olaszok, jól sült el. Lassan mennem kéne nyelvvizsgázni, meg tanfolyamozni, jövőre érettségi, s a magyar órákon két dolgot teszek: 1, azon agyalok, hogy miképpen fogok majd bemagolni x tételt anélkül, hogy valaha hallottam volna róluk 3 épkézláb mondatot. 2, elmélkedem, hogy milyen elmebaj lehet a diagnózisom, s sajnos nem a 'mindjárt agyfaszt kapok' állapotot próbálom elemezni, hanem valami sokkal szarabbat.
Inkább nyomjunk be egy kis zenét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése