* Ha egyszer úgy adódik, hogy nekem(ismétlem, NEKEM) gyerekem lesz, sosem fogom pocaklakónak hívni születése előtt.
* Kiskoromban minden vágyam az volt egy ideig, hogy láthassam a Dínó című rajzfilmet a moziban, mert annyira elvarázsoltak azok a hatalmas izék, még burger kinges játékaim is vannak valahol a szekrény alján. Anya volt is olyan aranyos, hogy elvitt a Camponába, de mikor a pénztárhoz értünk közölték, hogy elfogyott minden jegy. Ez úgy megmaradt bennem. Mindez azon az ősszel volt valószínűleg, amikor suliba kerültem, ugyanis 2000 novemberében mutatták be itthon, bár úgy emlékeztem, hogy kisebb voltam. Mindegy.
* Macaulay Culkin egy nagyon cuki kispofa volt anno, természetesen megnéztem tegnap és néhol legszívesebben Shift+P-t nyomtam volna, hogy bevághassam később ide az arcocskáját. Imádom a magyar verziót, hiszen az angolt még nem láttam, s különben is, ezen nőttem fel, de eléggé félrefordították vagy kihagytak egy, s mást annak idején. Ennek ellenére a komplett szövegkönyvet, úgy ahogy van, lehetne idézgetni. Csak az a baj, hogy nincs fenn a neten, én meg most nem fogok nekiállni, bár semmi dolgom.
(UPDATE: letöltöttem, kivágtam, íme)
* Apropó semmi dolgom sincs, az eszemben volt, hogy valamit kellene tanulni, de elfelejtettem. Ez van.
Ne is hívd Pocaklakónak, bár ki tudja anno majd mi lesz a divat. Amúgy is lesz majd egy pillanat, amikor eszedbe jut egy aranyos becenév, ami kitart a terhesség végéig. Ilyen nálunk Mütyűr, amit Peti talált ki. Igaz már nem állja annyira a helyét, lévén Magzatunk 40 centi és másfél kiló körül mozog, de azért még mindig így emlegetjük. Még véletlenül sem Aliznak, ami a tisztes, becsületes neve lesz egyszer :-)
VálaszTörlésMacaulay Culkin pedig tényleg édes kisgyerek volt, sokszor hasonlított öcsémre :-)