Benelux Államok és a Rajna-vidék Special Edition: Bruges

Ebben a posztban kizárólag csak szívem csücskéről, Bruges-ről lesz szó, hiszen megérdemel egy külön bejegyzést, ha már ezért az egyetlen városért mentem el az utazásra!

Mint mindig(Snow Patrol-Sziget), most is a rajongásom akkor vált nagyobb volumenűvé, mikor már vége volt mindennek, hiszen tegnap megnéztem újra a filmet, s sok mindenre akkor jöttem rá, ugyanis néhol azt hittem, hogy nem is ott forgattak, mint ahol vannak a helyszínek eredetileg, aztán kiderült, hogy de, s kicsit sajnálom is, hogy nem néztem meg indulás előtt rögtön Fiennes-éket, ugyanis ha így tettem volna, nagyon sok minden erőteljesebb hatást keltett volna bennem.

Kisebb buszozás után értünk a városszéli parkolóba, s kivételesen gyönyörű időnk volt. Átsétáltunk két hídon, melyből az egyik a Minnewater nevezetű vizecskén(tó?folyó?határeset.) ível át. A környék tele volt kacsákkal meg hattyúkkal, átérve egy bástya fogadott, s egy sétány, melynek egyik oldalán a Minnewater terült el, másik oldalán aranyos házak, s nemsokára eljutottunk a beginák kolostorához, mely egy gyűrűszerű épületegyüttes, közepén parkkal és egy templommal, melynek kapuja felett Magyarországi/Árpád-házi Szent Erzsébet szobra található, s az üvegablakok, valamint a főoltár is őt ábrázolja, hiszen a beginák II. Andrásunk lányát választották védőszentjüknek. A templom nagyon aranyos, csendes, s azt hiszem, végre tudom értékelni az ilyen helyeket, úgyhogy a legközelebbi osztálykiránduláson már nem fogom Dömét anyázni, ha újabb székesegyházat vagy kápolnát kell meglesnünk.

Keskeny, több százéves házakkal tűzdelt utcákon haladtunk, a Miasszonyunk Katedrális mellett betértünk a Gruuthuise palota udvarára, amely egy gazdag, s megbecsült polgármester és lovag rezidenciája volt, aki a nappaliból hallgathatta a misét, ugyanis az épületet szinte a templom folytatásának tervezték. Ámultunk és bámultunk két sort, s akkor még nem is sejtettem...

Sétánkon eljutottunk a főtérig, ahol a Belfort áll, azaz az őrtorony, majd a vártérre értünk, ahol a városháza mellett található a Szent Vér Kápolna, ide is benéztünk.

Ken: Up there, the top altar, is a vial brought back by a Flemish knight from the Crusades in the Holy Land. And that vial, do you know what it's said to contain?
Ray: No, what's it said to contain?
Ken: It's said to contain some drops of Jesus Christ's blood. Yeah, that's how this church got its name. Basilica of the Holy Blood.
Ray: Yeah. Yeah.
Ken: And this blood, right, though it's dried blood, at different times over many years, they say it turned back into liquid. Turned back into liquid from dried blood. At various times of great stress.
Ray: Yeah?
Ken: Yeah. So, yeah, I'm gonna go up in the queue and touch it, which is what you do.
Ray: Yeah?
Ken: Yeah. You coming?
Ray: Do I have to?
Ken: Do you have to? Of course you don't have to. It's Jesus' fucking blood, isn't it? Of course you don't fucking have to! Of *course* you don't fucking have to! 

Ezután csónakáztunk egyet a csatornákon, láttuk az egész várost, a hidakat, a kutyát, aki évek óta az ablakban ül, s ezért már a turisták is ismerik. A félórás út gyönyörű volt, utána kaptuk meg a szabadidőnket. Az oszlopoktól hemzsegő halpiacon kérdeztem meg egy bácsitól, hogy merre van az Koningin Astrid Park, mire boldogan mutatott jobbra, hogy az utca végén, csupán öt perc séta! Az aprócska park egyik végében Astrid Királyné büsztje áll, egy tavacskából szoboregyüttes magasodik ki, a park másik végében egy színpad szerű építmény, s a magas bokrokon túl pedig egy játszótér. Nem turistalátványosság, csupán itt ölték volna meg és lett öngyilkos majdnem Ray, majd gyors helyzetjelentést hallhattunk:

Ken: What the fuck are you doing, Ray?
Ray: What the fuck are 'you' doing?
[Ken sticks pistol behind his back]
Ken: Nothing.

Ray: Oh, my God... you were gonna kill me.
Ken: No, I wait- You were gonna kill yourself! 
Ray: Well... I'm allowed.
Ken: No, you're not!
Ray: What? I'm not allowed, and you are? How's that fair? 

Itt öntötte ki szívét, lelkét Ray Ken-nek, majd tört ki könnyekben, mire mestere a következő szavakkal vigasztalta:

Ray: [crying] I killed a little boy!
Ken: Then save the next little boy. Just go away somewhere, get out of this business, and try to do something good. You're not going to help anybody dead. You're not going to bring that boy back. But you might save the next one.
Ray: What am I going to be, a doctor? You need exams. 

Egy hosszas fotózás után a Belfort felé vettük az irányt, ahol nagy bátran azt mondtam, hogy én megmászom, ha fene fenét eszik is, hiszen nem vagyok egy dagadt amcsi(XD), s a lépcsők csak jöttek és jöttek, a felénél szívrohamot kaptam, majdnem megfordultam, hiszen azt hittem, mégsem itt forgatták a tornyos jelenetet, nem volt ismerős a fal, a lépcső, a korlát. Majdnem meghaltam, mire felértem, de persze nem is lett volna szabad másképpen lennie, ha Ken felküzdötte magát egy lőtt sebbel, akkor én hogy a fenébe ne tenném? Felérve sajnos elég szomorú látvány fogadott, ugyanis csak két ablak volt megnyitva, semelyik sem néz a főtérre, de legalább megmásztam! A hosszabb utat választottam, s ugrás helyett visszavonszoltam magam a földre a lépcsőházon át. 

Ken: Coming up?
Ray: What's up there?
Ken: The view.
Ray: The view of what? The view of down here? I can see that down here.
Ken: Ray, you are about the worst tourist in the whole world.
Ray: Ken, I grew up in Dublin. I love Dublin. If I grew up on a farm, and was retarded, Bruges might impress me but I didn't, so it doesn't.

A főtéren leültünk egy teraszhelyiséghez fagyizni(One gay beer for my gay friend, one normal beer for me because I am normal.), s nemsokára már indultunk is hazafelé. Nem volt hatalmas katarzis, hiszen végig abban a hitben voltam, hogy nem stimmelnek a helyszínek, biztos nem itt és nem így vették fel a jeleneteket. Aztán a tegnapi mozizás után rájöttem, hogy minden stimmelt. Every single tree, statue, building and stair. A színpadról a játszótérre azért nem láttam rá, mert télen a bokrok kopaszon állnak, a lépcsők ugyanazok voltak, a torony kapuja is, amin beléptem, Harry, Ken és Ray ugyanazon a hídon kelt át a Minnewater felett, ott üldögéltek a padon, ahol én csónakkal átmentem alattuk, még a kutya is ott fekszik a mai napig, s a halpiac, ahol útbaigazítottak, az utolsó jelenetben az üldözés egyik fontos része, a tér pedig, ahol a beöltözött színészek bámultak és Harry fejbelőtte magát, Ray pedig vérét csorgatta a hóra, a Gruuthuise udvara. Basszus...biztos vagyok benne, hogy még visszamegyek, talán egy téli hétvégén fog azzal telni, hogy újraélem az egészet!