2009. okt. 3.

Fuckin' unfair

Sokan mondják és én is ebben hiszek, hogy a halál csupán a testet öli meg, de az ember lelke tovább él valahol máshol. Nem mennyország az vagy pokol, csak egy olyan állapot, ami a földi körök után jön. Pontosan ezért nem félek a saját halálomtól. De mások halála...Lehet, hogy csak a testük áll le örökre, de az a test, a sejtek milliói többek puszta anyagnál, hiszen magukban hordozzák az elméjüket, a gondolataikat, az érzéseiket, mindazt, ami az embert önmagává teszi. S ezek hiába csupán az agy elektromos kisülései, mégis olyan fontosak és elengedhetetlenek gyarló kis létezésünkben. És basszus, mégis annyira fáj, amikor egy szív leáll, mert ha egy üveg eltörik, amiben valami olyat tároltál, ami nem megfogható, nem látható, nem érzékelhető, akkor soha többé nem találsz rá, nem beszélhetsz vele és nem tudhatod merre van, mit gondol, hogy érez, hiszen semmivé foszlik az ember számára.
És ezek után mondom még, hogy nem félek a haláltól? A sajátomtól nem. De a másoké....

2 megjegyzés: