Ha jól számolom, akkor csak két és fél napot voltam itthon, de máris úgy érzem, mintha lemaradtam volna rengeteg dologról. Holnap már megyek suliba, bár nem vagyok még tökéletes, de hát mikor lesz vagy volt egyáltalán az az ember? Azt hiszem, hogy sötét és nehéz időnk várnak ránk(**kaján vigyor az arcomon, amely az irodalmi kleptománia első jele**), előre félek a dolgozatoktól, mert a tantárgyak egyik fele nem érdekel, azért nem tanulom, a másikat felét pedig nem értem, s van, hogy mind a kettő fennáll. Lusta vagyok és akaratos, de mit tehetek ez ellen, nem akarok feleslegesen harcolni! Matekom hármas lett, ez egész jó ahhoz képest, amit azon a bizonyos pénteken műveltem a matekóra helyett.
Holnap délután a betegség és a hét levezetéseként beszabadulok a Váci utcába és olyan értelmetlen dolgokat teszek, amelyek csak erősítik a kapitalista társadalmunkat, s annyira felesleges, mint szart dobálni másokra előítéletek alapján. Shoppingolni fogok. De előre szólok, hogy egyes-egyedül, mert úgy a legjobb.
Holnap délután a betegség és a hét levezetéseként beszabadulok a Váci utcába és olyan értelmetlen dolgokat teszek, amelyek csak erősítik a kapitalista társadalmunkat, s annyira felesleges, mint szart dobálni másokra előítéletek alapján. Shoppingolni fogok. De előre szólok, hogy egyes-egyedül, mert úgy a legjobb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése