Mostanában sokszor szoktam olyan dolgokon gondolkodni, amelyeken tán nem is kéne, mert csak belefájdul a fejem, azt mehetek egy Cataflam-ért. Ma például az jutott eszembe, hogy mégis miképp fordulhat elő, hogy kimondok egy szót és a másik nem érti meg, mert nem beszéli a nyelvet, amelyet használtam. Ijesztő. Én értem, de ő nem. Ez durva. Azért persze józan paraszti ésszel bármit meg lehet érteni(najó, nem, de azért a germán nyelvcsaládot igen). A Luca már lassan mehetne német felsőfokra, annyira megért, ha netán egy kis német szófosásom van. Okos kislány, szeretjük. <3
Fizikán próbáltam koncentrálni, nagy nehezen fel is fogtam, amit Gulyásleves mondott, de szerintem már képtelen lennék elmagyarázni bárkinek is a lényeget. Infón a doga tök jól sikerült, tudtam a tételt is, meg a gyakorlatot is, így netezhettem egy húsz percet. Azt hiszem, itt indult meg a lejtmenet, ugyanis a kib*szott f*sz, aki hajdanán engem nemzett, elég nagyot esett a szememben(nem tudom, hogy hova, mert már eddig is a földfelszín alatt volt számomra). Szar ügy, ha a családod romokban, de még szarabb, ha nincs fegyvertartási engedélyed mellé.
Jó hír viszont, hogy kaptam matekból a pontokra egy ötöst, úgyhogy nem lesz annyira lerontva az átlagom a függvényekkel. Azt hiszem a holnap sem lesz pihentetőbb, az angol elmarad, kémián nem felelünk, tesin viszont igen, méghozzá gerendából, amire még felállni sem tudok. Kampec.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése