Ha a mai napon elcsapna egy busz, vagy belémcsapna egy villám, nem hagynék nagy nyomot a történelemben. Sőt, még az a paca, ami maradna utánam is egy nagy hazugság lenne, s sajnos ezen nem lehet változtatni, hiszen soha nem fog senki igazán ismerni engem. Csak látszat és a küllem vonható le a legtöbbeknek, vannak olyanok, akik nem is próbálkoznak a mélyebbre ásással. Na mindegy, ez van. Az az egy biztos, hogy most nem fogom kitálalni a titkaimat a világhálónak. Nemrég néztem meg a LOST legújabb epizódját(5x08-LeFleur) és hát igen, elég nagy WTF volt, röhögtem, hünnyögtem, dülledtem, a végén meg azt kívántam, hogy bár ütötte volna el egy eltévedt TESCO-s kamion szeplőskét. Imádom ezt a sorozatot. A képen a kedvenc lostos pasim van. Az a felsőtest.... Annak ellenére, hogy egyelőre nem találom az élet értelmét, ilyen agyament dolgok, mint egy kitalált karakter története annyira fel tud dobni, hoy máris van kedvem mosolyogni és kitartani, hiszen ha leugrom a tetőről, soha nem tudom meg, hogy ki épített egy négylábujjú 20 méteres szobrot egy Sziget tengerpartjára, na és persze MIKOR? :) Szóval, aki attól félne, hogy szuicid hajlamú vagyok, félhet is, de ne ijedjen meg soha, én olyat nem tennék, kivéve akkor, ha előtte leülhetnék dumálni a kedvenc sorozataim íróival....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése