Holnap lájtos napunk lesz, 4 óra csupán, plusz egy ünnepség, aztán meg irány Zalaegerszeg. Kíváncsi vagyok a színházra, de már előre látom, hogy használhatatlan lesz a banda az előadás után, így az alkotókkal való dumálás nem fog jól elsülni.
Ma visszatért a Zsófi, végre szinte teljes a létszám, ez nagyon jó, mert már hiányzott, de egyben rossz is, mert túl sokan vagyunk. Sok lúd disznót győz persze, így könnyebb hülyíteni a tanárokat, bár nekem erre mostanában már nincsen akkora igényem. Lelkes is akkora arc, nagyon bírom. Megállás nélkül képes minket oltogatni, bár azért sajnálom, hogy ennyire nem figyel rá senki. Rajtam kívül.
Föcin mellém ült a Márton, először nagyon megijedtem, de aztán lassan elmúlt a halálfélelmem és kiderült, hogy ha egyedül van a gyerek, akkor nincs mitől tartani, teljes rendben van. Csak az zavar néha, amikor úgy parancsolgat, mintha ő lenne az ofő. Meg kell mondanom, azért örülök, hogy egy osztályba járok vele, a Telekiben nem volt ennyi érdekes személyiség, mint itt. De tényleg, ahogy telik az idő, lassan úgy érzem, hogy százszor jobb nekem az E5vösben. :) <-Ezt se gondoltam volna egy éve.
Tehát, holnap Zalaegerszeg, mmint hazajöttünk, részletes beszámolót írok, hogy a lassan kifakuló emlékek valahol le legyenek jegyezve. Most megyek.
160+2+220+50+60+100+100=kb. 700
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése