Olyan nehéz, amikor az emberrel egyszerre történnek jó és rossz dolgok. Most hirtelen nem tudom, hogy örüljek vagy inkább legyek nagyon mérges. Eltűnt a tolltartóm, benne volt néhány dolog, amelyek fontosak nekem és egyik-másik még értékes is, de nem halok bele, ha nem kerülne meg. Viszont sikerült könnyen megírnom a Hamletes esszét, csupán negyed óra alatt, erre büszke is vagyok nagyon.
Rájöttem, hogy mostanában az idő túl gyorsan telik. Egymás után jönnek a hétvégék, de a matekórák valahogy sosem akarnak gyorsan továbbkúszni. Mindjárt öreg is vagyok, lassan megszületnem a gyerekeim, vagy meghalok, s kezdek aggódni, hogy sosem fogok igazán élni. Az nem megy nekem. Nagyon rosz tulajdonságom, hogy mikor szórakozom, nem érzem magam kellemesen, otthonosan. Ezért van az, hogy mozizás vagy bármi más elfoglaltság közben valahogy úgy érzem magam, mintha nem is én lennék. Kívülről nézem a szituációt, s a szívem azt mondja, hogy nem kéne itt lennem, nem kéne ezt csinálnom. Timi szokta mindig mondani, hogy ki kéne kapcsolódnom, de ez nem sikerül soha. A tavaszi szünetben úgy tűnik, hogy leugrok Veszprémbe, nem sokáig maradok, de végre tudok egy kicsit Timivel lógni, rég volt már olyan alkalom, hogy nyugodtan ellettünk volna, ha jön Pestre mindig siet, de hát meg is értem őt.
Azt hiszem, hogy nem szeretnék többé gondolkodni. Nem akarok semmit sem megoldani vagy segítséget kérni. Nem érdekel, ha jó, s az sem, ha rossz. Elvagyok, s bár kicsit feladom, mégis kellemesebb, ha az ember nem harcol. Nemsokára úgyse kell többet küzdeni.
Sok keresgélés után sikerült megtalálnom az egyik T-Com reklám zenéjét, nagyon szép. :'(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése