2010. jún. 29.

Ordinary things, nothing special

Húú, az utóbbi napokban a fél világot be, a lábamat meg lejártam, úgyhogy kicsit el vagyok fáradva, de mégis a dobhártyámat nyomja a csend, ugyanis Norbi és apa ma reggel elindultak Olaszországba. Alig bírtunk elköszönni egymástól, háromszor fordult vissza még egyszer csókot adni és magához ölelni. Bármilyen rossz is néha, annál jobban szeretjük egymást, úgy érzem, hogy ő talán az egyetlen ember, akivel fesztelen tudok lenni, s kicsit elfelejtem bánatom, hiszen ha együtt vagyunk, egymást szeretgetjük és mondjuk baromkodunk meg játszunk, akkor olyan, mintha újra gyerek lennék.
Hát, inkább nem is gondolok most rá, nehogy nekem itt megérezze és honvágya támadjon. ;) Ma így is volt elég gondunk, tegnap reggel óta nincs net és már mindent kipróbáltunk, felhívtuk az UPC-t, cserélgettük a kábeleket, de semmi nem változott. Ma bepakoltuk a gépet és elmentünk a Blahához egy szervizbe, ahol összerakta egy srác a gépet, s azt mondta, hogy valószínűleg a kábelünk a probléma, hiszen nála ment a net. Vettünk kábelt, most beszereltem és mint az látszik, újra van mit csinálnom tévézéshez és kajálás helyett!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése