Tegnap eléggé kiakadtam, amikor kiderült, hogy prezentálnom kéne egy csomó ember előtt töriből. Nem mondom azt, hogy az egész suli előtt, de az tuti, hogy nem csak az osztály lesz ott meg a három megszokott tanár. Amikor kötelező a dolog és csak "mi" vagyunk egymásközt ott az órán, akkor persze teljesen más a dolog, mert olyan feladatnak tekintem, amely kötelező, s ha nem teljesítem, akkor rossz jegyet kapok. De ez most nem ugyanaz. Ott állt körülöttem pár srác én meg próbáltam magyarázni az ofőnek, hogy most nem megy, meg nem vagyok a toppon eléggé és pont elég volt annyi stressz, ami a kötelező prezentálással járt. És persze erősködött meg mondta, hogy milyen jó vagyok és kérdezte, hogy miért, mi baj velem. A suli a gond vagy a család vagy egyéb? Már majdnem bőgtem és egyszerűen nem tudtam válaszolni. És magamnak sem tudok. Mert az egész világ a gond, úgy, ahogy van. Persze még mindig tudok élvezni pár dolgot, ezek tartják bennem a lelket, de olyan kilátástalan és értelmetlen ez a létezés, az emberek és minden, aminek megszokottnak kéne lennie számomra. Valahogy nem tartozom ide. Hiszek a földöntúli életben, de nem olyan idegen vagyok, talán csak az elmém az, amely nem képed felfogni lényeget. Őrült vagyok? Igen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése