Ma reggel nem akartam felkelni, s ez már nem az első ilyen nap. Elfáradtam, nem látom már sok értelmét a hajtásnak, nem vagyok különleges, vagy a társadalom fontos tagja. Egy apró hangya volnék, aki a sok szemét között, valahol lent a mélyben, a sötétben fulladozik. Úgy szeretnék végre fellélegezni, de sajnos ez esélytelen.
És ha valaki megkérdezné, hogy mi a bajom? Ezt nem tudnám elmondani, s ha meg is tenném, mások emlékeztetnének arra, hogy ennél van nagyobb tragédia is a világban. De ez hol érdekeljen, mikor számomra én vagyok a világ közepe? Bárhogyan méricskélsz, magadnak mindig te leszel az.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése