Mindenki fél valamitől, ezalól én sem vagyok kivétel, sőt, ha jobban belegondolok egy csomó minden van, amitől rettegek, méghozzá azért, mert én magától a félelemtől és a fájdalomtól tartok. A fájdalmat kibírom persze, de minden egyes nap úgy járok-kelek az utcán, hogy lépésenként hálát adok, hogy nem szakították le mondjuk a karom, hogy örökre szenvednem kelljen. Pontosan ezokból utálom a tüzet, iszonyatosan félek tőle, még egy öngyújtót sem merek beüzemelni, ennek ellenére volt már, hogy rákényszerültem, méghozzá anyám jóvoltából, akit csöppet sem érdekelt, hogy az az egyetlen mozdulat nekem mekkora dolog. És most sem törődik vele, minden este úgy fekszem le, hogy tudom, még nem oltotta el a mécseseket(melyeket imádok, de jó messziről), a gázt, s mivel tudom, hogy mostanában eléggé feledékeny különböző okokból kifolyólag, aggódom, hogy egyszer egy gázmérgezésre, netán lakásban bennégésre kelek.Az idő nagy úr, mondják, s sajnos ezt én is tudom. Általában mindenhova jóval előbb érkezem, sosem szoktam késni, reggelente egy órával korábban kelek, mint kellene. Nem merek kockáztatni, mert tudom, hogyha késésben vagyok, a szívem majd' kiugrik a helyéről, alig kapok levegőt és szinte sírok. Szerintem időfóbiám van. (Ha a görögöknél az idő ura Kronosz, akkor ez biztos kronophóbia)
Ha ezek után betegesnek tűnnék, ajánlok megnézésre egy Monk epizódot, vagy nézz körül az utcán....Sok minden van, ami rajtam nem fog ki, hiszen strapabíró lettem az évek során...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése