Jó, igaz, hogy nőstény is meg nyúl is, de attól még az én kis szerelmem. 2007 áprilisában vettük húsvétkor a piacon, úgy volt, hogy két hétig marad és visszavisszük, de valahogy nem ment oly könnyen az elválás. Itt maradt, és ahogy telt múlt az idő, egyre jobban beleszerveződött a család életébe. a dobozból nemsokára egy hatalmas ketrecbe költözött, mára már tudunk minden vele kapcsolatos étkezési, tisztítási trükköt, ha szólunk neki, reagál és beleül a fotelbe, hogy tévézzen.Néha tényleg úgy tudok érte izgulni, hogy majd' megőrül. Öcsém minden egyes alkalommal, amikor nyílik a bejárati ajtó, fut ki a konyhába, hogy megnézze, be van-e zárva Dudi. Mert hogy ez a neve pillanatnyilag, de már sok módon volt becézve: Pupu, Nöff, Dulszi, Szipusz.......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése