2009. szept. 2.

Curtain Up!

Egy újabb felvonásba csaptunk bele, s nem tudom, hogy ezt könnyebb lesz-e végigjátszani, vagy nehezebb. A szereplők majdnem ugyanazok, a bennem kavargó érzések is maradtak, s egyszersmind teljesen átformálódtak. Kicsit úgy érzem, hogy most már végképp leestem a színpadról és már csak nézem, ami van. Filmként mozog körülöttem a világ, én narrálok, megosztom a gondolataimat, érzéseimet a nézővel, azaz magammal. Jó lenne egy kicsit megállítani a tekercset, s gondtalanul ülni egyhelyben, szótlanul, őszintén. De pont most nem lehet. Beindul a szezon, s nemcsak a saját látszatomat kell tovább hajtanom, hanem az itthoniaknak is példát kell mutatni. Nem tudom merre tartok, s miért, de nem szabad megállnom. The show must go on.
Nagy átlagban: Demeter olyan, mint volt, s bár megfogadtam, hogy aktivizálom magam, az képtelenség, tehát megint bevetem az okosan néz, de néma üzemmódot. Feke még mindig kínai és ugyanolyan Oscar-díjas, kétszínű ripacs, mint volt. Méltó rivális. Hideg olyan, amilyen, de az a baj, hogy soha senki nem tudja meg, hogy milyen jól beszélek angolul, mert klényszerből nem megy. Csak akkor, ha van rendes célja a dolognak. Vegyük példának azt, ha egy szerencsétlen angol történész öregúr el akar menni jó borokat inni, s segítséget kér, miközben húsz percig flörtöl velem. Na tessék, ilyen szituációkban úgy beszélek, mintha belém lenne programozva minden egyes szó és kifejezés. Olaszba még vissza kéne szokni, de Náray még mindig ugyanolyan aranyos, mint volt. A fizika halál lesz. Kiss Misi iszonyatosan nagy arc, úgy érzem, ha csak művészettörit veszünk, amit a könyvből be lehet magolni, jól fogok teljesíteni a tudáspróbákon.
A cappuccino 10 forinttal drágult, de a brazil light 40 kcal-jáért megéri még mindig ebéd gyanánt. Holnap csakazértis halálfejesszoknyában megyek. :)
És akkor most ajánlanék pár zenét, egy van a sarokban is, majd váltogatom, de leszögezhetem, hogy a SNOW PATROL a legjobb banda a világon. Nekem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése