Reggel fölpattantam, mint a labda, ha a földbe basszák, s kisebb bolyongás után, az Andrássy út és a Hősök tere közelében elterülő pesti házak dzsungelében megtaláltam a Szépművészeti Múzeum Könyvtárát. Beiratkoztam, kutattam a többnyire mindenféle nyelvű, csak nem magyar kötetek között, találtam néhány használható infót, lefotóztam őket, majd kimentem turistát játszani a Hősök terére. Ha valaki lát, tényleg azt hitte volna, hogy az vagyok. Fogtam magam és lefotóztam Gábrielt, meg a vezéreket, meg mindenkit, mert ha az ember budapestinek mondja magát, olyan természetesnek tartja azt, hogy van neki egy Hősök tere, hogy meg sem nézi rendesen. Én megnéztem. Aztán hazajöttem, döglöttem, a végén meg estefele anyuval meg Norbival a Westendben kötöttünk ki iskolatáskát nézni. Sokáig tartott, fárasztó volt, meg nekem kicsit drága is, de megszültük. Íme. :) Amúgy büszke vagyok magamra, hogy nem lógattam a lábam egész nap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése