2009. szept. 15.

De jó, de jó lenne

Nem tudom, hogy egyáltalán minek írok blogot. Teljesen úgysem lehet őszintének lenni, meg nem is olvassa szinte senki. A szintén azért ott a hangsúly, mert azért nem én vagyok az egyetlen, akit pofán talál egy-egy videó vagy kép a legfelső posztban. :)
Pénteken megyünk Lucával Helyszínelőhöz(CSI), már várom és egy életre hálás leszek ő szőkeségének(nem sértés, csak a CSI-t már használtam ebben a mondatban), hogy odaadta a nővére MP4-ét, mert végre van zeném és mindkét fülemben hallgathatom!!! :) Nagyon élvezem a dolgot!
Ma amúgy sikerült végre megmutatnom az igazi arcom apámnak, úgy összeveszett velem, mint a szar és azt hiszem, hogy egy ideig nem is fog erre nézni, ha itthon vagyok. Különben sem azért jön, hogy minket lásson, hanem azért, hogy gépezzen, kajáljon vagy pénzt adjon. Ennyi. Ez pedig nem szeretet, bár lehet, hogy nála igen, de az biztos, hogy nem igazi apai szeretet. Kár, hogy nekem nem jutott ki egy olyan rendes fater, mint mondjuk Tim Roth a Lie To Me-ban(Tim Roth volt Rosencrantz vagy Guildenstern a filmben :D).

2 megjegyzés: