2009. szept. 14.

Tavasz, Nyár, Ősz, Tél...és Tavasz

Hát eléggé lefárasztott ez a film, bár voltak benne poénos pillanatok, főleg ha az ember az én fejemmel gondolkodik. Ha röviden össze kéne foglalni, akkor Kim Ki-duk, koreai rendező műve az emberi gyarlóságról, mulandóságról és viszonyulásról szólt, erősen fűszerezve drámával, tragédiákkal és évszakonként váltakozó háziállatokkal. (kutya, kakas, macska, kígyó, teknős) Jó, komolytalan vagyok, de ha mindenre úgy néznék, mint Demeter, akkor valószínűleg az életem nagy részét bőgéssel, filózással és gombóccal a torkomban tölteném.
Újból fellángolt bennem az érzés, hogy egyke szeretnék lenni. Vagy inkább kötelékek nélküli remete. Vagy mégsem? Azt hiszem, hogy elég lenne egy fokkal jobb család is.

2 megjegyzés:

  1. Hú, te hozzám képest szelíd postot írtál róla :D
    Én személy szerint megőrülnék egyedül.

    VálaszTörlés
  2. olvastam...
    ha egyedül vagy és nincs kit kedvelni, akkor nem fáj, ha elveszíted. És nem tud felidegesíteni. A szeretethiány meg könnyen pótolható egyéb szerekkel.

    VálaszTörlés