Nem is tudom, az egyik pillanatban mintha olyan gyorsan telne az idő, hogy kicsúszik a kezemből az irányítás, aztán minden lelassul és azt se tudom, hogy vajon napok teltek-e el vagy csak néhány perc.
Mi történt idén? Hát, az idő igen relatív, az hogy nap, meg hét, meg év pont olyan abszurd, mint hogy létezünk(vagy nem) meg a jövő, meg az ízek meg a szerelem. Mi a fene?
A tavasz első feléig nem is tudok beszámolni semmiről. Május felé találtam rá a CouchSurfing-re. Ennek hála ismertem meg Joanne-t és töltöttünk egy fergeteges 8 órát együtt a városban, olyat beszélgetve, hogy azt hittem, évek óta ismerem már. Aztán jött Çağıl. Órákig voltunk képesek beszélgetni online, leendő mérnök a szentem és egy 3 hónapos gyakorlatra jött ide. Néhány nappal az érkezése előtt derült ki, hogy csupán egy utcányira tőlünk, a Mérnök ovinál fog lakni és a cég, amelynél dolgozni fog anyukám régi munkahelye. Érdekes egybeesések... Az első héten sülve-főve együtt voltunk, bejártuk a várost, másztunk Gellért-hegyre és mentünk templomba imádkozni a Flying Spaghetti Monsterhez, a hostelben lakó többi emberrel csináltunk egy csomó közös programot. Ott is micsoda arcokat ismertem meg...Yasin Indiából, az ENSZ-es nagykutya fia, aki 22 éves létére mindjárt diplomázik, mindent jobban tud, mint én fogok valaha és többet beszél, mint egy átlagember, aztán Lee Dél-Koreából, akinek az angolja hagy kivetnivalót maga után (Çağıl úgy tudta utánozni, szakadtam XD), meg persze Markus Németországból, akit még az öcsém is annyira bírt, hogy hajlandó volt lejönni a Bikásra kosarazni velünk. Voltak még sokan, de velük szerintem nem fogok beszélni egyhamar. Çağıl persze aztán elment, nem történt semmi, bár lett volna rá lehetőség, azt az őrült éjszakát sosem felejtem el, mikor a Deák környékén sétálgattunk és öreg néniket kérdezgettünk, hogy merre van a legközelebbi szex shop, aztán betévedtünk egy karaoke bárba és énekelni kezdett... XD De tényleg nem történt semmi.
Aztán nyár végén még két remek napot töltöttem Elys-szel, a New York-ban élő indonéz lánnyal, aki egy zenecsatornánál dolgozik odakint és mivel az egész életét a magabiztosság komoly hiányában élte le, úgy döntött, hogy körbejárja a világot. Két hónap horvátországi búvárkodás után el is kezdte a dolgot és nagyon örült, hogy a világ másik felén még egy család is befogadta, ha ilyen kis időre is, azóta már egyszer hazaért és néhány napja folytatta az útját Dél-Amerikába.
Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése