Sosem értettem, hogy miért akkora trauma az őszinteség a mai emberek életében. Elfojtjuk, eltitkoljuk, elhallgatjuk, elsumákoljuk, eltussoljuk a dolgokat. Szépen, csendben, interakciómentesen fogunk meghalni mind, egyedül.
Tegnap volt a Grey's visszatérő epizódja és az utolsó jelenetben hirtelen megszólalt a zene, ami nálam minden szót helyettesíteni tudna. Igen, az őszinteség nehéz, ledobni a leplet, elmondani mit érzünk, mit gondolunk és mit szeretnénk igazán. Ez az a dal, amit ha nekem valaki lejátszana, akkor nem érdekelne, hogy képtelen kimondani hangosan mindazt, amit akar és egyszerűen megadnám neki magam. Ez egy jégtörő dal, az én jégtörő dalom. Közben meg úgy fáj a szívem, ha hallgatom, szó szerint.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése