Tegnap a BTK nyílt napja után Orsival elmentünk enni, s mikor a Váci utcán sétáltunk, elkapott minket egy krshnás, mindig próbálom őket nagy ívben kikerülni, de most nem igazán sikerült. Csak mesélt és mesélt, szegény Orsi már rohant volna el, de valamiért ezúttal nem volt szívem hozzá, hogy lelépjek. Főleg azok után, hogy megcsapott a szabad bölcsészet szelleme és amúgy is régóta tervezem, hogy elolvasom az összes ismertebb vallás szent írását, hogy ezek alapján véleményt formálhassak, majd a nekem tetsző dolgokat összemosva megalkossam a saját lelki békém forrását. Két könyvvel indultam tovább, ott hagytam neki 500 forintot, amúgy sem költöttem volna semmi értelmesre, bár tényleg nem szoktam vásárolni.
Ma reggel felkeltem, a nap harmincnégy ágra sütött, kisétáltam a pályaudvarhoz és felültem a villamosra. Az első megállóban van a Szent Gellért Templom (információim szerint itt lettem megkeresztelve), ahol ma véradás volt. Bementem, egy volt évfolyamtársam igazított útba, akinek a neve Marci, de az istennek nem jut eszembe a vezetékneve. Aranyos volt, mondta, hogy gyakran lát, hiszen ő is erre lakik, jól esett, hogy valaki észrevesz. Bent kiálltam minden próbát, s miután a harmadik nővérnek sikerült végre megerőszakolnia rajtam egy vénát, elkezdett csorogni a zsákba gyönyörű színű vérem, mely amúgy remek festékalapanyag lenne, de ezt inkább meghagyom a megőrülésem utáni időszakra. :)
Beszélgettünk egy jót az egyik nővérrel vallásról, felsőoktatásról meg a modern technológiákról, s akkor most jön az a véletlen, amelytől újfent kiráz a hideg; kaptam egy 500 forintos kajautalványt a véradásért. Na erre varrjatok gombot...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése