2012. jan. 5.

Nagy bajban vagyok. Az elmém szült magának egy fantázialényt (innentől X), aki szeret. Csak úgy, kérdés nélkül, bonyodalom nélkül. És még rosszabb, hogy általam ismert emberek alakját veszi fel, néha az illetőékére hasonlít élettörténete vagy belső tulajdonságai, de a kép sosem passzol teljesen.
Tegnap éjjel rosszat(?) álmodtam, anya inni kezdett, de ezúttal úgy kezeltem a dolgot, hogy szimplán nem érdekelt, hátat fordítottam mindennek, mert X mellett biztonságban éreztem magam. Megcsókolt és máris minden jobb lett. Aztán valahogy belekerült a Hajós Juli is az álmomba, azt hiszem azért, mert aznap megjegyeztem mekkora paraszt, hogy osztálytársak voltunk és sosem köszön. Szóval X vele is játszadozott, zavart is, meg nem is, de a lényeg, hogy elég filmbeillő (genre undefined :P) volt a szerelmi háromszög. Mindegy, el kell felejtenem X-et, mert tegnap is, mikor felkeltem, abban az első néhány percben, mikor a valóság nem is olyan evidens, mint szokott lenni, azt hittem, hogy létezik és ráhúztam arra, akire külsőleg hasonlított, majd belémköltözött ez a fura érzés, mikor valaki hiányzik. És nem ez volt az első alkalom...
Hasonló már történt velem, de akkor inkább a valóságot színezte ki az agyam és reménykedtem, hogy olyan az illető, mint elképzeltem, aztán minden találkozásunkkor nagyot csalódtam. Még jó, hogy hónapokig nem beszéltünk, csak az a gond, hogy nem tesz jót az idegeimnek, ha hirtelen likeolni kezdi a dolgaimat fácsén, majd rám is ír...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése