Hát...azt hiszem, hogy most már kifejezni sem tudom, hogy mit érzek, mit akarok érezni, vagy egyáltalán mi van most. Timivel mindig is mondtuk, hogy milyen jó lenne egy olyan billentyűzet, amelyet nem kell nyomogatni, hanem rögtön leírja, amit gondolunk, bár arra is rájöttünk, hogy elég sok gond lenne vele, hiszen a mai világban nehéz odakoncentrálni és nem felidézni bármi mást, miközben egy novellát próbálsz írni.
Tegnap nagyszünetben kiültem a padra zenét hallgatni, még egy Metropolt is találtam, erre megjelent Döme, s megint letámadott. Tudom, hogy ő csak jót akar, a helyes útra terelni, meg minden, de egyszerűen nem tudom neki elmagyarázni, hogy mi a véleményem, mit szeretnék és miért mindig az a válaszom, hogy NEM!, esetleg 'Hagyjon már a búsba, tanárnő, kérem!'.
Azt mondta, hogy szerinte az életemet a nyelv fogja majd meghatározni, akár a médiát, akár az újságírást nézek, meg hogy jól is írok, hát mondtam neki, hogy sajnos már nem. Azt meg nem meséltem el, hogy egyre inkább más pálya felé húz a szívem. Na mindegy, nekem már nincs kedvem tovább vitázni, helyettem nem dönthet senki az életemről, ha el is baszom az egészet, akkor is, legalább én tegyem tönkre és ne mások.
Ma Orsival voltunk shoppingolni az ALLE-ben, vettem is magamnak egy fekete minit meg egy neon-pink, fekete csipkés melltartót. XD Minek, azt pontosan nem tudom, de nagyon cuki. :) Orsikám 22. lett a német OKTV-n, ha a helyében lennék, egész nap le sem fagyna a vigyor a képemről, de hát egy kitűnőnek, azért ez más. Jó neki....én is szeretnék egy kicsivel több észt, kitartást, logikát és IQ-t!
Tegnap rátaláltam egy Lady Gaga - Bad Romance feldolgozásra, melyet a 30 Seconds To Mars készített és hát, most nagyon rákattantam. Oldalt leledzik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése