2009. máj. 14.

Szösszenet

...Szinte a semmiből jön, egyetlen apró jel nélkül. Tudod, hogy lassan meglátod, de mégsem érzed. Aztán amikor feltűnik, gyönyörködsz és egyben elborzadsz. Tetszik lassú és kecses mozgása, csodálnád még sokáig, de hirtelen jön a kellemetlen, csípős fájdalom, melyet gyorsan enyhítesz pár csepp vízzel, ám aztán újra lejátszódik a jelenet. Olyan ijesztő, elgondolkodtató és egyben szépséges is...

Na, vajon miről szólt ez a kis leírás? Ha kitaláltad, ne gondolj rólam rosszat, nem vagyok mazochista, csak megihletett egy apró baleset, mely megtörténik velem mostanság újra meg újra meg újra....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése