Sehogy

Nem akarok úgy járni, mint azok a kósza lelkek, akik egy szó nélkül mennek el, s mégcsak fel sem tűnik a hiányuk. Legbelül harcolni akarok, hogy minden szép és jó legyen, de most úgy érzem, hogy nem látom a fényt az alagút végén. Ahogy telik az idő, minden alkalommal rájövök, hogy valami lesz, bármilyen rossz is a pillanatnyi állás. Így gondoltam ezt eddig, s a szívém mélyén még hiszek benne, de már nem látom a végét a dolgoknak. Ha reális akarok lenni, akkor végigszenvedem majd a sulit, melyet persze nem sikerül jó jegyekkel otthagynom, így elszarom az egész életem, s majd a mocsok mélyén kapok észbe az álmaim, a reményem és az esélyeim nélkül.

Jó volna már túllenni a dolgokon, s áttérni a kellemes részekre.

Hét halálos szendvics után szabadon:

Mindegy hogy válium vagy kötél,
A nyugalom mindent megér.
Lehet vonat vagy egy magas ház,
Ha túloldalt valami sokkal jobbat találsz.
Süljön el a stukker és érezd a pengét,
De hívj fel valakit, ha látsz még fényt!