Hát hahó! Azaz, hó, de abból baromi sok jutott ki az utóbbi 24 órában. Míg bent ültünk a lakásban, csillogó szemmel csodáltuk a fehér tájat, a szállingózó hópelyheket, aztán háromnegyed hatkor elindultunk a koncertre és rá kellett jönnünk, hogy nem minden arany, ami fénylik, ugyanis fél órát kellett várnunk a villamosra, ezalatt megfagytak a lábujjaim, aztán rossz irányba indultunk el a Batthyány tértől, s bár négyen kerestük azt az árva kis templomot(na meg Isten útbaigazító szeretetét), a végén kiderült, hogy marhára rossz helyen vagyunk. Elkéstünk, de szerencsére ezzel nem voltunk egyedül, a fél kórus is késett, de Jankó(szívem csücske) ott volt, s idén is gyönyörű koncertet hozott össze. Ha a csizmám nem is, a mennyei zene szeretete melegített, az biztos. :) Ott volt Jack is, nagyon jól el voltam vele, hívő létére pont ugyanolyan poénra tudja venni a dolgokat, mint én(a végén már azon kuncogtunk, hogy a fejünk felett Jesus Christ Guitar Hero-zik), sikerült elcsábítanom Bencsit, családi frontól meg nagynénémet, anya meg alap. Szóval jó kis kaland volt, így karácsony közeledtével valamiféle tisztító jellege volt annak, hogy templomba merészkedtünk ateisták lévén, mert ha Isten tényleg létezik, s tényleg minden embert szeret, akkor engem is biztos komál, bármi is a véleményem róla.
Felnéztem a
Sonantes Kamarakórus honlapjára, Jankó egész élettörténetét leírják benne, mostmár biztos vagyok benne, hogy ez az ember egy zseni. :) Érdemes elolvasni és jövőre eljönni a karácsonyi koncertre!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése