Amber

Amber Tamblyn számomra mindörökké Jane marad, szívem csücske az Isteni sugallat, s egy időben úgy akartam kinézni, mint ő, olyan természetesen, de bohókásan laza, kissé lázadó lookra vágytam, s próbálkoztam is, talán ennek az eredménye a katonamintás gatyám meg az a zöld oldaltáska. Csupán két évad született az istennel beszélgetős tinilány történetéből, de éppen elég volt arra, hogy beindítsa eme multitalentum karrierjét, hiszen ezután kapta meg a kissé pesszimista, 'mindenkit utálok' korszakát élő Tibby szerepét a Négyen egy gatyában című filmben(The Sisterhood Of The Traveling Pants). A második rész három évvel később került a mozikba, még mindig a jól bevált tévés bandával(Alexis Bledel-Gilmore Girls, America Ferrara-Ugly Betty, Blake Lively-Gossip Girl, Lucy Hale-Pretty Little Liars, Jesse Williams-Grey's Anatomy). Mindig ő kapta talán a legigazibb történeteket, hiszen nem talált rá a sármos, szinte fehér lovon érkező lovagjára, s színházi karrierre sem lelt egy véletlen folytán. Az első filmben kénytelen nyáron dolgozni, s megismerkedik a 12 éves Baley-vel, aki asszisztense lesz egy dokumentumfilmhez, s akiről nem is sejti sokáig, hogy halálos beteg. A másodikban a nem éppen mesébe illő barátjával az első együttlét után 'pregnancy scare' üt be, amely tönkreteszi kettőjük kapcsolatát.

Lényeg a lényeg, hogy Amber költő, második kötete nemrég jelent meg, most éppen a Doktor House-ban van állandó szerepe Martha Masters-ként, aki egy fiatal medikuszseni(komoly szociális problémákkal), s felveszik a megüresedett helyre.

Akárcsak Zooey Deschanel, ő is nagyon a fejembe mászott most hirtelen, még mindig szívesen lennék olyan picit, mint ő, hiába tanultam ma meg Aslan-tól a Narnia 3-ban, hogy mindig maradjunk, akik vagyunk és örüljünk annak, ami van, különben elveszítjük önmagunkat. Btw, nem rossz film, bár lehet, hogy picit már kinőttem belőle, nem ütött akkorát, mint anno az elődei, néhány évvel ezelőtt.

2010 néhány klipben(újabb gondolatcsokor)

Először is, szvsz Ciara egy nagyon jó énekesnő, szexi is, ez a dal is a fülembe mászott, de meg kell mondanom, hogy bár még mindig vonzó a csaj, gusztustalanul csontosra fogyott. Mondatom első felét bizonyítja a Gimme Dat első három és fél perce, a másodikat pedig a maradék.

Miley Cyrus felnőtt, mostmár összehasonlítani sem tudom Hannah Montana karakterével, annak ellenére, hogy nálunk talán még mindig nem ment le a teljes utolsó évad, s lenne még mit nézni, bár láttam egy epizódot, amelyben élő adásban vallott, tehát lehet, hogy az volt a final episode és csak a köztes részeket nem láttam mind? Ki tudja, kit érdekel. A lényeg, hogy a Who Own My Heart történetet és képi világát tekintve nem egyedi, de olyan szemrevaló benne Miley(szőkés, loknis haj, nőies ruhák, tűsarkú, szinte láthatatlan sort, amely engedi láttatni a még kisebb munkára szoruló, de már lassacskán karcsú és izmos combokat, stb.), hogy a dal fülembe égése mellett a kishölgy képe az retinámba égett. :)

Az év Visual Orgasm díját egyértelműen Rihanna és Eminem duettja kapja, a Love The Way You Lie, melyet egy őszi délutánon pillantottam meg néhány másodpercre a Reflektor sztárhíreiben, mikor éppen a Rihanna-val kapcsolatos legújabb fejleményekről pletykáltak, s nem is a dal vagy a klip fogott meg, hanem inkább az, hogy Dominic Monaghan arcát láthatom a LOST-on és a Flash Forward-on kívül. :) Ennek a műnek hála gondolom azt, hogy a Transformers egy nagyon szar film, de életmentő, mert ennek köszönthetjük Megan Fox-ot, Dominic-et imádom, a Love The Way You Lie-t meg fejből rappelem már. Ja, és Eminem is újra a playlistre került. :)

Ke$ha nem tud énekelni, ez tény, hála a számítógépes technikáknak és egy megkapó dallamnak vagy hangeffektnek tört a csúcsra, s bár a Take It Off-ban nyújtott vernyákolását sem magasztalom az egekbe, a videó csillogó. Érted, hogy értem. (Comment by Zooey Deschanel: If "glitter on the floor" is "hardcore," then I was really hardcore when I was in kindergarten.)

Most ennyi, további gondolatok jönnek majd, ha jönnek. Holnap megnézem a Narniát.

Reggeli gondolatok...

...és olyan dolgok, amelyeket baromság lenne kiírni facebook-ra, vagy hasonló, vagy mittomén. :D
* Ha egyszer úgy adódik, hogy nekem(ismétlem, NEKEM) gyerekem lesz, sosem fogom pocaklakónak hívni születése előtt.
* Kiskoromban minden vágyam az volt egy ideig, hogy láthassam a Dínó című rajzfilmet a moziban, mert annyira elvarázsoltak azok a hatalmas izék, még burger kinges játékaim is vannak valahol a szekrény alján. Anya volt is olyan aranyos, hogy elvitt a Camponába, de mikor a pénztárhoz értünk közölték, hogy elfogyott minden jegy. Ez úgy megmaradt bennem. Mindez azon az ősszel volt valószínűleg, amikor suliba kerültem, ugyanis 2000 novemberében mutatták be itthon, bár úgy emlékeztem, hogy kisebb voltam. Mindegy.
* Macaulay Culkin egy nagyon cuki kispofa volt anno, természetesen megnéztem tegnap és néhol legszívesebben Shift+P-t nyomtam volna, hogy bevághassam később ide az arcocskáját. Imádom a magyar verziót, hiszen az angolt még nem láttam, s különben is, ezen nőttem fel, de eléggé félrefordították vagy kihagytak egy, s mást annak idején. Ennek ellenére a komplett szövegkönyvet, úgy ahogy van, lehetne idézgetni. Csak az a baj, hogy nincs fenn a neten, én meg most nem fogok nekiállni, bár semmi dolgom.

(UPDATE: letöltöttem, kivágtam, íme) 

 * Apropó semmi dolgom sincs, az eszemben volt, hogy valamit kellene tanulni, de elfelejtettem. Ez van.

Leltár(mindennapos csendélet minálunk Dudival és karácsonyfával)

* idén sem sikerült kevésbé gyomorszorongatóan és hangosan tölteni az ünnepet, sőt. Ajándékok szépek, sokkal többet nem ettem az utóbbi két napban, ugyanis két hónapja  háromszor annyit kajálok, mint szoktam.
* annak idején Ronjától, a német cserediákomtól kaptunk egy virág alakú égősört, sikerült feltennünk a fára, s egyáltalán nem illik oda, azért eszembe juttatja nagymamámék fáját, ami szép.
* ma majdnem elbőgtem magam, mikor megláttam nagymamámék fáján azt a csúcsdíszt, amit a nyáron vettünk Rothenburgban, a Käthe Wohlfahrt üzletben. Én is feltettem a nyár közepén vett díszeket, s rádöbbentem, milyen gyorsan kikopott néhány emlékem.
* Kirsten Vangsness-nek menyasszonya van. GO, Garcia, GO! :)
* nem tudom, hogy mi legyen a szilveszterrel. shit.
* kaptam egy felsőt, amin egy elmebeteg őzike van norvég mintás sapiban. XD
* idén túl sok karácsonyi ajándékot kaptam, s túlságosan igénylem a karácsony spirituális részét. Most nem Jézus születésére, annak ünneplésére és templomra gondolok, hanem a 'kussoljunk két percre, üljünk a fa alatt és hallgassunk zenét'-re.
* lelki krízisem odáig fajult a továbbtanulást illetően, hogy lassan kezdek beletörődni abba, hogy elmegyek valahova, tanulok valamit, dolgozok valamit és reménykedem, hogy elcsap egy busz. o.o"

Zooey (L)

Eszembe jutott ma újra a továbbtanulás, minden jó szó ellenére fogalmam sincs, hogy mi lesz velem, de szerencsére sikerült egy időre kivernem a fejemből ezt az egészet, ugyanis szembe jött velem(igaz csak virtuálisan) Zooey Deschanel, akit egyszerűen imádok, legszívesebben a polcomra tenném, akár egy plüssmacskát, hogy egész nap szórakozhassak vele, hallgathassam az énekét és gyönyörködjek benne, mint egy Barbie babában. XD Egy leheletnyi karácsonyi hangulatot is kaptam tőle, lásd videó, picit lejjebb.

Zooey twittjeit eddig nem olvastam, eszembe sem jutott rákeresni, de most megtaláltam és tényleg nem lehet egy rossz szavam se, lassan olyan szimpatikus ez a lány, hogy az már fura, talán nem is emberi. Néhány gyöngyszem:

I refuse to drink hot chocolate out of cups that don't have puppies on them! Oh wait, all of my cups have puppies on them... 

If "glitter on the floor" is "hardcore," then I was really hardcore when I was in kindergarten. 

Basszus, most olvastam, hogy a Death Cab For Cutie frontemberének felesége, tehaát hozzá íródott valószínüleg az I Will Follow You Into The Dark. Wow. O.O 

Csak erős idegzetűeknek

Az átmeneti hullámvölgy kártyát húznám most elő, hogy mégis miért nem szoktam postolni, de igazából tök felesleges, mert aki szokta emezt itten olvasni, az infót kiszedhet belőlem élőszóban is, a többiektől meg már bocsánatot kértem(Timi).

Mint ahogyan azt már facebook-on is kifejtettem egy érthetetlen és ronda nyelven, mert éppen azon jött belőlem a dolog, ez a karácsony olyan lesz, mint egy találkozó valaki olyannal, akit egyáltalán nem kedvelsz, de muszáj neki mosolyognod csak azért, mert illedelmes emberke vagy. Hát igen, nem csak hangulatom nincs most hozzá, hanem már a pozitív oldalát sem látom, s nem értem, hogy eddig miért voltam felvillanyoztam attól a 72 órától, amelyben leadják az összes családi filmet a tévében, bámulhatok egy fahullát vagy egy kuala lumpuri kisgyerekek által éhbérért összetákolt műanyag szart, s persze ott van a két pofára zabálás is, meg a spirituális része, amelyről nem fejtem ki ilyen nyíltan a véleményem, mert a végén megsértek valakit. A szünet gondolata sem tölt el örömmel, azt hiszem, csak egy dolog van, ami miatt nem tüntetek világvégéért, s az pedig az alvás, bár valamilyen szinten az is egy világ vége, hiszen álmainkban nem itt vagyunk. Nagyon, nagyon messze vagyunk.

Voltak olaszok, jól sült el. Lassan mennem kéne nyelvvizsgázni, meg tanfolyamozni, jövőre érettségi, s a magyar órákon két dolgot teszek: 1, azon agyalok, hogy miképpen fogok majd bemagolni x tételt anélkül, hogy valaha hallottam volna róluk 3 épkézláb mondatot. 2, elmélkedem, hogy milyen elmebaj lehet a diagnózisom, s sajnos nem a 'mindjárt agyfaszt kapok' állapotot próbálom elemezni, hanem valami sokkal szarabbat.

 Inkább nyomjunk be egy kis zenét.