Ma pontosan annyi időt sikerült elbasznom, amennyit mínuszban kaptunk a tanári konferencia miatt. Hazaértem hipp-hopp, leültem gépezni, s nemsokára már nézhettem is a HOUSE legújabb részét, amelyben szerepelt egy nagyon cuki, ámde igen mérges oposszum is. Szórakoztató rész volt, ám a Lost töltésével már gondjaim akadtak. Mire találtam egy használható torrentet hozzá, újabb húsz perc telt el, s mivel úgy tűnt, hogy a duplapremiert, tehát a 700 MB-t csak órák alatt tölti le, én belenyugodtam, hogy csak később nézhetem meg. Tevékenykedtem jobbra és balra, majd úgy megfájdult a fejem, hogy már szinte alig láttam, így lefeküdtem, de nem tudtam elaludni, tehát inkább néztem egy kis Bübit. Pont az az epizód ment ma, amelyet annó megsirattam. Jó, persze évekkel ezelőtt, gyerekfejjel, de annyira nem lehetett látni a végét, hogy engem lelki terror övezett 50 percen át a tévé előtt. Mire vége lett, s újra a géphez tévedtem, kiderült, hogy már jó ideje megvan a Lost, próbáltam megnyitni, de valami jelszót kért és akkor itt következett harminc perc, melyett csak olyan szavakkal tudnék leírni, mint az ENGLAND! vagy a FUCK!, tehát nem részletezem. Fél óra szenvedés után megszületett végre a 9 hónapon keresztül várt premier, de megérte várni, a következő posztban majd összefoglalom. A vége előtt nemsokkal megjelent apa, szólt, hogy tett a pénzt a mobilomra, így kiderült, hogy nem az egységem fogyott le, hanem a teló szar. 8 perc és 18 másodpercbe telett, mire a tudakozóban annyit kinyögtek, hogy menjek be egy Pannon üzletbe, s majd ott segítenek. Köszönöm, tényleg. Mivel apa nevén van a mobil, természetesen ő is kell hozzá, így holnap a töritanulás helyett a Westendbe megyek veszekedni és szenvedni, míg sorra nem jutok. Basszus. Akarom mondani, ENGLAND!
Rég nem voltam ennyire ideges. Ja, és akkor erre még jön Demeter és ő is felbassza az agyam. Fuck!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése