Kiírnék magamból minden egyes könnycseppet, de valahogy nem megy. Fáradt vagyok és túlságosan kijöttem a gyakorlatból ahhoz, hogy tetsszen is a dolog. Meg hát, mire is mennék pár sorral? Jó lenne végig írni, de csak magamnak csinálnám, hiszen mindenkinek megvannak a saját sorai, minek pazarolná az idejét másokéra. Máskülönben pedig, én vagyok az egyetlen, aki érti mi folyik körülöttem, ellenem, miattam és bennem. Egyedül vagyok a nagyvilágban, mindenki egyedül van. Rohadtul. Talán jó is ez így, de néha élvezném, ha követne egy fekete köd, amelyben eltűnve elsírhatom a gondokat a semmibe, s ezzel azok mind elszállnának. Örökre. De akkor tán unalmas is lenne ez a nagy baromság. Az életre gondolok.
Hogy lehet egy kislányban ennyi rossz érzés, fájdalom és kín?
VálaszTörlésHe tehetném, kiírnám a szemedből őket, ha tudnám, ezzel segítek rajtad.