Basszus...nem szeretek csúnyán beszélni, de most nagyon olyan kedvem van. Egyszerűen elfogyott a türelmem. Úgy érzem, mintha börtönbe lennék zárva. Be vagyok zárva a testembe, a lakásba, az országba, az univerzumba és ebbe a kurva nagy látszatvilágba. Csak egy apró dolog kéne ahhoz, hogy végre kiszabaduljak, de nem lehet. Túl sok mindent vesztenék és túl sok minden változna és ekkora árat nem akarok fizetni a szárnyalásomért. Basszus...Ma volt amúgy nálunk Orsi, mint mindig most is csini volt, a haja is a régi, s mivel szóba is áll velem, mondhatom, hogy hála az égnek nem változott túl sokat, nem úgy mint sokan mások. Kaptam tőle ajándékot, amit ezúton is köszönnék, ha olvassa ezt. Bár sosem szoktam összeírni vagy szigorúan fejben tartani a pontos listát a kapott dolgokról, most biztos vagyok benne, hogy túl sok volt a jóból. Mármint nekem nem, mert szeretem a túlzásokat!
Azt hiszem, holnaptól sötétlila lesz a körmöm, hátha az feldob. Néha ilyen apró dolgok is jót tesznek. Mind pl. a House, amit ma néztem, 42 perc tömör WTF volt, sokat röhögtem, izgultam és ámultam meg bámultam is. :D Egyre több számítógépes technikát használnak, bár néha elég bénán jön ki a dolog! :D
Ne légy ilyen, Cica. Szomorú így látni, vagyis olvasni.
VálaszTörlésRemélem a lila feldobott!