Egy igen felkavaró, kissé sötét és nagyon elgondolkodtató film. Eleinte csak azért töltöttem le, mert meg akartam nézni, hogy Ewan McGregor más karaktereket is ilyen szexin alakít-e, s bár az itteni pszichiáter, akit játszott, nem mondhatni egy gigolónak, s a nadrágja is mindig csak a bokájáig ér, mondhatom, hogy még mindig bejön a pasi. És jó az eredeti hangja, jobb, mint a szinkron volt.Aztán persze a véletlenszerű filmletöltésből sorsszerű dolgok születtek. Kiderült ugyanis, hogy a másik főszereplő, Ryan Gosling megszólalásig olyan, mint a Laci, vagyis inkább fordítva. azóta beszéltem vele és kiderült, hogy ő a kedvenc színésze és a haját is direkt vágatta olyanra. Ijesztő. Néztem fizikán és elkezdett dolgozni az agyam. Annyira hasonlít rá. Megpillantom a gyereket és olyan érzésem van, mintha Henry Letham állna előttem. Aztán elgondolkodom azon, hogy vajon ő is úgy végzi majd egyszer? Vajon mélyebb jelentése van annak, hogy ő a kedvence? És pont most megy ki Angliába. Basszus. Pedig igazán megismerném a srácot jobban, érdekel, hogy mit rejt az álarca, s mit gondol magában.
A film amúgy egy new york-i pszichiáterről szól(Ewan McGregor), aki egy igen titokzatos beteget kap(Ryan Gosling). Henry halottakat lát, hangokat hall, s arra készül, hogy a 21. születésnapján öngyilkos lesz(golyó+Brooklyn-híd). Miközben Dr. Sam megpróbálja megmenteni a fiút, elveszti saját magát, s olyanná válik, mint páciensei. Szerelme, Lila(Naomi Watts) sem tud neki segíteni, pedig szívesen viszonozná a férfi jótetteit, hiszen a csuklóján lévő tízcentis vágások ellenére életben maradt, hála Sam-nek.
Ahogy haladunk előre, egyre jobban érdekli az embert, hogy mi lesz Henry-vel, s vajon kilábal-e az összezavarodottságból Sam. Aztán a végén mit kapunk? Azt nem árulom el. Érdemes megnézni. A kép saját munka. Visszaadja a hangulatot.
Az Erzsébet túl alacsonyan van, s a szél is rohadt erős.
